2011. december 30., péntek
2011. december 12., hétfő
PICI
A szavakhoz most se kedvem se időm nincs, úgyhogy egy újabb képet tennék csak ide, mert az mégiscsak említésre méltó, hogy a gyerekeim milyen szinten rajonganak a nagybátyjukért, akit újabban (Samu is) Picinek szólítanak...
2011. november 28., hétfő
NOVEMBERI ELÍZIUM
A lábadozás ideje. Megtorpansz
a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
kolostorcsendje háttered. Kezes
szellőcske indul a füvek közűl,
s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
érzékeid öt meggyötört sebe
enyhületet érez és gyógyulást.
Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
gyermekien áttetsző tagjaiddal
a nagyranőtt kendőben és kabátban,
mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.
És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.
2011. november 10., csütörtök
2011. november 2., szerda
VAN ÚGY
Van úgy, hogy a gyerekek egész nap nyűgösek, veszekednek és egymás haját tépik, persze ilyenkor a szülők idegei pattanásig feszülnek. (van hogy el is pattannak)
Van úgy, hogy a túl sok "gyerekbarát program" teszi be a kiskaput, a szülők pedig értetlenül néznek, hiszen ők mindent megtettek, a gyerekek pedig milyen őszintén "hálátlanok"...
Van úgy, hogy a napi rutin (meg a túl rövid éjszakák) úgy lefárasztják a szülőket, hogy nincs kedvük mosolyogni és legszívesebben egy másik bolygóra menekülnének (de legalábbis délig fel sem kelnének).
Nehéz dolog mindig viccesnek, kreatívának és kedvesnek lenni és persze, hogy nem is sikerül...
Még szerencse, hogy az átváltozás lehetősége mindig bennünk van.
Van úgy, hogy a túl sok "gyerekbarát program" teszi be a kiskaput, a szülők pedig értetlenül néznek, hiszen ők mindent megtettek, a gyerekek pedig milyen őszintén "hálátlanok"...
Van úgy, hogy a napi rutin (meg a túl rövid éjszakák) úgy lefárasztják a szülőket, hogy nincs kedvük mosolyogni és legszívesebben egy másik bolygóra menekülnének (de legalábbis délig fel sem kelnének).
Nehéz dolog mindig viccesnek, kreatívának és kedvesnek lenni és persze, hogy nem is sikerül...
Még szerencse, hogy az átváltozás lehetősége mindig bennünk van.
Pilinszky János: Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
2011. október 26., szerda
OKTÓBER
Most minden napos nap ajándék.
Hálás is vagyok, mert egy derűs októberi délután még olyan reménykeltő tud lenni.
Nem mintha reményvesztett volnék, de azért mostanában jól esik néha egy kis napenergia...
2011. október 24., hétfő
ÉN VAGYOK AZ...
...aki nem jó,
fellegajtó nyitogató...
Csakhogy a népdalok bűvöletében maradjunk.
17 hónapos ördögfiókánkról lesz szó.
Aki továbbra is nagyon eleven, rosszcsont, sőt néhanapján mondjuk ki, égetni valóan ROSSZ!
Hiszen azt még fel lehet fogni (esetleg) viccesen (már ha olyan kedvében van az ember), hogy mindenre felmászik, mindent leránt, mindent kiönt, mindent szétszed, mindent megszerel, közben hangosan rikoltozik, morog ... és persze fülig ér a szája.
De az már korántsem olyan vicces, amikor csak úgy szórakozásból üvegpoharakat tördel, tányérokat és kanalakat dobál, ha megunta az evést, különböző tárgyakkal támad a nővéreire, fakanállal csapkodja konvektort... és ha rászólunk (naponta kb. 100-szor) rúg, csíp, üt, harap. (közben pedig olyan bújós, hízelkedős is tud lenni)
Hiszti terén is simán felveszi a lányokkal a versenyt, sőt! Előszeretettel veri a fejét a földbe vagy a falba, ha valami nem úgy történik, ahogy az korábban elképzelte.
És, hát nem is csak fellegajtókat nyitogat...
Félretéve a viccet, egyik nap egészen ijesztő dolgot művelt.
Valahogyan kiakasztotta a kertkaput és kiszökött az utcára. Én meg nyugodtan meséltem közben a lányoknak, de szerencsére a hetedik érzékem valahogy megsúgta, hogy pici fiacskám már megint rosszban sántikál... Azóta egy plusz lakat is felkerült a kapunkra. (és pár plusz ősz hajszál a fejemre)
Azt sem igazán tudom poénra venni, hogy napközben általában 20 percet alszik és amikor felébred olyan kipihenten kiabál, hogy tudom esélyem sincs visszanyomni.
Viszont, ügyesen focizik (tényleg), villám gyorsan motorozik (nekem már esélyem sincs utolérni), szépen és sokat beszél (legalább 200 szót használ), nagyon sokat mosolyog, színészkedik és... és a legfőbb jellemvonása, hogy egyszerűen IMÁDNIVALÓ!
fellegajtó nyitogató...
Csakhogy a népdalok bűvöletében maradjunk.
17 hónapos ördögfiókánkról lesz szó.
Aki továbbra is nagyon eleven, rosszcsont, sőt néhanapján mondjuk ki, égetni valóan ROSSZ!
Hiszen azt még fel lehet fogni (esetleg) viccesen (már ha olyan kedvében van az ember), hogy mindenre felmászik, mindent leránt, mindent kiönt, mindent szétszed, mindent megszerel, közben hangosan rikoltozik, morog ... és persze fülig ér a szája.
De az már korántsem olyan vicces, amikor csak úgy szórakozásból üvegpoharakat tördel, tányérokat és kanalakat dobál, ha megunta az evést, különböző tárgyakkal támad a nővéreire, fakanállal csapkodja konvektort... és ha rászólunk (naponta kb. 100-szor) rúg, csíp, üt, harap. (közben pedig olyan bújós, hízelkedős is tud lenni)
Hiszti terén is simán felveszi a lányokkal a versenyt, sőt! Előszeretettel veri a fejét a földbe vagy a falba, ha valami nem úgy történik, ahogy az korábban elképzelte.
És, hát nem is csak fellegajtókat nyitogat...
Félretéve a viccet, egyik nap egészen ijesztő dolgot művelt.
Valahogyan kiakasztotta a kertkaput és kiszökött az utcára. Én meg nyugodtan meséltem közben a lányoknak, de szerencsére a hetedik érzékem valahogy megsúgta, hogy pici fiacskám már megint rosszban sántikál... Azóta egy plusz lakat is felkerült a kapunkra. (és pár plusz ősz hajszál a fejemre)
Azt sem igazán tudom poénra venni, hogy napközben általában 20 percet alszik és amikor felébred olyan kipihenten kiabál, hogy tudom esélyem sincs visszanyomni.
Viszont, ügyesen focizik (tényleg), villám gyorsan motorozik (nekem már esélyem sincs utolérni), szépen és sokat beszél (legalább 200 szót használ), nagyon sokat mosolyog, színészkedik és... és a legfőbb jellemvonása, hogy egyszerűen IMÁDNIVALÓ!
2011. október 23., vasárnap
SÁRA ASSZONY, ÉDESEM
Te vagy minden kincsem.
Nálad nélkül pediglen,
Reménytelen élnem.
A tűz villog, nap ragyog,
Hunyorog szemében,
Rózsa nyilik előtte
S liliom utána.
2011. október 20., csütörtök
2011. október 11., kedd
OVI-KÁLVÁRIA
Már a kezdet sem volt egyszerű.
Még Zuglóban...hosszas válogatás után (nem mintha lett volna választásunk) ...Hankát felvették a körzetes oviba... hip-hip-hurrá... majd gyorsan jött a Csalódás... végül a Manófalva Waldorf óvodánál kötöttünk ki.
Sok mindent szerettem Manófalvában, főleg az óvónőket, sokat tanultam is tőlük. Az ovi viszont túl messze volt, két gyerekkel, később Samuval a hasamban túl sok volt a napi kétszer fél óra séta.
Azután elköltöztünk... az átmeneti időszak jobban elhúzódott mint gondoltuk, Johanna egy évig otthon volt velem és a testvéreivel. Amit abszolút nem bántam, csak sokszor éreztem úgy, hogy ez nem feltétlenül elég már neki...
Hosszas készülődés után, tele várakozással és lelkesedéssel kezdte meg Hanka a Dósa utcai ovit. Nagyon tetszett mindkettőnknek, csakhogy két nap oviba járás után rajtunk kívül álló okok miatt ismét költöznünk kellett.
A Faluban, ahol most élünk sajnos telített az óvoda.
Végül ismét hosszas szervezkedés után, régi ismerősök segítségével Hanka nagy nehezen Ákos munkahelyéhez közeli oviba jutott be. Minden nap autózik kétszer háromnegyed órát, viszont így talán közelebb kerülnek egymáshoz Ákossal.
Egyelőre úgy tűnik, jól érzi magát. Persze küzdelmes egy összeszokott társaságba bele csöppenni... Ma sírdogált is egy órát, amiért nem játszanak vele az újdonsült "barátnői". Annyira sajnálom szegényt, de segíteni nem nagyon tudok, pedig szeretnék... de ez most az ő harca...
Nem irigylem szegény Hannát ezért a hányatott ovis időszakért. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült megtapasztalni az állandóság adta biztonságot, hogy nem mozog magabiztosan és otthonosan az ovis közegben... és csak remélni tudom, hogy az állandóan változó életünkből is előnyt is tud magának kovácsolni...
És azt is nagyon remélem, hogy az iskola-kérdés majd szerencsésebben és
gördülékenyebben alakul.
2011. október 3., hétfő
HÁROM + KETTŐ
Öt gyerek.
Három lány és két fiú.
Unokatestvérek.
Tulajdonképpen hasonlítanak is egymásra.
Olyan jó.
Három lány és két fiú.
Unokatestvérek.
Tulajdonképpen hasonlítanak is egymásra.
Olyan jó.
LOVAS-LEÁNY
Hanka megint nagyon élvezte a lovaglást BJ tanyáján...
Nagyon komolyan, egyenes háttal ült, öröm volt rá nézni.
Hiába, igazi lóra termett magyar lány! :)
Örülnék neki, ha a jövőben rendszeresen lovagolhatna. Amikor ezt Neki is elmondtam, olyan szépen ragyogott fel az arca, hogy elhatároztam amint megállapodunk egy kicsit (anyagilag is) keresünk valami lovaglási lehetőséget a környéken.
Nagyon komolyan, egyenes háttal ült, öröm volt rá nézni.
Hiába, igazi lóra termett magyar lány! :)
Örülnék neki, ha a jövőben rendszeresen lovagolhatna. Amikor ezt Neki is elmondtam, olyan szépen ragyogott fel az arca, hogy elhatároztam amint megállapodunk egy kicsit (anyagilag is) keresünk valami lovaglási lehetőséget a környéken.
2011. október 2., vasárnap
ÚJ GYEREKSZOBA
Hú de régen, nem írtam... Nem mintha nem lenne miről, csak valahogy most másodlagos mindent dokumentálnom.
Most elsősorban megélem (elég intenzíven) a velünk történő eseményeket, és ez teljes mértékig kielégít. Azt hiszem mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, én legalábbis mindenkinek csak kívánni tudom, hogy legyen.
Hatalmas megkönnyebbülés volt az albérletből gyerekkorom egyik kedvenc házába beköltözni. Persze tartottam az összepakolástól, a kipakolástól, a Nagy Változástól, de a változás amikor valójában megtörtént, olyan magától értetődő és természetes volt, mint minden nagy változás általában...
A napos szeptember is rengeteget segített. Szeretem a falusi életet, a Dunát és a nagy kertet.
A gyerekek hálószobájában éppen csak elfér három kis ágy, viszont még sosem volt ekkora gyerekszobánk, mint a kert és a száz méterre lévő Duna part.
Szinte egész nap a szabadban vagyunk és ez akkora könnyebbség, amire nem is számítottam.
Nagy béke van most bennem, persze várom a tavaszt és Szentendrét, de a mának is élvezem (majdnem) minden percét.
Érdekes utoljára tavaly ilyenkor éreztem ennyire jól magam a bőrömben, pedig idáig azt hittem, hogy nem is szeretem az őszt... :)
2011. szeptember 13., kedd
NYŰGÖSEK
a gyerekek. Én nem tom, hogy mi van velük mostanában.
A kis Tökmag nem érti meg, hogy az ilyen kis Tökmagoknak nem fél órát illenék napközben aludni.
A Középső ok nélkül hisztizik lépten-nyomon, van hogy fél órát üvölt egyhuzamban, sokszor abszolút tehetetlen vagyok, mert ez annyira új, főleg tőle.
A Nagy egész jó passzban van, csak sajnálom őt, amiért ide-oda ráncigáljuk, hogy eddig csak két napot járt oviba, hogy egyelőre nincs módja szocializálódni és barátnőket gyűjteni.
Hányatott napok, hetek várnak ránk.
A "volná"-kon és a "lehet"-eken nem rágódunk tovább, lezárunk magunkban egy korszakot és levonjuk belőle a tanulságokat...és bizalommal nézünk a jövőbe. Mert a jövő azért ezt megérdemli.
Hétvégén elhagyjuk átmeneti lakóhelyünket, és előreláthatólag márciusig a (téliesített) nyaralónkban fogunk élni. (amit mellesleg imádunk)
Tavasztól pedig úgy tűnik valóra válik egy álmunk és lehorgonyzunk Szentendrén. Úgy legyen. :)
A kis Tökmag nem érti meg, hogy az ilyen kis Tökmagoknak nem fél órát illenék napközben aludni.
A Középső ok nélkül hisztizik lépten-nyomon, van hogy fél órát üvölt egyhuzamban, sokszor abszolút tehetetlen vagyok, mert ez annyira új, főleg tőle.
A Nagy egész jó passzban van, csak sajnálom őt, amiért ide-oda ráncigáljuk, hogy eddig csak két napot járt oviba, hogy egyelőre nincs módja szocializálódni és barátnőket gyűjteni.
Hányatott napok, hetek várnak ránk.
A "volná"-kon és a "lehet"-eken nem rágódunk tovább, lezárunk magunkban egy korszakot és levonjuk belőle a tanulságokat...és bizalommal nézünk a jövőbe. Mert a jövő azért ezt megérdemli.
Hétvégén elhagyjuk átmeneti lakóhelyünket, és előreláthatólag márciusig a (téliesített) nyaralónkban fogunk élni. (amit mellesleg imádunk)
Tavasztól pedig úgy tűnik valóra válik egy álmunk és lehorgonyzunk Szentendrén. Úgy legyen. :)
2011. szeptember 5., hétfő
RÓKA REGE
A hétvégénk siralmas volt.
Ötből öten hánytunk.
Na jó, Samunak már csak hasmenése volt, de olyan, hogy utána is lehetett lepedőt, szőnyeget, matracot mosni...
Egyébként a mosógép egész nap zúgott, most legalább minden huzat, ágynemű, törölköző szép tiszta.
Nagyon rossz érzés volt látni, hogy mindenki szenved körülöttem, és az is rossz volt mikor a gyerekek látták, hogy mi felnőttek mennyire sz@rul vagyunk.
Segítség nélkül nem is tudom mi lett volna velünk, sokszor éreztem magam nagyon tehetetlennek...
Köszönet mindenkinek aki segített.
Mára úgy tűnik mindenki egészséges, bár a gyerekek jóval nyűgösebbek az átlagnál. Huhh...
Ötből öten hánytunk.
Na jó, Samunak már csak hasmenése volt, de olyan, hogy utána is lehetett lepedőt, szőnyeget, matracot mosni...
Egyébként a mosógép egész nap zúgott, most legalább minden huzat, ágynemű, törölköző szép tiszta.
Nagyon rossz érzés volt látni, hogy mindenki szenved körülöttem, és az is rossz volt mikor a gyerekek látták, hogy mi felnőttek mennyire sz@rul vagyunk.
Segítség nélkül nem is tudom mi lett volna velünk, sokszor éreztem magam nagyon tehetetlennek...
Köszönet mindenkinek aki segített.
Mára úgy tűnik mindenki egészséges, bár a gyerekek jóval nyűgösebbek az átlagnál. Huhh...
2011. szeptember 1., csütörtök
TÖMÖREN
írok egy helyzetjelentést. Nehogy azt gondolja valaki, hogy belepusztultunk az unalomba... :)
Sára két felső metszőfoga tegnap előtt kilazult. (leesett a hintáról a kis drága) Megjártuk vele az ügyeletet, majd a gyerekfogászatot, hál istennek minden rendben lesz vele, csak három hétig pépeset kell hogy egyen.
Hanka ma reggel büszkén és boldogan tipegett apja oldalán az oviba, ahol remélem hamar megtalálja majd a helyét.
Samu reggel már kétszer hányt, elég ijesztő volt...
Most pihen az ágyában, remélem álmában elkergeti a további rókákat.
Szeptember elseje van, ez a nyár is véget ért.
Most talán nem is annyira bánom, mert az ősz előreláthatólag sok (kellemes) izgalmat tartogat a számunkra...
Sára két felső metszőfoga tegnap előtt kilazult. (leesett a hintáról a kis drága) Megjártuk vele az ügyeletet, majd a gyerekfogászatot, hál istennek minden rendben lesz vele, csak három hétig pépeset kell hogy egyen.
Hanka ma reggel büszkén és boldogan tipegett apja oldalán az oviba, ahol remélem hamar megtalálja majd a helyét.
Samu reggel már kétszer hányt, elég ijesztő volt...
Most pihen az ágyában, remélem álmában elkergeti a további rókákat.
Szeptember elseje van, ez a nyár is véget ért.
Most talán nem is annyira bánom, mert az ősz előreláthatólag sok (kellemes) izgalmat tartogat a számunkra...
2011. augusztus 22., hétfő
MÉRLEGELÉS
Tegnap este megmértük a három zsivány súlyát, hosszát.
Íme:
Hanka: 19,5 kg; 110 cm
Sára: 13,5 kg; 95 cm
Samu: 10,5 kg; 77 cm
Íme:
Hanka: 19,5 kg; 110 cm
Sára: 13,5 kg; 95 cm
Samu: 10,5 kg; 77 cm
2011. augusztus 21., vasárnap
2011. augusztus 20., szombat
SÁRASÁGOK
A repülő pókról:
"Apa, képzeld, hogy láttunk egy repülő pókot!!!"
"De Lányok, a pókok nem tudnak repülni..."
...???...
"Mivel nincsen szárnyuk."
"De ez repült... Lehet, hogy egy barátja, mondjuk egy légy segített neki..."
"Sárikám, a légy és a pók nem igazán barátok."
"Akkor is repült, biztosan kölcsönvette egy halott bogár szárnyát..."
Minden csak nézőpont kérdése:
"Ha lecsapjuk a szúnyogot az jó nekünk mert nem fog megcsípni... de a szúnyognak lehet, hogy nem jó, szerintem..."
"Apa, képzeld, hogy láttunk egy repülő pókot!!!"
"De Lányok, a pókok nem tudnak repülni..."
...???...
"Mivel nincsen szárnyuk."
"De ez repült... Lehet, hogy egy barátja, mondjuk egy légy segített neki..."
"Sárikám, a légy és a pók nem igazán barátok."
"Akkor is repült, biztosan kölcsönvette egy halott bogár szárnyát..."
Minden csak nézőpont kérdése:
"Ha lecsapjuk a szúnyogot az jó nekünk mert nem fog megcsípni... de a szúnyognak lehet, hogy nem jó, szerintem..."
2011. augusztus 17., szerda
ÖRDÖGFIÓKA...
...barátom, felvidít ahányszor látom...
(éjszaka nem vagyok túl vidám, igaz akkor nem is nagyon látom, csak hallom, óránként)
Hogyan is fogalmazzak finoman...
Samu, minden alkalmat megragad és könyörtelenül kihasznál, hogy (felnőtt szemmel nézve) rosszalkodjon.
Azaz, magára rántja az asztal szélére helyezett teli locsolókannát,
porrá zúzza a töltött paprikámat tányérostul, utána paradicsomos tenyérlenyomatokkal díszíti a konyha falát,
kiszór egy zacskó száraz spagettit és gondosan összetördeli két centis darabokra,
az gőzölgő fürdőkádba dobálja a papucsomat, egy BogyóésBabócát és a telefonomat majdnem,
mindennap lelegel pár zöld paradicsomot az erkélyen lévő ültetvényemből,
megszereli a mosdó szifonját, rendszeresen átprogramozza a mosógépet (hogy ezen miért nincs gyerekzár?), és könyékig turkál a WC-ben, ha véletlenül nyitva marad az ajtó...
Kíváncsi és fáradhatatlan.
Már egyedül lecsúszik olyan csúszdákon, aminek Sárika még csak a közelébe se néz, imád a magasban csimpaszkodni, lejtőn lerohanni, pocsolyákban dagonyázni, Dunába belesétálni.
Legújabb szavai: "hepülölő" (repülő), "brrrrr" (autó), moto (motor), takto (traktor)
Vagány és nagyon fiús, rendben is van ez így, ha egy picit jobban aludna még könnyebb lenne az életünk. Ezt azért muszáj hozzátennem.
(éjszaka nem vagyok túl vidám, igaz akkor nem is nagyon látom, csak hallom, óránként)
Hogyan is fogalmazzak finoman...
Samu, minden alkalmat megragad és könyörtelenül kihasznál, hogy (felnőtt szemmel nézve) rosszalkodjon.
Azaz, magára rántja az asztal szélére helyezett teli locsolókannát,
porrá zúzza a töltött paprikámat tányérostul, utána paradicsomos tenyérlenyomatokkal díszíti a konyha falát,
kiszór egy zacskó száraz spagettit és gondosan összetördeli két centis darabokra,
az gőzölgő fürdőkádba dobálja a papucsomat, egy BogyóésBabócát és a telefonomat majdnem,
mindennap lelegel pár zöld paradicsomot az erkélyen lévő ültetvényemből,
megszereli a mosdó szifonját, rendszeresen átprogramozza a mosógépet (hogy ezen miért nincs gyerekzár?), és könyékig turkál a WC-ben, ha véletlenül nyitva marad az ajtó...
Kíváncsi és fáradhatatlan.
Már egyedül lecsúszik olyan csúszdákon, aminek Sárika még csak a közelébe se néz, imád a magasban csimpaszkodni, lejtőn lerohanni, pocsolyákban dagonyázni, Dunába belesétálni.
Legújabb szavai: "hepülölő" (repülő), "brrrrr" (autó), moto (motor), takto (traktor)
Vagány és nagyon fiús, rendben is van ez így, ha egy picit jobban aludna még könnyebb lenne az életünk. Ezt azért muszáj hozzátennem.
2011. augusztus 16., kedd
EGY SZENVEDÉLY
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
NYARALTUNK
Legalábbis ismét megpróbáltuk.
A hét első felében jó sokat esett az eső és hideg is volt. (már-már a fűtés gondolatával játszadoztunk)
Aztán persze kisütött a nap is.
Fürödtünk a Tóban, és a Dunában, gyűjtöttünk sok kavicsot, csigát és szép-élményeket.
Jártunk Esztergomban, Visegrádon, Vácott és természetesen bebarangoltuk a Szentendrei sziget számunkra kedves helyszíneit jó párszor...
Vendégeink voltak négy napig Nele, Mona és Gunther, és egy-egy napra meglátogattak minket Nagyiék, Dédimama, és Anyuék.
Jó volt.
A nyelvi akadályok nem számítanak, ha megvan a "közösnyelv", és a zene is mindenkié. :)
A hét első felében jó sokat esett az eső és hideg is volt. (már-már a fűtés gondolatával játszadoztunk)
Aztán persze kisütött a nap is.
Fürödtünk a Tóban, és a Dunában, gyűjtöttünk sok kavicsot, csigát és szép-élményeket.
Jártunk Esztergomban, Visegrádon, Vácott és természetesen bebarangoltuk a Szentendrei sziget számunkra kedves helyszíneit jó párszor...
Vendégeink voltak négy napig Nele, Mona és Gunther, és egy-egy napra meglátogattak minket Nagyiék, Dédimama, és Anyuék.
Jó volt.
A nyelvi akadályok nem számítanak, ha megvan a "közösnyelv", és a zene is mindenkié. :)
2011. augusztus 12., péntek
JÁTÉKOSAN
És könnyedén volna jó hozzáállni az élethez.
Még a nagy sorsdöntő pillanatokban is meglátni a (mindig ott bujkáló) humort, vagy legalábbis a helyzet komikumát... Jó dolog magunkat kinevetni, megkönnyebbül tőle az ember. Én legalábbis így éreztem, tegnap délután vágyott kisvárosunk utcáin, magándetektívesdit játszva.
Nem mintha nem lennék tele bizonytalansággal, másrészről kíváncsi is vagyok, mi van az újabb kanyar mögött???
Kör utca...??? (Remélem nem zsákutca.:))
Még a nagy sorsdöntő pillanatokban is meglátni a (mindig ott bujkáló) humort, vagy legalábbis a helyzet komikumát... Jó dolog magunkat kinevetni, megkönnyebbül tőle az ember. Én legalábbis így éreztem, tegnap délután vágyott kisvárosunk utcáin, magándetektívesdit játszva.
Nem mintha nem lennék tele bizonytalansággal, másrészről kíváncsi is vagyok, mi van az újabb kanyar mögött???
2011. július 24., vasárnap
14 HÓNAPOS
Már az én nagy Babám.
Bár naponta minimum 50-szer rákiabálok valamiért (egyébként minden nevelési szándék lepereg róla, pimaszul mosolyog és csakazértis) azért imádjuk egymást.
Már tud puszit adni, és egyre inkább szeret bújni. Legalábbis egyre jobban tudja, hogy mivel tud levenni a lábamról.
Éjszaka sem válunk meg egymástól 3-4 óránál hosszabb időre (bár többnyire már a nővéreivel alszik egy szobában) hajnalban azért gyakran landol a mi ágyunkban.
Rengeteg szót mond, csak kapkodjuk a fejünket, ma holnap az ő aranyköpéseit is jegyzetelhetem.
Legújabb szavai közül egy kis ízelítő: "boc" (bohóc), "jány" (lány), "Amu" (Samu - kiabál saját magára, amikor rászólok), "eme, ája, ojja" (szeme, szája, orra és mutatja is), "tatt" (csatt, látszik hogy lányok között nő fel) "va" (fa), "ajó" (hajó) "ápp" (hoppá, azaz vegyél föl) "vájál" (várjál) "vegye" (azaz vegyük föl a cipőt és induljunk sétálni) stb...
Mindent meg tud csinálni (már ha van kedve) amit kérünk tőle. Odateszi, odaviszi, megmutatja. Pl.: "Samukám hol van a szandálod?" - kérdezem reményvesztetten öt perc keresgélés után. Rögtön húz ki az erkélyre és megmutatja...
Továbbra is egy igazi Duracell-nyuszi, aki napközben kétszer egy órát tölti az elemeit (alszik) és ilyenkor döbbennek csak rá, hogy mennyire könnyű, csendes, és nyugalmas nélküle... és persze már azalatt az egy óra alatt is hiányzik...
Bár naponta minimum 50-szer rákiabálok valamiért (egyébként minden nevelési szándék lepereg róla, pimaszul mosolyog és csakazértis) azért imádjuk egymást.
Már tud puszit adni, és egyre inkább szeret bújni. Legalábbis egyre jobban tudja, hogy mivel tud levenni a lábamról.
Éjszaka sem válunk meg egymástól 3-4 óránál hosszabb időre (bár többnyire már a nővéreivel alszik egy szobában) hajnalban azért gyakran landol a mi ágyunkban.
Rengeteg szót mond, csak kapkodjuk a fejünket, ma holnap az ő aranyköpéseit is jegyzetelhetem.
Legújabb szavai közül egy kis ízelítő: "boc" (bohóc), "jány" (lány), "Amu" (Samu - kiabál saját magára, amikor rászólok), "eme, ája, ojja" (szeme, szája, orra és mutatja is), "tatt" (csatt, látszik hogy lányok között nő fel) "va" (fa), "ajó" (hajó) "ápp" (hoppá, azaz vegyél föl) "vájál" (várjál) "vegye" (azaz vegyük föl a cipőt és induljunk sétálni) stb...
Mindent meg tud csinálni (már ha van kedve) amit kérünk tőle. Odateszi, odaviszi, megmutatja. Pl.: "Samukám hol van a szandálod?" - kérdezem reményvesztetten öt perc keresgélés után. Rögtön húz ki az erkélyre és megmutatja...
Továbbra is egy igazi Duracell-nyuszi, aki napközben kétszer egy órát tölti az elemeit (alszik) és ilyenkor döbbennek csak rá, hogy mennyire könnyű, csendes, és nyugalmas nélküle... és persze már azalatt az egy óra alatt is hiányzik...
