NYŰGÖSEK

a gyerekek. Én nem tom, hogy mi van velük mostanában.

A kis Tökmag nem érti meg, hogy az ilyen kis Tökmagoknak nem fél órát illenék napközben aludni.
A Középső ok nélkül hisztizik lépten-nyomon, van hogy fél órát üvölt egyhuzamban, sokszor abszolút tehetetlen vagyok, mert ez annyira új, főleg tőle.
A Nagy egész jó passzban van, csak sajnálom őt, amiért ide-oda ráncigáljuk, hogy eddig csak két napot járt oviba, hogy egyelőre nincs módja szocializálódni és barátnőket gyűjteni.

Hányatott napok, hetek várnak ránk.
A "volná"-kon és a "lehet"-eken nem rágódunk tovább, lezárunk magunkban egy korszakot és levonjuk belőle a tanulságokat...és bizalommal nézünk a jövőbe. Mert a jövő azért ezt megérdemli.
Hétvégén elhagyjuk átmeneti lakóhelyünket, és előreláthatólag márciusig a (téliesített) nyaralónkban fogunk élni. (amit mellesleg imádunk)
Tavasztól pedig úgy tűnik valóra válik egy álmunk és lehorgonyzunk Szentendrén. Úgy legyen. :)