BOLDOG NÉVNAPOT ÁKOS!
2010. február 28., vasárnap
FARSANG
Ahogy az óvodában készült farsangi képeket nézegettem, újra felébredt bennem a vágy, hogy szeretnék gyerek lenni... és a Manófalva oviba járni... :)
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
2010. február 17., szerda
HÓ
Kevesebb az energiám, mint szeretném, ezért nem tudok túl gyakran blog-ot írogatni.
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
MANÓFALVA
Már régóta szeretném megfogalmazni a gondolataimat Hanka óvodájáról.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Dorothy Law Holtz:
Egy élet a kezedben
Ha gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják milyen megbélyegezettnek élni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.