KARÁCSONY

Karácsony első napját Pécelen, másodikat Borosjenőn töltöttük.
Mindkét helyen találkoztunk NAGY-családjainkkal, és mindenütt rengeteg ajándék várt minket a fa alatt.
Johanna nagyon élvezte a karácsonyi forgatagot. Sárikát viszont kicsit felkavarta a sok élmény és a sok ember. Alig aludt az ünnepek alatt napközben, éjszaka pedig nagyon sokszor ébred azóta is. Persze az is lehet, hogy nem sokáig marad már egyfogú...

Hanka az ünnepek alatt is egész nap csacsogott (csak beiglievés közben hallgatott el pár percre). Íme a karácsonyi válogatás:

"Hizlaljunk!" mondogatja Hanna sütievés közben.

Egy kicsit náthásnak éreztem magam egyik reggel, így mondtam Hankának, hogy ma nem puszilkodhatunk olyan sokat. Mire megkérdezte:
"Szeretni azért lehet???" :))

Hízelkedős kedvében ilyen mondatokkal kényeztet:
"Anya, te vagy a legkedvesebb arcú. Anya, te vagy a legjobb barátom!"

Az új tollával pedig levelet írt, a Mikulásnak, a Kisjézusnak és az Angyaloknak.
Köszönjük, a Karácsonyt! (ez állt a levélben, a 3 évesek titkosírásával)

SZENTESTE

Az idei Szentesténk majdnem tökéletesre sikerült.
Majdnem mindennel készen lettünk időre.
Ha Hanka nem szabotálta volna a délutáni alvást, akkor még a karácsonyfát is teljesen titokban tudtuk volna feldíszíteni.
Így viszont Ákos egyedül vállalta magára az angyalka szerepét, míg én mindenféle csellel Hankát próbáltam a nagy szoba zárt ajtaja mögött tartani.
Végül megszólalt a karácsonyi csengő és mind a négyen a fa alatt álltunk. A csillagszórók szikráztak, (a kislányok szeme még szebben ragyogott) mi pedig elénekeltük a "Mennyből az angyalt".
Ezek valóban tökéletes percek voltak. (annak ellenére, hogy a karácsonyfa cserepe átázott, és a karácsonyi videón senki sem látszik :))
Johanna természetesen a nagylányos kétkerekű biciklinek örült a legjobban. Az este hátralévő részében folyamatosan az ünnepi asztal körül kerekezett. Sárikát pedig a csomagoló papírok bűvölték el teljesen.
Mi pedig kicsit megfáradt arccal (legalábbis a fényképek erről tanúskodnak) a gyerekeinkben gyönyörködtünk.

NAGYLÁNYOK

Úgy tűnik, hogy Sára a karácsonyi vacsoráját (mely meglepő módon anyatej lesz) már egy-fogúként fogja elnyammogni.
Ma ugyanis áttörte ínyét az első fogacska!!!
Talán ez volt az oka az elmúlt hetek nyűgös éjszakáinak. Én legalábbis ezzel nyugtatom magam, és Sárikától ezennel is elnézést kérek. (bocs, a gonosz törpézésért)
Mégiscsak más dolog igazoltan nyűgösködni.

Johanna pedig már olyan nagylány, hogy saját bevallása szerint, vissza tudja tartani a sírást. (még akkor is ha nagyot esik)
"Már jó sok sírás van a hasamban." - közölte ma a nagyágyon ugrálva. :)

Két nagy lány. Karácsony előtt 3 nappal.

HORDOZÓSDI

A jó példa is ragadós. :)
Hanka ma délelőtt így szólt hozzám:
"Anya, felkötöm a hátamja az Esztej-babát, hogy közbe tudjam cinálni a dógóm. Segíts!"



Egy jó darabig így mászkált. Majd megkért, hogy halkítsuk le a zenét, mert Eszterke elaludt. :)
Később pedig azt kérdezte: "A Mei Tai (ejtsd: méj táj) azért Mei Tai, mert mély???"
Majd kis gondolkodás után: "Anya, én inkább nagy táj-nak fogom hívni"

Az ilyen délelőttöket szeretem.

TÖMEGKÖZLEKEDÜNK

Mi sem egyszerűbb...
A csodás 62-es villamos életveszélyes lépcsőjére (ahol külön matrica figyelmeztet, hogy a kedves utastársak segítsék a babakocsival közlekedőket) így szökkenünk mi föl Sárikával.


(persze a fényképezőgép otthon marad)
Az emberek meglepetten mosolyognak és sietve átadják a helyüket. Amit én szépen megköszönve visszautasítok, hiszen Sára egyetlen dolgot nem szeret, mikor a mei tai-ban kuksol: ha anyukája ül.
Hamarosan érzem, ahogy egyre egyenletesebben szuszog.
Majd dolgunk végeztével szépen hazadöcögünk.
Otthon még egy jó fél órát szundít a batyujában. (miközben én leveszem a nagykabátom, majd lebonyolítok egy 20 perces telefon beszélgetést)
Még arra is maradt időm, hogy megörökítsem magunkat az utókor számára.

5 HÓNAPOS 6 NAPOS

5 hónapos Sárikánkat a 3 éves Hanka ünneplése közepette egy kicsit szem elől tévesztettük. (természetesen csak itt a napló bejegyzésiben)
Tehát, Sára a múlt pénteken volt 5 hónapos.
(A Mikulás érkezése, ismét elhomályosította egy kicsit ennek nagy napnak a fényét, de hát nálunk már csak ilyen a december... Ünnep ünnep hátán, na nem is panaszkodom tovább... :))

Pont 5 hónaposan fordult át először a hátáról a hasára, és pont a pelenkázón, amikor 2 másodpercre kiszaladtam a gyerekszobából. Szerencsére nem esett le.
Azóta pedig már "begurulta" szinte az egész lakást. Forog, pörög, gurul, több métert halad pár perc alatt. "Szájikám, ez hihetetlen!" - (Hanka szerint)
Sokkal jobban kell rá figyelni. Fel kel szedni a veszélyes tárgyakat a padlóról, mielőtt ő szedi fel. (egy papírzacskót már szétcsócsált)

Az éjszakáink továbbra sem túl fényesek. Gyakran ébred, és gyakran landol hajnalban a szülői ágyban, ahol szinte folyamatosan szopizik.
Valószínűleg, ez lehet az oka, hogy már 8 kiló fölött van. (ruhástul)
Pontos méreteire a holnapi tanácsadáson derül fény, ahol az ekcémás kiütéseire is kérek valami krémet.

Továbbra is nyugodt és mosolygós baba. (nappal) És továbbra is imádjuk. (azért éjszaka is) ;)

Ilyen csinos volt a nővére szülinapi partiján:


És a mamáéknál:


És a fürdőkádban, nővére karjaiban:

JOHANNA ARCAI

A ZSÚR

Idén Ákossal együtt úgy döntöttünk, hogy nem tárgyakkal, hanem élményekkel lepjük meg Hannát szülinapja alkalmából. Hátha ez maradandóbb emlék lesz.
Rendeztünk neki egy babazsúrt.
Olyan igazit. Lufikkal, papírpoharakkal, szívószállal, házi málnaszörppel és saját sütésű tortával.

Hanka nagyon várta. Öt marcipánnal készültünk feldíszíteni a tökéletesre sikerült túrótortát. Minden vendég és Hanna is kapott volna egy-egy marcipán állatkát. Két kislány sajnos nem jött el. Hanna egy picit csalódott volt emiatt, de azért jól érezte magát. Remélem. :)
Én jól éreztem magam. Gyönyörködtem a gyerekekben. Adában, Lucában és persze a két sajátomban. Jót beszélgettem az Ada-Kistesót váró Verával és megittam egy liter málnaszörpöt. :)

JOHANNA 3 ÉVES

Drága Kislányom!

3 évvel ezelőtt születtél meg.
3 évvel ezelőtt még nem gondoltam, hogy ennyire nehéz szülőnek lenni.
Nem gondoltam, hogy szülőnek lenni egyben a világ legszebb és legnagyszerűbb feladata.
Olyan sok mindent tanítottál nekünk. Segítettél felnőtté válni, ugyanakkor megmutattad, hogyan kell felhőtlenül nevetni, játszani, örülni az életnek.

Jó, hogy pont Te születtél meg, jó, hogy pont olyan vagy, amilyen.

Nagyon szeretünk!

"(...) Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!"
(Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Részlet)

Bár Te még nem vagy óvódás, mégis legalább ennyire bölcs vagy, sőt... :)

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

Vasárnap végre újra együtt volt a teljes család. (Ákos megjött Olaszo.-ból, Hanka a nagyiéktól)
Ennek örömére gyorsan kiautóztunk Pécelre.
Először a dédiékhez kukkantottunk be, ahol már járt a Mikulás...
... és Hanka legnagyobb örömére "A Mikulás magát hozta!" (azaz egy szép nagy és formás mikulás-bábut) Ezenkívül hozott még egy nagy csomag édességet is. (Hannánál a Rafaello volt a nyerő)
Majd finom kacsasültet ettünk a nagyiéknál és a család péceli ága felköszöntötte a majdnem 3 éves Hankát. Megint nagyon aranyos volt, ahogy minden ajándéknak hangosan nevetve külön-külön örült.

Este pedig meggyújtottuk a koszorú első gyertyáját és Hanna elmondta élete első esti imáját.



Már javában készülünk a karácsonyra. Hankát egyre gyakrabban foglalkoztatja az AJÁNDÉK kérdéskör.
Nagyon szeretne egy biciklit, bár kicsit kételkedve kérdezte tőlem egyik nap:
"Az angyalok, szerinted elbírják a biciklit?" Majd kis gondolkodás után hozzátette: "Több angyal, talán..."
Persze a Mikulást is nagyon várja.
Szerinte, fel kéne hívni telefonon, hogy idén az ő ablakába is hozzon ajándékot... és persze virgácsot nem szeretne... még egy picit se.
Hiszen ő olyan jó kislány. Pl. már osztozkodni is tud: Ebéd után két kupacba rendezte a meggy-befőttet, majd határozottan közölte, hogy ne izguljak, a feltűnően kisebb kupac meggy az enyém. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért én kapom a kevesebbet, kedves hangon ezt válaszolta: "Mert ezt neked választottam!".
Megtudtam tőle azt is, hogy a Télapó szánkóját a "vén-szarvasok húzzák"... :):):)
Azért reméljük még az idén ideér. :)