HANKA

Két és fél éves nagylányom, immáron gyógyultnak lett nyilvánítva. :) :) :)
(három hétig törött lábbal feküdt)

A gipszet remélhetőleg végleg elfelejthetjük!
Johanna járása még nem a régi, de napról-napra látványosan fejlődik...
A kedve szerencsére viszont újra a régi!

Nagyiék rengeteget vigyáznak rá.
(én ezalatt előkészítettem a lakást, a kórházi csomagot, és lelkemet :) az új Jövevény fogadására)

Ha mégis itthon van velem a nagylány, akkor a délelőttöket valahogy kihúzzuk a (nem túl hűvös) lakásban.
Hanka legszívesebben duplo-zik, vagy az erkélyen pancsol.

Délután pedig Ákossal lemennek a játszótérre.
Kicsit még óvatosan veti bele magát újra a gyerkőc-forgatagba.
Viszont az önálló járást/bicegést annyira élvezi, hogy türkizkék motorját többnyire az apjával cipelteti...



És egy májusi kép (még copfos) a kis művésznőről.

BABA HÍVOGATÓ

Kis Prüntyőkém még mindig a pocakban.

Elkezdtük a 40. hetet.
Még 6 nap ???!!!

Szeretném megállítani az időt.

hiszen, elképzelhető, hogy nem leszek többé terhes...
hiszen, még nem készültem föl a szülésre...
hiszen, olyan jó így együtt...

Szeretném, felgyorsítani az időt.

hiszen, már minden készen áll Sára fogadására...
hiszen, annyira meleg van és már minden mozdulat nehéz...
hiszen, olyan kíváncsiak vagyunk az új családtagra...

Kicsikém nagyon várunk!!!

SZÜLETÉS UTÁNI ÉLET

Szóval, két kis magzat beszélget egy anya hasában:

• Te hiszel a születés utáni életben?
• Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
• Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
• Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
• Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
• De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
• De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
• Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
• A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
• Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
• Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
• No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

BEMUTATKOZÁS

Hamarosan kétgyermekes anyuka leszek...

Még mindig hihetetlen és felfoghatatlan.

Elsőszülöttem, már két és fél éve boldogítja életünket, pár hét múlva megérkezik közénk kistestvére is. Izgalmas napok várnak ránk.

Ebben a blogban szeretném megörökíteni két aprócska ember nem mindennapi kalandjait.