MEDVE

Szegény Hanka tegnap délután megint sírva ébredt.
Rosszat álmodott.
Ha megkérdezem, hogy miről, mindig ugyanazt válaszolja. "A Medvéről." (esetleg krokodilról)
Utánaolvasgattam a neten, hogyan tudnám feloldani a félelmeit, amikor ezt találtam:

Ranschburg Jenő: Éjszakai felriadás

Apu, te mondtad egyszer, hogy az álom az kép csupán, a fejemben csinálom.
De azt is mondtad, emlékszel, tavaly, hogy mindig ott leszel, ha jön a baj.
Azt álmodtam: egy medve elkapott...
Magamba voltam, szörnyen elhagyott.
Hogy menthetsz meg, ha én nem ébredek fel
És te nem vagy ott?

Aztán medvéket festettünk. Piciket, aranyosakat, vicceseket.
Hátha segít.

A művésznő alkotás közben:




És az alkotás: (szerintem zseniális kis medve-bedve :))



Valamint az én művem, a kis érzékeny lelkűről:

SÁRA ÉS A SÍELÉS

Hogy Sárika bátor vagy félénk lesz, azt még nem tudom.
Minden esetre ő felült a motoros szánra. :) (igaz, hogy nem volt más választása)
A hóval egyelőre csak távolról ismerkedett. A jó levegőn békésen pislogott kifelé a hordozójából vagy éppen szunyókált a mei taiban.
Bezzeg éjszaka nem volt ám béke és szunyókálás. A friss hegyi levegőt ő is figyelmen kívül hagyta... Köztünk aludt és engem minimum óránként ébresztett. (ennyit a pihenésről :))

Valószínűleg a két hónappal idősebb Emma unokatesó hatására el kezdett "beszélni". És rengeteget. Jelenlegi szókincse: "bababababa, mamamama, és apapapapa" (ez utóbbi zene apa füleinek) Nagyon úgy tűnik, lesz még egy cserfes lánykánk. :)

Az étvágyára viszont jó hatással voltak az alpesi szelek. Szépen ráérzett a kanalazásra. Evett már krumplit, sütőtököt, sárgarépát, cukkinit. (nagy lelkesedéssel és nagy mennyiségben :))
Szerintem ő is jól érezte magát. Élvezte a jó társaságot, tovább szocializálódott, és sokat-sokat mosolygott.
Csak a hat órás autókázást bírta nehezen. (de hát ki nem?)

Kis eszkimó lányunk:

HANNA ÉS A SÍELÉS

Hanka nem egy vakmerő típus.
Soha nem száguldozott féktelenül a kismotorjával, sokáig fogni kellett a kezét a csúszdán, egyedül csak bokáig ment be a vízbe stb...
Az 1,6 méter magas hóval is nehezen kötött barátságot.
A motoros szánra egyáltalán nem akart felülni, a piros bobbal az első borulásig volt hajlandó utazni, a sílécet pedig talán 5 egész percig tűrte meg a lábán.
Legszívesebben a saját popsiján csúszkált és mindenféle segédeszköz nélkül hempergett, gurult a hóban.
A házunkat úgy belepte a hó, hogy a tetőre is könnyen fel lehetett mászni, Hanna onnan csúszkált le a legszívesebben. (érdekes módon a tetőgerinc közelében csak engem kerülgetett a frász)
Szerintem, nagyon jól érezte magát, bár a friss hegyi levegő dacára sem aludt többet mint itthon, és a szája sem fagyott be egy percre sem... :):):)
Jól összebarátkozott Pedro-val (akit Pedi-nek szólít :)) és sokat játszott Emmával (akit pedig következetesen Emmikének hív).
Ami még nagyon meglepett, hogy nagyon szívesen gyalogolt a mély hóban hegynek fel, egyetlen zokszó nélkül.

Kép-dömping:

SÍSZÜNET

Holnap reggel Ausztriába utazunk. :)
Hanka síelni tanul, Sárika szánkózni, Ákos síedzővé lép elő, én pedig pihenni fogok... (de jó is lenne:)
Egy hét múlva jövök a havas képekkel, élményekkel...

KÖNYVBARÁTSÁG, BLOGBARÁTSÁG

Nagyon szeretek olvasni.
Szinte nincs olyan este, hogy ne olvasnék akár csak pár sort elalvás előtt.
Szükségem van egy kis kikapcsolódásra, különben nehezen alszom el, akármilyen fáradt is vagyok. (szegény Ákos pedig általában kénytelen "reflektor fényben" álomba szenderülni)

Még nagy hassal kezdtem el (újra) olvasni Steinbeck: Édentől keletre című könyvét.
Nagy-nagy kedvenc. Gyönyörűen megírt, érdekes, izgalmas (család)regény? a testvér féltékenység jegyében. Akkor még nem sejtettem mennyire aktuális lesz a téma. (a könyv egyik mondanivalója: mindannyian Káin leszármazottjai vagyunk)
Azután újra olvastam Bulgakov: Mester és Margaríta-ját. Újra elvarázsolt. Számomra megunhatatlan. (kb két évente előveszem)
Emellett olvastam Lázár Ervin és Kurt Vonnegut novellákat. (mindkét író a közelmúltban halt meg, de szerintem halhatatlanok)
Sárika születésekor pedig Stanislaw Lem: Solaris-át vittem magammal a kórházba. De a könyv hangulata (nagyon jó kis regény csak rettenetesen nyomasztó) egyáltalán nem illett oda, úgyhogy megkértem anyut, hogy hozzon be pár Agatha Christie krimit. Nem mintha ez jobban illett volna az akkori hangulatomhoz, de ki tudott annyira kapcsolni, hogy tudtam aludni pár órát. (teljesen felzaklatott lélekkel a 35 fokos kórteremben) Korábban Hankával ez egyáltalán nem jött össze.
A Solaris-t azóta elolvastam. Mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a nagyon jól megírt sci-fi-t, és a reménytelen, sohasem múló szerelmet. Legalábbis szeret róla olvasni.

Blog-barátaimnak nagyon köszönöm a baráti ölelést, melyet virtuálisan én is viszonozok.
Világ blog-barátai egyesüljetek! :):):)

DÉLUTÁNI TORNA

Sára alvásigénye igen csekély.
Van olyan nap mikor Hankánál is kevesebbet alszik (napközben).
Tegnap is inkább a tornát választotta, a délutáni alvás helyett. Nagyon szeretne kúszni, mászni, de egyelőre csak a popsiját emeli, a karjaival nem csinál semmit.
Ákos szerint a nagy (nehéz) autók is hátsókerék-hajtásúak... :)
Íme, a mi kis nyolcésfél-kilósunk: (hangosan nevetett miközben ide oda dobálta magát a nagy ágyon)

LABELLO

Johannával összevesztünk tegnap.
Már nem is tudom miért. Biztosan valami csip-csup dolgon. Mindig így kezdődik. Azután addig-addig feszegeti a húrt, míg mérgesen a szobájába nem zavarom.
Tegnap is így történt. Nagy dérrel dúrral rácsaptam a gyerekszoba ajtaját és megmondtam neki, hogy addig ne merészeljen kijönni, amíg le nem higgad.

Ilyenkor persze szívszorongató zokogás következik. Anyaszív-puhító, de az én szívem már nem puhul olyan könnyen...
Ekkor szokta azt kitalálni, hogy beütötte a lábát, vagy nagyon szomjas, esetleg azt hajtogatja, hogy most már jó lesz.
De tegnap elcsukló hangon csak ennyit kiabált: "labello, labello-hoo!" (mint aki egy falat kenyérért könyörög)
Nem akartam hinni a fülemnek.
"Kislányom, te tényleg egy labello-ért kiabálsz?" - kérdeztem tőle döbbenten.
"Igen, mert kiszáradt a száhám."- válaszolta könnyes szemekkel.
Hihetetlen... :):):) (nehezen tudtam megőrizni a komolyságomat)
Aztán kibékültünk. Hanka pedig boldogan kente be a száját.
Labello-val.


A kis Bellisima.

LÁZ, GÁZ, SZMOG

Nem indul a legvidámabban az új év.
Sára a fél éves szülinapján lázasodott be. Kb. 3 napig 38 C körül volt a hője, majd ezután újabb 3 napra átváltozott Pöttyös Pannivá. Tehát ő is átesett a három napos láz nevű betegségen, mint anno Hanka 8 hónaposan. Szegény Sárika elég nyűgös ölbe-baba volt a múlt héten, amit Hanna viszonylag nehezen viselt.
Nem nagyon tudtunk kimozdulni a lakásból, de mint utólag kiderült már akkor sem volt a legtisztább fővárosunk levegője...
Két napja pedig a szmogriadó miatt nem merészkedünk ki a szabadba.
Ennek következményeként, Hanka nem alszik délután és ilyenkor éjszaka is sokkal nehezebben tér nyugovóra.
Hihetetlen mozgásigénye van, igazi kis sajtkukac mostanában. :) Akadálypályát épít magának, órákig ugrál az ágyon, önszántából lépcsőzik, és ebéd közben újabban kb 30-szor felpattan az asztaltól... persze közben a szája sem áll be egy percre sem.
Nagyon édes, csak nagyon fárasztó. :)
Mindennek tetejében az ukránok elzárták a gázt, és a nappalinkban nem működik a konvektor. (mi így spórolunk az országnak ;))

Állítólag holnap megnyitják az országunkba vezető gázcsapot, és nálunk is megjavítják a fűtést.
Vasárnaptól pedig friss hegyi levegőt szívhatunk egy héten keresztül Ausztriában.
Talán még sincs olyan nagy gáz.

FÉL ÉVES

Drága Sárikó!

Nagyon szeretünk!
Remélem eleget mondogatom ezt Neked.
Második gyerek vagy... ennek minden hátrányával és előnyével.
Neked már a kezdetektől osztozkodnod kell rajtam, rajtunk, viszont az első percektől ott rohangál, nevetgél, beszél melletted/neked a testvéred.
Hamar megtanultál várni, hosszú időn keresztül eljátszol szépen csendben, de mostanra azért megtanultad felhívni magadra a figyelmet.

Alakulsz, változol, szépülsz napról napra.
Hajad világosodik, szemed egyre sötétebb, előbújtak a szempilláid , a szemöldököd egyre határozottabban kirajzolódik, a nyakad viszont teljesen eltűnt :), két fogacskát és számtalan hurkát növesztettél hat hónap alatt.

Könnyedén forgolódsz, gurulsz minden irányban. Szerintem heteken belül kúszni is fogsz. A finom mozgásod is szépen fejlődik. Ügyesen megfogsz egészen nagy tárgyakat is, sőt már a CD pakolászás is elkezdődött.

Kicsit gyanúsan sokszor eszel mostanában (éjszakánként óránként szopizol), ezért elkezdtük a hozzátáplálást. Négyszer ettél már almát, és ma megkóstoltad a sütőtököt is.

Kiegyensúlyzott, nyugodt baba vagy még mindig (főleg ha tele a pocak), de ha valami nem tetszik, igazi kis méregzsákká változol (és akkor aztán kiereszted a hangod).
Nővérkédtől bármit elviselsz és sokszor nevetsz rá hangosan. Ettől aztán az egész családnak nagyon jó kedve támad...

Boldog fél éves szülinapot!!!

NEHÉZ

Sárika egy kicsikét nehéz lány.
És itt most nem (csak) a súlyára gondolok.
Jó pár nagyon rosszul alvós, sokszor ébredős és harapva szopizós éjszakán vagyunk túl.
Az egészben az a legrosszabb, hogy nem tudom mi lehet a baj...

"A" verzió: jön a foga. Ez eléggé valószínű. No de ennyire zavarja? És hogy-hogy csakis szoptatással lehet megnyugtatni? Ok, hogy én vagyok a cumija, de mindig annyira mohón nyeldekel is. (van, mikor egy éjszaka 6-8-szor is)

"B" verzió: nem elég az anyatej. Egész egyszerűen éhes. Ez annyira nyomasztó gondolat, hogy hirtelen felindulásból már megvettük neki a tápszert, de Sárika egyelőre nem tud mit kezdeni a cumisüveggel. (csak rágogatja, játszik vele, de nem szívja)
Most egy kicsit sajnálom, hogy nincs mérlegünk.

"C" verzió: a hasa fáj. Kevéssé valószínű, bár a ha fél óránként ennék éjjelente lehet, hogy nekem is fájna. (levegő mindenesetre van benne)

A "B" és a "C" verzió ellentmond egymásnak. Akkor marad az "A"???
Fáradt vagyok és ideges. Ráadásul január közepén egy hétre Ausztriába megyünk "síelni". Ami alapvetően nagyon jó lehetne, csak hát egy sikítva-sírós Sárával, négyen egy szobában...

Egyébként elkezdtük az alma kóstolgatást. Egész szépen megy a dolog, de az éjszakai nyugalmat nem hozta meg.

Ja, és időközben megkopasztottuk a kis Rinyakovácsit... (legalább 4-5 cm fürtöcskétől szabadítottuk meg)
Kicsit sajnálom így utólag, de egyszerűen kezelhetetlen volt a haja és már a szemébe is belelógott.
Meg aztán úgyis megnő újra. Ez legalább biztos. Remélem addigra túl leszünk ezen a nehezebb időszakon.

Ilyen volt: (első alma kóstolás, hosszú hajjal)



Ilyen lett: (második alma kóstolás, rövid(ebb) hajjal)

ÚJÉV

Kicsi vagyok székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok!

DOBOGÓKŐ

A két ünnep közti időszak legtartalmasabb és legszebb napját Dobogőkőn töltöttük.
Jól esett egy kis séta a friss hegyi levegőn a karácsonyi dőzsölés után.
Meglepetésként ért bennünket, hogy itt, 700 m magasan mennyi hó van (kb. 10 cm), szánkót sajnos nem hoztunk. Hanka szerencsére így is feltalálta magát, varázsolt egy bottal, szaladgált a hóban és időnként fenékre huppant a síkos jégen... :)
Sárika pedig a mei tai-ból pislogott kifelé, Ákos kabátja alól.
Betértünk a sípálya melletti büfébe is, ahol már gyerekkoromban is olyan jóízűen faltam a házi kacsamáj-zsíros kenyeret. Most is nagyon ízlett. :) A forró tea és a kandallóban lobogó tűz hatására elgémberedett tagjaink is felmelegedtek.
Hanka pedig hosszas könyörgés után itt nyalogathatta el élete első nyalókáját. :s