Soha nem száguldozott féktelenül a kismotorjával, sokáig fogni kellett a kezét a csúszdán, egyedül csak bokáig ment be a vízbe stb...
Az 1,6 méter magas hóval is nehezen kötött barátságot.
A motoros szánra egyáltalán nem akart felülni, a piros bobbal az első borulásig volt hajlandó utazni, a sílécet pedig talán 5 egész percig tűrte meg a lábán.
Legszívesebben a saját popsiján csúszkált és mindenféle segédeszköz nélkül hempergett, gurult a hóban.
A házunkat úgy belepte a hó, hogy a tetőre is könnyen fel lehetett mászni, Hanna onnan csúszkált le a legszívesebben. (érdekes módon a tetőgerinc közelében csak engem kerülgetett a frász)
Szerintem, nagyon jól érezte magát, bár a friss hegyi levegő dacára sem aludt többet mint itthon, és a szája sem fagyott be egy percre sem... :):):)
Jól összebarátkozott Pedro-val (akit Pedi-nek szólít :)) és sokat játszott Emmával (akit pedig következetesen Emmikének hív).
Ami még nagyon meglepett, hogy nagyon szívesen gyalogolt a mély hóban hegynek fel, egyetlen zokszó nélkül.
Kép-dömping:
3 megjegyzés:
Mintha Benedekről szólna a tudósítás, (vagy akár rólam) és a tetőcsúszás nekünk is bejött volna.
Bori, tudtál pihenni? És Sárit elnyomta legalább a friss levegő?
Pussz: Kata
Húú, aról a tetőről én is szívesen lecsúsztam volna. A hóban való gyaloglást sztem 2 m. után abbahgytam volna, mert még a szárazföldön való gyaloglás is problémát jelent néha, nemhogy a mély hó!!!!
Nagyon ügyi voltál így is!
Pusza!
Azta, milyen gyönyörű helyen voltatok!!! Az a lényeg, hogy jól érezte magát, mindegy, mit "sportolt". :)
Megjegyzés küldése