HA-HA-HAVAZIK

Persze mire ezt írom már el is olvadt. Legalábbis itt a városban.
Dobogókőn szerintem még most is akad, múlt hétvégén pedig 25 cm is megvolt.

Jól vagyunk egyébiránt, nem is tudom, hogy le merjem-e írni, de a gyerekek egyelőre nem betegeskednek. Legalább ennyi előnye van, hogy Hanna nem jár oviba...

Én néha még így is legszívesebben kirohannék a világból, főleg a séta előtti öltöztetést, (az ötujjas kesztyű Sári-kézre varázslását) és a lányok hajbakapásait bírom nehezen.

Samu időközben kétfogú lett. Nem viseli meg annyira (sem őt sem minket) ez a tény, mint anno Sárikát. Múlt éjszaka azért két óránként felkelt panaszkodni.

Készülünk Johanna öt éves szülinapjára, meggyújtottuk az első adventi gyertyát.

Takarítok, mint egy megszállott (szinte minden látszat nélkül), hogy jó benyomást keltsen a lakásunk a lakásérdeklődők (többnyire érdektelen) szemében.

November van...nagyon...
Azért próbálok jó pofát vágni a dologhoz. :)

FÉLÉVES

Kicsi Samu,

Te is gyorsan, nagyon gyorsan nősz.
Észrevétlenül múlt el ez a hat hónap. Annyi mindenre kell figyelnem, annyira a napok túlélésre játszom, hogy sokszor elsiklom az apró változások felett, melyek a te életedben igenis nagy dolgok.
Pedig néha meg kell állni. Pihenni is kell. Kinyitni a (fáradt) szemeinket és rácsodálkozni a kedves pillanatokra.
Az első dolog ami Veled kapcsolatban is eszembe jut: a KEDVESSÉG.
Olyan kedves, jó kedvű kisgyerek vagy.
Persze sok figyelmet követelsz napközben (mint egy hangos, akaratos kis oroszlán), és éjszaka legalább háromszor felébresztesz minket, és ez bizony nehéz, de teljesen érthető is.
Mindenhol kerek vagy és gömbölyű, és bár az elmúlt hónapban alig híztál, továbbra is Te vagy a leghurkásabb baba, akit valaha is láttam.
Ma reggel megmértelek 8,8 kg vagy és 70 cm.
Forogsz minden irányban, bár hasról hátra nem olyan intenzíven, mint mondjuk Sárika ennyi idősen.
Hason fekve függőleges tengely körül kúszol, nyúlsz a játékok után, emelgeted a pokróc szegélyét, és rágod a szőnyeg rojtjait.
Naponta több zoknit is szétcsócsálsz, és még mindig gyakran buksz, úgyhogy sokat öltözködünk...
Sokat berregsz, sikongatsz, játszol a hangoddal. "hátá-hátá", "apa-apa" csatakiáltásokat hallatsz a leggyakrabban. Az állandó hangoskodás terén is inkább Johannára hasonlítasz.
Két alsó metszőfogad kibújófélben van, Te meg csak rágsz-rágsz rendületlenül.
Nővérkéidre sokat nevetsz, ők pedig nyúznak, rángatnak ide-oda, bökdösnek, rád-másznak és Te ilyenkor kacagsz a leghangosabban.
A családunk része vagy, Veled lett kerek a világunk...

Puszilunk ezerszer, drága Kisfiúnk. :)

ÜNNEPVÁRÓ

A lányok már nagyon várják a Mikulást.
Van egy nagy Mikulás-bábunk, mostanában sokat játszanak vele.
Egyik nap még velünk is uzsonnázott...


Johanna ezenkívül izgatottan készül az 5. szülinapjára is.
Naponta legalább egy órát rajzol, fest, vagdos, ragaszt, alkot. (ez is megérdemelne egy külön bejegyzést)
Mostanában (a királylány-dömping mellett) tortás, lufis, ajándékokos rajzok készülnek... (majd teszek ide párat)

SAMÓCA

Mókamester.
Huncut.
Nyelvöltögetős.
Lábujjszopogatós.
Rossz alvó.
Berregős.
Nyálgép.

Imádom.


(ez most nem egy rossz szabad vers akart lenni, csak egy hosszú nap végén rám tört a vágy, hogy ezeket a fontos dolgokat is megörökítsem az utókor számára)

DILEMMA

Szép lassan hangolódunk az Ünnepekre.

Hankát ezzel egy időben foglalkoztatni kezdte a "Valóban létezik Mikulás, és tényleg az Angyalok hozzák a karácsonyi ajándékokat?" - témakör.
Mit felelhet erre egy bölcs szülő, pláne, hogy a kisebb lánya is a szobában tartózkodik és tágra nyílt szemekkel figyel?
Én bölcsen hallgattam, és próbáltam összeszedni a gondolataimat... eközben a lányaim ügyesen válaszoltak helyettem is.

"Angyalok biztosan léteznek, mert különben KI hozná az ajándékokat..." - töprengett Hanna.

"Szerintem, meg a Mikulás bemegy a Lidl(i) boltba és ott vesz csokit...nekem is hozzon..." - zárta le felettébb magabiztos hangnemben Sára a kérdést.

ŐSZI NAPOK

Szép, csendes, nyugodt őszi napok vannak mögöttünk.
A "csendes"-t azért nem szabad szó szerint érteni. (a napi decibel szint persze megvan)
Inkább csak valami belső csendességre gondoltam, és a saját belső békém természetesen kihat az egész családunkra.
Jó volt, hogy hétvégenként nem rohantunk sehova, sokat kirándultunk, főztünk, barátokkal találkoztunk.
Samu keze szépen ügyesedik, ez is megnyugtató.
A lakásunkat még nem sikerült eladni, de most úgy érzem, hogy ez a kérdés is rendeződni fog, ha itt lesz az ideje.
Nagyon kellenek az ilyen napok is.