OKTÓBER

Most minden napos nap ajándék.
Hálás is vagyok, mert egy derűs októberi délután még olyan reménykeltő tud lenni.
Nem mintha reményvesztett volnék, de azért mostanában jól esik néha egy kis napenergia...

ÉN VAGYOK AZ...

...aki nem jó,
fellegajtó nyitogató...

Csakhogy a népdalok bűvöletében maradjunk.
17 hónapos ördögfiókánkról lesz szó.
Aki továbbra is nagyon eleven, rosszcsont, sőt néhanapján mondjuk ki, égetni valóan ROSSZ!

Hiszen azt még fel lehet fogni (esetleg) viccesen (már ha olyan kedvében van az ember), hogy mindenre felmászik, mindent leránt, mindent kiönt, mindent szétszed, mindent megszerel, közben hangosan rikoltozik, morog ... és persze fülig ér a szája.

De az már korántsem olyan vicces, amikor csak úgy szórakozásból üvegpoharakat tördel, tányérokat és kanalakat dobál, ha megunta az evést, különböző tárgyakkal támad a nővéreire, fakanállal csapkodja  konvektort... és ha rászólunk (naponta kb. 100-szor) rúg, csíp, üt, harap. (közben pedig olyan bújós, hízelkedős is tud lenni)
Hiszti terén is simán felveszi a lányokkal a versenyt, sőt! Előszeretettel veri a fejét a földbe vagy a falba, ha valami nem úgy történik, ahogy az korábban elképzelte.

És, hát nem is csak fellegajtókat nyitogat...
Félretéve a viccet, egyik nap egészen ijesztő dolgot művelt.
Valahogyan kiakasztotta a kertkaput és kiszökött az utcára. Én meg nyugodtan meséltem közben a lányoknak, de szerencsére  a hetedik érzékem valahogy  megsúgta, hogy pici fiacskám már megint rosszban sántikál... Azóta egy plusz lakat is felkerült a kapunkra. (és pár plusz ősz hajszál a fejemre)

Azt sem igazán tudom poénra  venni, hogy napközben általában 20 percet alszik és amikor felébred olyan kipihenten kiabál, hogy tudom esélyem sincs visszanyomni.

Viszont, ügyesen focizik (tényleg), villám gyorsan motorozik (nekem már esélyem sincs utolérni), szépen és sokat beszél (legalább 200 szót használ), nagyon sokat mosolyog, színészkedik és... és a legfőbb jellemvonása, hogy egyszerűen IMÁDNIVALÓ!

SÁRA ASSZONY, ÉDESEM

Te vagy minden kincsem.

Nálad nélkül pediglen,

Reménytelen élnem.

A tűz villog, nap ragyog,

Hunyorog szemében,

Rózsa nyilik előtte

S liliom utána.

ORGONASÍPJAIM

OVI-KÁLVÁRIA

Már a kezdet sem volt egyszerű.

Még Zuglóban...hosszas válogatás után (nem mintha lett volna választásunk) ...Hankát felvették a körzetes oviba... hip-hip-hurrá... majd gyorsan jött a Csalódás... végül a Manófalva Waldorf óvodánál kötöttünk ki.
Sok mindent szerettem Manófalvában, főleg az óvónőket, sokat tanultam is tőlük. Az ovi viszont túl messze volt, két gyerekkel, később Samuval a hasamban túl sok volt a napi kétszer fél óra séta.

Azután elköltöztünk... az átmeneti időszak jobban elhúzódott mint gondoltuk, Johanna egy évig otthon volt velem és a testvéreivel. Amit abszolút nem bántam, csak sokszor éreztem úgy, hogy ez nem feltétlenül elég már neki...

Hosszas készülődés után, tele várakozással és lelkesedéssel kezdte meg Hanka a Dósa utcai ovit. Nagyon tetszett mindkettőnknek, csakhogy két nap oviba járás után rajtunk kívül álló okok miatt ismét költöznünk kellett.

A Faluban, ahol most élünk sajnos telített az óvoda.
Végül ismét hosszas szervezkedés után, régi ismerősök segítségével Hanka nagy nehezen Ákos munkahelyéhez közeli oviba jutott be. Minden nap autózik kétszer háromnegyed órát, viszont így talán közelebb kerülnek egymáshoz Ákossal.

Egyelőre úgy tűnik, jól érzi magát. Persze küzdelmes egy összeszokott társaságba bele csöppenni... Ma sírdogált is egy órát, amiért nem játszanak vele az újdonsült "barátnői". Annyira sajnálom szegényt, de segíteni nem nagyon tudok, pedig szeretnék... de ez most az ő harca...

Nem irigylem szegény Hannát ezért a hányatott ovis időszakért. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült megtapasztalni az állandóság adta biztonságot, hogy nem mozog magabiztosan és otthonosan az ovis közegben... és csak remélni tudom, hogy az állandóan változó életünkből is előnyt is tud magának kovácsolni...

És azt is nagyon remélem, hogy az iskola-kérdés majd szerencsésebben és
gördülékenyebben alakul.

HÁROM + KETTŐ

Öt gyerek.
Három lány és két fiú.
Unokatestvérek.
Tulajdonképpen hasonlítanak is egymásra.
Olyan jó.

LOVAS-LEÁNY

Hanka megint nagyon élvezte a lovaglást BJ tanyáján...
Nagyon komolyan, egyenes háttal ült, öröm volt rá nézni.
Hiába, igazi lóra termett magyar lány! :)

Örülnék neki, ha a jövőben rendszeresen lovagolhatna. Amikor ezt Neki is elmondtam, olyan szépen ragyogott fel az arca, hogy elhatároztam amint megállapodunk egy kicsit (anyagilag is) keresünk valami lovaglási lehetőséget a környéken.

ÚJ GYEREKSZOBA

Hú de régen, nem írtam... Nem mintha nem lenne miről, csak valahogy most másodlagos mindent dokumentálnom.
Most elsősorban megélem (elég intenzíven) a velünk történő eseményeket, és ez teljes mértékig kielégít. Azt hiszem mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, én legalábbis mindenkinek csak kívánni tudom, hogy legyen.

Hatalmas megkönnyebbülés volt az albérletből gyerekkorom egyik kedvenc házába beköltözni. Persze tartottam az összepakolástól, a kipakolástól, a Nagy Változástól, de a változás amikor valójában megtörtént, olyan magától értetődő és természetes volt, mint minden nagy változás általában...

A napos szeptember is rengeteget segített. Szeretem a falusi életet, a Dunát és a nagy kertet.
A gyerekek hálószobájában éppen csak elfér három kis ágy, viszont még sosem volt ekkora gyerekszobánk, mint a kert és a száz méterre lévő Duna part.
Szinte egész nap a szabadban vagyunk és ez akkora könnyebbség, amire nem is számítottam.

Nagy béke van most bennem, persze várom a tavaszt és Szentendrét, de a mának is élvezem (majdnem) minden percét.
Érdekes utoljára tavaly ilyenkor éreztem ennyire jól magam a bőrömben, pedig idáig azt hittem, hogy nem is szeretem az őszt... :)