ÚJ GYEREKSZOBA

Hú de régen, nem írtam... Nem mintha nem lenne miről, csak valahogy most másodlagos mindent dokumentálnom.
Most elsősorban megélem (elég intenzíven) a velünk történő eseményeket, és ez teljes mértékig kielégít. Azt hiszem mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, én legalábbis mindenkinek csak kívánni tudom, hogy legyen.

Hatalmas megkönnyebbülés volt az albérletből gyerekkorom egyik kedvenc házába beköltözni. Persze tartottam az összepakolástól, a kipakolástól, a Nagy Változástól, de a változás amikor valójában megtörtént, olyan magától értetődő és természetes volt, mint minden nagy változás általában...

A napos szeptember is rengeteget segített. Szeretem a falusi életet, a Dunát és a nagy kertet.
A gyerekek hálószobájában éppen csak elfér három kis ágy, viszont még sosem volt ekkora gyerekszobánk, mint a kert és a száz méterre lévő Duna part.
Szinte egész nap a szabadban vagyunk és ez akkora könnyebbség, amire nem is számítottam.

Nagy béke van most bennem, persze várom a tavaszt és Szentendrét, de a mának is élvezem (majdnem) minden percét.
Érdekes utoljára tavaly ilyenkor éreztem ennyire jól magam a bőrömben, pedig idáig azt hittem, hogy nem is szeretem az őszt... :)