2010. május 31., hétfő
SAMU SZÜLETÉSE
Most, hogy 1 hetes lett a fiatalember, írnék pár sort a születéséről.
Tényleg csak pár sort, hiszen Samu olyan gyorsan született meg, hogy arról nem is lehet hosszasan értekezni...
Tehát,
hétfőn reggel már nagyon izgatottak voltunk Ákossal, hiszen 24.-e volt Samu "hivatalos születésnapja".
Én eléggé tartottam a túlhordástól, egyrészt a lányok miatt (mert a rengeteg orvosi vizsgálat miatt keveset láttam volna őket), másrészt mivel láttam és éreztem, hogy a hasam soha nem látott méreteket ölt, és aggódtam, hogy nehéz lesz megszülni egy óriásbébit.
A lányok már előző este Pécelen aludtak, mert úgy éreztem, hogy csak így tudok eléggé befelé figyelni.
Délelőtt bementünk a szülészetre, mert enyhe vérzést tapasztaltam, és a doktornő javaslatára, csináltattunk egy nst vizsgálatot.
Samuval minden a legnagyobb rendben volt, rengeteget ficánkolt, a ctg csak gyenge méh összehúzódásokat mutatott, méhszáj két ujjnyi, így hazaengedtek minket, azzal a biztatással, hogy valószínűleg estére beindul a szülés.
Furcsa volt otthon tétlenül várakozni, nehezen tudtam elhinni, hogy talán még aznap szülni fogok. Próbáltam pihenni, de igazából csak nyűglődtem egész délután...
Fél hatkor egy erősebb összehúzódás után Ákossal el kezdtük mérni a fájások közti időt.
Egy órán keresztül enyhe 10 perces fájások jöttek. Két összehúzódás között ismét elvesztettem a reményt, hogy itt akármi is beindult.
Hamarosan azonban sűrűsödni és erősödni kezdtek a fájások, már nem volt kedvem viccelődni és beszélgetni, és tudtam, hogy ez jó jel... De még mindig nem voltam biztos magamban.
Az öt perces összehúzódásokat a zuhanyzó alatt vészeltem át. A meleg víz rengeteget enyhített a fájdalmon, ennek ellenére most már éreztem, hogy készülődni kell.
Összepakoltunk mindent, majd Ákos el kezdett vacsorázni.
Na, ekkor éreztem, hogy most már nem várhatunk tovább... A fájások 2-3 percenkét jöttek és közben már Ákosra kellett támaszkodnom.
15 perc alatt értünk be a kórházba. A Nagyvárad téren éreztem meg az első enyhe tolófájást.
A szülészeten gyors vizsgálat során kiderült, hogy a méhszáj 7-8 cm, ha megérkezik a doktornő szülünk. Ekkor volt fél kilenc.
Ismét az alternatív szobába kerültünk. A doktornő 9 óra körül futott be. Megkérdeztem szülehetek- e kádban. Semmi akadálya.
A kádba szép lassan folydogált a víz. Közben kint hatalmas vihar tombolt. Még az ablakot is bevágta a szél, hatalmas csörömpöléssel vert le egy magnót és egy lámpát. Az egész jelenet olyan groteszk volt, hogy két fájás között hagosan nevettünk.
Ekkora már összefolytak a fájások, az idő szinte megállt, és egyre inkább éreztem, hogy Samu elindult lefelé. Kértem Ákost, hogy hívja be a doktornőt, mert úgy érzem nyomnom kell.
BJ nagy nyugalommal besétált, nyomában a szülésznővel, aki már a szüléshez készülődött.
A doktornő csillapította, hogy szerinte még nem szülünk, csak megvizsgál... A vizsgálat után azonban helyesbített... A következő fájásnál nyomhatok is... Ákos mögém ült, és pár perc múlva négy igen intenzív tolófájással, gátvédelemmel megszületett a kisfiúnk. Mi meg csak gyönyörködtünk hatalmas fekete hajában, a lányokhoz annyira hasonló és mégis más arcában, kis csuszamlós hosszúkás testében.
Hát így történt, hogy ismét lemaradtam a kádban szülésről... :))
Viszont a szülés minden percét sokkal tudatosabban éltem át, mint a lányoknál, és nagyon szerencsésenk érzem magam, hogy minden beavatkozás nélkül, háborítatlanul hozhattam világra harmadik gyerekünket.
Samut természetesen tökéletesnek láttam az első pillanattól, viszont sokkal gyengébbnek éreztem magam, mint az előző szüléseknél. Szerencsére sikerült alapítványi szobába kerülnünk, így Ákos velünk töltötte az első éjszakát, ami most igazán nagy segítséget jelentett. Nyugalomban és békességben telt el kis Samu életének első 3 napja, és én is egyre jobban lettem, bár az utolsó napon már minden gondolatom csak a lányok körül forgott.
Azóta eltelt egy hét...
Nagyon hosszú és fárasztó napokon (és éjszakákon) vagyunk túl, és mégis úgy elrepült az idő.
A lánykák körülrajongják a kisembert, de erről majd máskor...
Pár kép az első napokról:
Tényleg csak pár sort, hiszen Samu olyan gyorsan született meg, hogy arról nem is lehet hosszasan értekezni...
Tehát,
hétfőn reggel már nagyon izgatottak voltunk Ákossal, hiszen 24.-e volt Samu "hivatalos születésnapja".
Én eléggé tartottam a túlhordástól, egyrészt a lányok miatt (mert a rengeteg orvosi vizsgálat miatt keveset láttam volna őket), másrészt mivel láttam és éreztem, hogy a hasam soha nem látott méreteket ölt, és aggódtam, hogy nehéz lesz megszülni egy óriásbébit.
A lányok már előző este Pécelen aludtak, mert úgy éreztem, hogy csak így tudok eléggé befelé figyelni.
Délelőtt bementünk a szülészetre, mert enyhe vérzést tapasztaltam, és a doktornő javaslatára, csináltattunk egy nst vizsgálatot.
Samuval minden a legnagyobb rendben volt, rengeteget ficánkolt, a ctg csak gyenge méh összehúzódásokat mutatott, méhszáj két ujjnyi, így hazaengedtek minket, azzal a biztatással, hogy valószínűleg estére beindul a szülés.
Furcsa volt otthon tétlenül várakozni, nehezen tudtam elhinni, hogy talán még aznap szülni fogok. Próbáltam pihenni, de igazából csak nyűglődtem egész délután...
Fél hatkor egy erősebb összehúzódás után Ákossal el kezdtük mérni a fájások közti időt.
Egy órán keresztül enyhe 10 perces fájások jöttek. Két összehúzódás között ismét elvesztettem a reményt, hogy itt akármi is beindult.
Hamarosan azonban sűrűsödni és erősödni kezdtek a fájások, már nem volt kedvem viccelődni és beszélgetni, és tudtam, hogy ez jó jel... De még mindig nem voltam biztos magamban.
Az öt perces összehúzódásokat a zuhanyzó alatt vészeltem át. A meleg víz rengeteget enyhített a fájdalmon, ennek ellenére most már éreztem, hogy készülődni kell.
Összepakoltunk mindent, majd Ákos el kezdett vacsorázni.
Na, ekkor éreztem, hogy most már nem várhatunk tovább... A fájások 2-3 percenkét jöttek és közben már Ákosra kellett támaszkodnom.
15 perc alatt értünk be a kórházba. A Nagyvárad téren éreztem meg az első enyhe tolófájást.
A szülészeten gyors vizsgálat során kiderült, hogy a méhszáj 7-8 cm, ha megérkezik a doktornő szülünk. Ekkor volt fél kilenc.
Ismét az alternatív szobába kerültünk. A doktornő 9 óra körül futott be. Megkérdeztem szülehetek- e kádban. Semmi akadálya.
A kádba szép lassan folydogált a víz. Közben kint hatalmas vihar tombolt. Még az ablakot is bevágta a szél, hatalmas csörömpöléssel vert le egy magnót és egy lámpát. Az egész jelenet olyan groteszk volt, hogy két fájás között hagosan nevettünk.
Ekkora már összefolytak a fájások, az idő szinte megállt, és egyre inkább éreztem, hogy Samu elindult lefelé. Kértem Ákost, hogy hívja be a doktornőt, mert úgy érzem nyomnom kell.
BJ nagy nyugalommal besétált, nyomában a szülésznővel, aki már a szüléshez készülődött.
A doktornő csillapította, hogy szerinte még nem szülünk, csak megvizsgál... A vizsgálat után azonban helyesbített... A következő fájásnál nyomhatok is... Ákos mögém ült, és pár perc múlva négy igen intenzív tolófájással, gátvédelemmel megszületett a kisfiúnk. Mi meg csak gyönyörködtünk hatalmas fekete hajában, a lányokhoz annyira hasonló és mégis más arcában, kis csuszamlós hosszúkás testében.
Hát így történt, hogy ismét lemaradtam a kádban szülésről... :))
Viszont a szülés minden percét sokkal tudatosabban éltem át, mint a lányoknál, és nagyon szerencsésenk érzem magam, hogy minden beavatkozás nélkül, háborítatlanul hozhattam világra harmadik gyerekünket.
Samut természetesen tökéletesnek láttam az első pillanattól, viszont sokkal gyengébbnek éreztem magam, mint az előző szüléseknél. Szerencsére sikerült alapítványi szobába kerülnünk, így Ákos velünk töltötte az első éjszakát, ami most igazán nagy segítséget jelentett. Nyugalomban és békességben telt el kis Samu életének első 3 napja, és én is egyre jobban lettem, bár az utolsó napon már minden gondolatom csak a lányok körül forgott.
Azóta eltelt egy hét...
Nagyon hosszú és fárasztó napokon (és éjszakákon) vagyunk túl, és mégis úgy elrepült az idő.
A lánykák körülrajongják a kisembert, de erről majd máskor...
Pár kép az első napokról:
2010. május 28., péntek
SAMU BABA MEGSZÜLETETT
2010 május 24.-én, 21 óra 22 perckor Kaszap Sámuel viharos gyorsasággal, egy tomboló vihar közepette megérkezett közénk.
Várva-várt kisfiúnk pontosan 4000 g-mal és 59 cm-el született.
A szülésről majd később írok részletesebben.
Mindannyian jól vagyunk és ma már otthon rázódunk össze nagycsaláddá.
"Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített."
(Mécs László: A királyfi három bánata)
Várva-várt kisfiúnk pontosan 4000 g-mal és 59 cm-el született.
A szülésről majd később írok részletesebben.
Mindannyian jól vagyunk és ma már otthon rázódunk össze nagycsaláddá.
"Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített."
(Mécs László: A királyfi három bánata)
2010. május 19., szerda
HATÁROK
A hideg szelek, a hatalmas esőzések, és a frontok vonulása nem indította be a szülést.
Egyik éjszaka volt egy "mintha" érzésem, de a meleg vizes zuhany hatására teljesen elmúlt. Mindenesetre Samu készülődik. Én pedig próbálom hagyni az eseményeket a saját tempójukban haladni.
Már túl vagyok a lázadós (nem akarok szülni), a túlesni-akarós (most akarok szülni) korszakon. Most éppen a belenyugvásnál tartok. És örülök, hogy a kisfiam ilyen bölcsen megvárta, amíg anyukája lehiggad. Hiszek benne, hogy így tudunk majd legjobban együttműködni, ha eljön az idő.
Estére persze, mikor elfáradok, sokkal sötétebben és nyűgösebben látom a világot.
Nem szeretnék éjszaka, fáradtan szülni, de érdekes módon mindig akkor indulnak a keményedéseim, jóslófájásaim, mikor elcsendesedtek a lányok. úgy látszik ilyenkor tudok kicsit befelé fordulni.
Minden esetre én készen állok. Előkészítve a kiságy, a kis ruhák kivasalva, élükre állítva. Na jó a lakás nem csillog-villog, de valamit szeretnék Ákosra is hagyni...:)
Ákos most rengeteget segít.
Minden este egyedül fekteti le a lánykákat. Ami azért nem kis feladat. Sárika továbbra is dacos, feszegeti a határokat. Ezt Hanna nagyon nehezen tudja tolerálni. Ha a húga visít, ő is sikítani, sírni kezd, és igen nehéz megnyugtatni. Haragszik Sárira, ugyanakkor sajnálja is, és nem tud mit kezdeni ezzel az érzés-kavalkáddal.
Napközben sokat eljátszanak együtt. Hanna már két hete nem jár oviba, bárányhimlő járvány miatt. Kicsit izgultam, hogy nehéz lesz velük itthon, de talán könnyebb, mint ide-oda hurcibálni.
Sokat puszilgatják a hasamat, és kórusban kiabálják: "Samu gyere ki!!!".
Remélem, azért még májusban nagycsalád leszünk.
Képek vegyesen:
Hanna víziója a három gyerekes létünkről:
Az égetni-való dacoska:
Samu-birodalom:
Egyik éjszaka volt egy "mintha" érzésem, de a meleg vizes zuhany hatására teljesen elmúlt. Mindenesetre Samu készülődik. Én pedig próbálom hagyni az eseményeket a saját tempójukban haladni.
Már túl vagyok a lázadós (nem akarok szülni), a túlesni-akarós (most akarok szülni) korszakon. Most éppen a belenyugvásnál tartok. És örülök, hogy a kisfiam ilyen bölcsen megvárta, amíg anyukája lehiggad. Hiszek benne, hogy így tudunk majd legjobban együttműködni, ha eljön az idő.
Estére persze, mikor elfáradok, sokkal sötétebben és nyűgösebben látom a világot.
Nem szeretnék éjszaka, fáradtan szülni, de érdekes módon mindig akkor indulnak a keményedéseim, jóslófájásaim, mikor elcsendesedtek a lányok. úgy látszik ilyenkor tudok kicsit befelé fordulni.
Minden esetre én készen állok. Előkészítve a kiságy, a kis ruhák kivasalva, élükre állítva. Na jó a lakás nem csillog-villog, de valamit szeretnék Ákosra is hagyni...:)
Ákos most rengeteget segít.
Minden este egyedül fekteti le a lánykákat. Ami azért nem kis feladat. Sárika továbbra is dacos, feszegeti a határokat. Ezt Hanna nagyon nehezen tudja tolerálni. Ha a húga visít, ő is sikítani, sírni kezd, és igen nehéz megnyugtatni. Haragszik Sárira, ugyanakkor sajnálja is, és nem tud mit kezdeni ezzel az érzés-kavalkáddal.
Napközben sokat eljátszanak együtt. Hanna már két hete nem jár oviba, bárányhimlő járvány miatt. Kicsit izgultam, hogy nehéz lesz velük itthon, de talán könnyebb, mint ide-oda hurcibálni.
Sokat puszilgatják a hasamat, és kórusban kiabálják: "Samu gyere ki!!!".
Remélem, azért még májusban nagycsalád leszünk.
Képek vegyesen:
Hanna víziója a három gyerekes létünkről:
Az égetni-való dacoska:
Samu-birodalom:
2010. május 5., szerda
2010. május 3., hétfő
ANYÁK NAPJA
Hétvégén Pécelen, majd Borosjenőn voltunk nagymama- és anya-köszöntőben.
Szerencsések a lánykák (és mi is), hogy ilyen fiatalos, energikus és igazán törődő nagyszüleik vannak.
Jó volt látni, hogy mennyire jól érzik magukat náluk, hogy milyen otthonosan mozognak a kertben.
Így azért egész könnyű szívvel tudom elengedi őket, ha majd Samuval a kórházban leszünk.
Volt rengeteg homokozás, virágszedés, biciklizés, bogrács-nézés.
Hankától kaptam én is, és mindkét nagymama egy saját készítésű nyakláncot, és lakásunk is virágba borult...
Egyszóval nagyon kellemesen telt május első hétvégéje.
És én is megnyugodhattam végre, hogy Samu minden bizonnyal májusi gyerek lesz...
Pécelen:
Borosjenőn:
Szerencsések a lánykák (és mi is), hogy ilyen fiatalos, energikus és igazán törődő nagyszüleik vannak.
Jó volt látni, hogy mennyire jól érzik magukat náluk, hogy milyen otthonosan mozognak a kertben.
Így azért egész könnyű szívvel tudom elengedi őket, ha majd Samuval a kórházban leszünk.
Volt rengeteg homokozás, virágszedés, biciklizés, bogrács-nézés.
Hankától kaptam én is, és mindkét nagymama egy saját készítésű nyakláncot, és lakásunk is virágba borult...
Egyszóval nagyon kellemesen telt május első hétvégéje.
És én is megnyugodhattam végre, hogy Samu minden bizonnyal májusi gyerek lesz...
Pécelen:
Borosjenőn:
ALVÁS GONDOK
Sárikánk egy hete nehezen alszik el. De nagyon.
Este kb. 1 órát altatjuk (éneklünk- mesélünk neki, sétálunk vele, babusgatjuk), és újabban sajnos délután is elég nehezen nyomja el az álom.
"Nem aludok!!! Kimászok!!! Hívom anyát!!!" - kiabálja egyre hangosabban.
Mit mondjak, ez most így a 38. héten elég fárasztó, mert így én sem sokat "aludok"...
Bár tudom, hogy ez is csak egy átmeneti állapot, és nagyon bízom benne, hogy rendeződnek a dolgok, mire megérkezik a kisöcsi.
Ilyen édes, 22 hónapos hajas-baba, mikor végre valahára lehunyja a szemeit.
Este kb. 1 órát altatjuk (éneklünk- mesélünk neki, sétálunk vele, babusgatjuk), és újabban sajnos délután is elég nehezen nyomja el az álom.
"Nem aludok!!! Kimászok!!! Hívom anyát!!!" - kiabálja egyre hangosabban.
Mit mondjak, ez most így a 38. héten elég fárasztó, mert így én sem sokat "aludok"...
Bár tudom, hogy ez is csak egy átmeneti állapot, és nagyon bízom benne, hogy rendeződnek a dolgok, mire megérkezik a kisöcsi.
Ilyen édes, 22 hónapos hajas-baba, mikor végre valahára lehunyja a szemeit.