Kisfiúnk napról-napra gömbölyödik...:)
És mi napról-napra jobban szeretjük!!!
2010. június 24., csütörtök
1 HÓNAPOS
Olyan jó, hogy újra hónapokban lehet számolni valakinek az életkorát!
Kisfiúnk napról-napra gömbölyödik...:)
És mi napról-napra jobban szeretjük!!!
Kisfiúnk napról-napra gömbölyödik...:)
És mi napról-napra jobban szeretjük!!!
2010. június 18., péntek
FIÚK
Mielőtt Samu megszületett volna, volt bennem egy olyan érzés, hogy lány kisbabák védtelenebbek, jobban ölelgethetők, több dédelgetésre szorulnak.
Most már tudom, hogy ez egyáltalán nem nem-függő...
A délutáni focimeccs-nézés fáradalmait kipihenő apa és fia :)
Most már tudom, hogy ez egyáltalán nem nem-függő...
A délutáni focimeccs-nézés fáradalmait kipihenő apa és fia :)
NAGYCSALÁDOS KEDVEZMÉNY
Tegnap (vagy tegnapelőtt, kicsit összefolynak a napok) zöldségesnél jártunk.
Epret vásároltunk, ugyanis eperdzsemet szeretnénk a szabad időnkben (haha) befőzni.
Mikor a zöldséges bácsi meglátta a három gyereket a kocsi hátsó ülésén gyorsan Hanka kezébe nyomott egy illatozó sárgadinnyét, majd pár perccel később az én kezembe vagy két kiló őszibarackot...
"Had nőjenek a gyerekek!"- búcsúzott mosolyogva.
Olyan jó, hogy vannak ilyen emberek.
Íme, a három növögető kis emberpalánta:
Egy barna, egy fekete, egy szőke...:)
Epret vásároltunk, ugyanis eperdzsemet szeretnénk a szabad időnkben (haha) befőzni.
Mikor a zöldséges bácsi meglátta a három gyereket a kocsi hátsó ülésén gyorsan Hanka kezébe nyomott egy illatozó sárgadinnyét, majd pár perccel később az én kezembe vagy két kiló őszibarackot...
"Had nőjenek a gyerekek!"- búcsúzott mosolyogva.
Olyan jó, hogy vannak ilyen emberek.
Íme, a három növögető kis emberpalánta:
Egy barna, egy fekete, egy szőke...:)
2010. június 17., csütörtök
HUNCUT
Csak hogy a mindennapok monotóniájában se veszítsük el a humor-érzékünket...
Egyik délután Sári sehogyan sem akart elaludni.
"Sárikám, akkor most mi legyen?- tettem fel elgyötört hangon az ártatlannak tűnő költői kérdést.
"Csokis keksz?"- csillant fel kisebbik lányom szeme.
Egyik délután Sári sehogyan sem akart elaludni.
"Sárikám, akkor most mi legyen?- tettem fel elgyötört hangon az ártatlannak tűnő költői kérdést.
"Csokis keksz?"- csillant fel kisebbik lányom szeme.
KISGÖMBÖC
A legújabb mérlegelés eredménye: 4,8 kg tömör-gyönyör!
A kórházban visszafogyott 3600 g-mos súlyához képest ez 1200 g gyarapodás bő 3 hét alatt. :)
Jól belehúztál kisfiam!
MINT A HOMOKÓRA
Hogy egy sablonos mondattal kezdjem:
Nagyon szalad az idő mifelénk...
Ákos a héten délelőttönként már dolgozik, így én meg a három gyerkőc próbálunk eltengődni NÉLKÜLE.
Hát nem könnyű...
Samu délelőttönként nem igazán alszik.
Ezt úgy kell érteni, hogy 9-12 óráig: nyöszörög, bekakil, szopizik, nyöszörög, átáztatja a ruháját, nyöszörög, szopizik, nézelődik a kiságyából, Sári ágyából, Hanna ágyából, majd a nagy ágyon nyöszörög, szopizik, betrottyant, a földön nézelődik, szopizik... és így tovább...
Én közben reggeliztetek, pakolászok, és ki-be kapcsolgatom a gépeimet (a mosógép szinte egész nap zúg, hiszen a fiatalúr rendszeresen elintézi az ágyneműjét, sőt ma éjszaka a miénket is:))
Öltöztetem a lányokat, pelenkázom Sárit (aki, ha megeszik egy gombóc fagyit, szintén termel jó pár kakis pelust) fésülgetem őket, és közeben egyfolytában ezt hajtogatom:
"Várjál egy kicsit... egy kis türelmet kérek... mindjárt... -társasozunk, -gyurmázunk, -megkeresem Eszter-baba sapkáját, -bekenem a szúnyogcsípéseket... stb...
A lányok pedig hol türelmesek, hol kevésbé, akárcsak az anyjuk.
Ők egymás haját tépik, én pedig a sajátom... :)
Aztán dél körül Samek kidől.
Általában hason alszik el, hosszas tekergés után. (ugye nem lesz hasfájós?)
Egy óra tájban befut Apa, az ebédünkkel. (És a délutánunk innentől már egész "lájtos".)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy ebédre haza tud érni... és persze az is át fut az agyamon, hogy azért ez nem lesz mindig így...
Valahogy így peregnek mostanság a napjaink.
Nagyon szalad az idő mifelénk...
Ákos a héten délelőttönként már dolgozik, így én meg a három gyerkőc próbálunk eltengődni NÉLKÜLE.
Hát nem könnyű...
Samu délelőttönként nem igazán alszik.
Ezt úgy kell érteni, hogy 9-12 óráig: nyöszörög, bekakil, szopizik, nyöszörög, átáztatja a ruháját, nyöszörög, szopizik, nézelődik a kiságyából, Sári ágyából, Hanna ágyából, majd a nagy ágyon nyöszörög, szopizik, betrottyant, a földön nézelődik, szopizik... és így tovább...
Én közben reggeliztetek, pakolászok, és ki-be kapcsolgatom a gépeimet (a mosógép szinte egész nap zúg, hiszen a fiatalúr rendszeresen elintézi az ágyneműjét, sőt ma éjszaka a miénket is:))
Öltöztetem a lányokat, pelenkázom Sárit (aki, ha megeszik egy gombóc fagyit, szintén termel jó pár kakis pelust) fésülgetem őket, és közeben egyfolytában ezt hajtogatom:
"Várjál egy kicsit... egy kis türelmet kérek... mindjárt... -társasozunk, -gyurmázunk, -megkeresem Eszter-baba sapkáját, -bekenem a szúnyogcsípéseket... stb...
A lányok pedig hol türelmesek, hol kevésbé, akárcsak az anyjuk.
Ők egymás haját tépik, én pedig a sajátom... :)
Aztán dél körül Samek kidől.
Általában hason alszik el, hosszas tekergés után. (ugye nem lesz hasfájós?)
Egy óra tájban befut Apa, az ebédünkkel. (És a délutánunk innentől már egész "lájtos".)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy ebédre haza tud érni... és persze az is át fut az agyamon, hogy azért ez nem lesz mindig így...
Valahogy így peregnek mostanság a napjaink.
2010. június 15., kedd
HANNNÁRÓL ÉS SÁRIRÓL
Valamint arról, hogy hogyan fogadták öccsüket.
Samu születése előtt eléggé tartottam a testvér-féltékenységtől, hiszen anno Sárika érkezése és befogadása, Johanna részéről nem volt zökkenő mentes.
Árgus szemekkel figyeltem a lányokat az első perctől kezdve, de nyomát sem láttam bennük semmiféle negatív érzelmi megnyilvánulásnak Samu irányában.
Johanna a maga négy és fél évével igazi gondoskodó nővérke.
Ha Sámuel egyet nyekken már ott terem mellette, simogatja, puszilgatja, cumit ad neki, vagy Samu saját ujjait próbálja a szájába gyömöszölni.
Bármiben szívesen segít, tiszta ruhát, pelenkát, popsikrémet hoz, és időnkét 10-15 percig is fekszik Samu mellett a nagy ágyban, és csak nézik egymást...
Az egyetlen negatív dolog, az, hogy eléggé kisajátítja magának a kistestvért.
Sárit nem engedi a közelébe, rosszabb esetben félrelöki, rászól. Az első napokban Sáráról szinte tudomást sem vett, alig játszottak együtt, sokat veszekedtek.
úgy tűnik, most három hét elteltével már újra egymásra találtak.
Sárika is őszintén kedves az öccsével.
Olyan ellágyult és kedves arccal közelít általában felé, hogy öröm nézni... Persze az is előfordul, hogy nyomogatja az orrát, fülét, szemét de tényleg csak "kísérleti" szándékkal... :)
Ő is sokat puszilgatja, simogatja, aminek gyakran az a vége, hogy felébreszti Samut a legédesebb álmából... Ilyenkor Samu sír, Hanka pedig kiabál a húgával.
Na, ezeket a perceket lenne jó elkerülni a jövőben.
A lányok egyébként egész nap sikítoznak, kiabálnak, csörögnek, zörögnek, mint ahogy minden normális gyerek.
Ákossal megbeszéltük, hogy emiatt nem szólunk rájuk, a kis Harmadiknak kell megszoknia a hangzavart.
És ha még nem is fekete öves-alvó (mint Emma unokatesó), azért alakul a helyzet. :)
A nővéreit pedig hangosságuk ellenére is imádja, és bár még mosolyogni nem tud, határozottan felderül az arca, ha fölé hajolnak...
A két zsivány-lány:
Samu születése előtt eléggé tartottam a testvér-féltékenységtől, hiszen anno Sárika érkezése és befogadása, Johanna részéről nem volt zökkenő mentes.
Árgus szemekkel figyeltem a lányokat az első perctől kezdve, de nyomát sem láttam bennük semmiféle negatív érzelmi megnyilvánulásnak Samu irányában.
Johanna a maga négy és fél évével igazi gondoskodó nővérke.
Ha Sámuel egyet nyekken már ott terem mellette, simogatja, puszilgatja, cumit ad neki, vagy Samu saját ujjait próbálja a szájába gyömöszölni.
Bármiben szívesen segít, tiszta ruhát, pelenkát, popsikrémet hoz, és időnkét 10-15 percig is fekszik Samu mellett a nagy ágyban, és csak nézik egymást...
Az egyetlen negatív dolog, az, hogy eléggé kisajátítja magának a kistestvért.
Sárit nem engedi a közelébe, rosszabb esetben félrelöki, rászól. Az első napokban Sáráról szinte tudomást sem vett, alig játszottak együtt, sokat veszekedtek.
úgy tűnik, most három hét elteltével már újra egymásra találtak.
Sárika is őszintén kedves az öccsével.
Olyan ellágyult és kedves arccal közelít általában felé, hogy öröm nézni... Persze az is előfordul, hogy nyomogatja az orrát, fülét, szemét de tényleg csak "kísérleti" szándékkal... :)
Ő is sokat puszilgatja, simogatja, aminek gyakran az a vége, hogy felébreszti Samut a legédesebb álmából... Ilyenkor Samu sír, Hanka pedig kiabál a húgával.
Na, ezeket a perceket lenne jó elkerülni a jövőben.
A lányok egyébként egész nap sikítoznak, kiabálnak, csörögnek, zörögnek, mint ahogy minden normális gyerek.
Ákossal megbeszéltük, hogy emiatt nem szólunk rájuk, a kis Harmadiknak kell megszoknia a hangzavart.
És ha még nem is fekete öves-alvó (mint Emma unokatesó), azért alakul a helyzet. :)
A nővéreit pedig hangosságuk ellenére is imádja, és bár még mosolyogni nem tud, határozottan felderül az arca, ha fölé hajolnak...
A két zsivány-lány:
HA VÉGRE ITT A NYÁR
És a lakásban már nem lehet megmaradni, akkor nagyon jól jön(ne) egy árnyas kert... esetleg egy medence...
Szerencsére mindkét nagyszülőnél ideális a kert-helyzet, úgyhogy szombaton Pécelen, vasárnap Pilisborosjenőn strandolt a család. :)
A lányok nagyon jól érezték magukat, Samu egyelőre azonban még előnyben részesítette a hűvös, félhomályos szobát, a túl fényes és szellős kerttel szemben.
Szerencsére mindkét nagyszülőnél ideális a kert-helyzet, úgyhogy szombaton Pécelen, vasárnap Pilisborosjenőn strandolt a család. :)
A lányok nagyon jól érezték magukat, Samu egyelőre azonban még előnyben részesítette a hűvös, félhomályos szobát, a túl fényes és szellős kerttel szemben.
2010. június 12., szombat
SAMURÓL
Száz arca van, napról-napra változik, egyre formásabb, kisimultabb.
Most egyáltalán nem szeretném siettetni az idő múlását, sőt...
Annyira szeretem a grimaszait, az illatát, a morgását, a szuszogását, a védtelenségét.
Sokszor csak nézném órákig, és nagyon örülök, hogy a lányok is ennyire kedvesek vele. Rengeteget puszilgatják, simogatják, dumálnak hozzá...
Olyan jó most így. :)))
"Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom -
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek… "
(Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban)
Két hetesen:
A szende:
Édes álom:
Majdnem három hetes nagyfiú:
Most egyáltalán nem szeretném siettetni az idő múlását, sőt...
Annyira szeretem a grimaszait, az illatát, a morgását, a szuszogását, a védtelenségét.
Sokszor csak nézném órákig, és nagyon örülök, hogy a lányok is ennyire kedvesek vele. Rengeteget puszilgatják, simogatják, dumálnak hozzá...
Olyan jó most így. :)))
"Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom -
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek… "
(Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban)
Két hetesen:
A szende:
Édes álom:
Majdnem három hetes nagyfiú:
2010. június 7., hétfő
ELSŐ NAGYCSALÁDOS HÉTVÉGE
Végre itt a nyár, így gondoltuk megmutatjuk a világot Samunak, és Samut is a világnak. Bár a fiatalember gyakorlatilag átaludta a teljes kiruccanást...
Végigsétáltunk Budapest új sétálóutcáján, és hatalmasat pancsoltunk a híres-nevezetes intelligens szökőkútnál.
Majd, amíg a lányok játszótereztek, Sámuel megebédelt egy árnyas padon. Ezután gondoltuk mi is megehetnénk valahol egy pizza-t, így tévelyedtünk be Budapest egyik legelegánsabb és ennek megfelelő árszínvonalú (ez első ránézésre nem látszott) olasz éttermébe, ahol igazi olasz pizzát ebédeltünk.
Mármint mi felnőttek, mivel a lánykáknak nem igazán jött be az eredeti és kétségtelenül nagyon finom olaszos ízvilág.
Kárpótlásul kaptak egy-egy gombóc házi gelato-ót, amit azért őszinte lelkesedéssel el is fogyasztottak. Bár Ákos ünnepélyes fogadalmat tett, hogy Sárikának soha többé nem vesz tölcséres fagyit. Legalábbis, amíg nem érti meg a nyalogatni és harapni szavakat. :)))
Örülök, hogy kimozdulhattunk az otthon négy fala közül, hogy spontán megünnepelhettük Samu születését egy ilyen kellemes helyen.
Örülök, hogy kezd visszatérni az erőm, hogy lassan Sárit is újra emelgethetem.
Örülök, a nyárnak, Ákosnak és a gyerekeimnek.
Most ilyen optimista hangulatom van, no... :)))
A szökőkutas fényképeknél jól látható, hogyan szabadul meg fokozatosan Hanka a gátlásaitól és a ruháitól... :)
Sárika a szökőkúttal nem igazán barátkozott, ő inkább a játszin érezte elemében magát:
Samuról pedig ez a kép volt a legjellemzőbb:
Végigsétáltunk Budapest új sétálóutcáján, és hatalmasat pancsoltunk a híres-nevezetes intelligens szökőkútnál.
Majd, amíg a lányok játszótereztek, Sámuel megebédelt egy árnyas padon. Ezután gondoltuk mi is megehetnénk valahol egy pizza-t, így tévelyedtünk be Budapest egyik legelegánsabb és ennek megfelelő árszínvonalú (ez első ránézésre nem látszott) olasz éttermébe, ahol igazi olasz pizzát ebédeltünk.
Mármint mi felnőttek, mivel a lánykáknak nem igazán jött be az eredeti és kétségtelenül nagyon finom olaszos ízvilág.
Kárpótlásul kaptak egy-egy gombóc házi gelato-ót, amit azért őszinte lelkesedéssel el is fogyasztottak. Bár Ákos ünnepélyes fogadalmat tett, hogy Sárikának soha többé nem vesz tölcséres fagyit. Legalábbis, amíg nem érti meg a nyalogatni és harapni szavakat. :)))
Örülök, hogy kimozdulhattunk az otthon négy fala közül, hogy spontán megünnepelhettük Samu születését egy ilyen kellemes helyen.
Örülök, hogy kezd visszatérni az erőm, hogy lassan Sárit is újra emelgethetem.
Örülök, a nyárnak, Ákosnak és a gyerekeimnek.
Most ilyen optimista hangulatom van, no... :)))
A szökőkutas fényképeknél jól látható, hogyan szabadul meg fokozatosan Hanka a gátlásaitól és a ruháitól... :)
Sárika a szökőkúttal nem igazán barátkozott, ő inkább a játszin érezte elemében magát:
Samuról pedig ez a kép volt a legjellemzőbb:
2010. június 2., szerda
ESTE JÓ
Napközben még igencsak elfáradok/elfáradunk, de este azért mégis jó.
Samu imád fürdeni, a meleg víz kifejezetten megnyugtatja, ő pedig kéjesen áztatja magát hosszú percekig...
Persze könnyű annak, akit ennyi gyengéd kéz mosdat. :)))
A lányok pedig az egész napos (főként a bezártság miatti) veszekedést, nyűgösséget feledve, legalább fél órát vidáman eljátszanak a kádban.
Csempét sikálnak, teát főznek, duplo állatokat csutakolnak. :)
Mostanra pedig mindhárman békésen szuszognak.
Samu imád fürdeni, a meleg víz kifejezetten megnyugtatja, ő pedig kéjesen áztatja magát hosszú percekig...
Persze könnyű annak, akit ennyi gyengéd kéz mosdat. :)))
A lányok pedig az egész napos (főként a bezártság miatti) veszekedést, nyűgösséget feledve, legalább fél órát vidáman eljátszanak a kádban.
Csempét sikálnak, teát főznek, duplo állatokat csutakolnak. :)
Mostanra pedig mindhárman békésen szuszognak.