2010. június 12., szombat

SAMURÓL

Száz arca van, napról-napra változik, egyre formásabb, kisimultabb.
Most egyáltalán nem szeretném siettetni az idő múlását, sőt...

Annyira szeretem a grimaszait, az illatát, a morgását, a szuszogását, a védtelenségét.
Sokszor csak nézném órákig, és nagyon örülök, hogy a lányok is ennyire kedvesek vele. Rengeteget puszilgatják, simogatják, dumálnak hozzá...

Olyan jó most így. :)))

"Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom -
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek… "

(Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban)


Két hetesen:



A szende:



Édes álom:



Majdnem három hetes nagyfiú:

Nincsenek megjegyzések: