Leendő szomszédaink nem várnak éppen tárt karokkal minket...
Merthogy keresztülhúzzuk a kicsinyes számításaikat. (hozzáteszem tök ártatlanul)
Merthogy három gyerekünk van, akik biztosan rettentő zajosak és elviselhetetlenek.
Merthogy a lakásfelújítás is zajjal jár és papírvékonyak a falak, különben is mi lesz, ha az egész sorház összedől mint egy kártyavár?! :)
Nekem persze a három-gyerek témakör esett a legrosszabbul...
De, nem hagyjuk hogy beárnyékolja az örömünket a negatív diszkrimináció!
És annak pedig külön örülünk, hogy lakik egy nagyon szimpatikus pár is a sorházban, igaz négy gyerekük van... :)))
Egy újabb dúdolni való:
2011. január 29., szombat
2011. január 28., péntek
8 HÓNAPOS
Ugyan már elmúlt, azért róla is szóljon egy 8. hófordulós bejegyzés.
Íme.

Egyre mozgékonyabb.
Már követ minket a lakás különböző pontjaiba. Egyelőre laposkúszásban közlekedik, de a bal lábát újabban maga alá gyűri.
Belénk, vagy a bútorokba kapaszkodva feltérdel, és térdelésből kiül. Kicsit még bizonytalanul, dülöngélve ücsörög, és nagyon büszke magára. Persze mi is rá.
Már tudatosan kommunikál velünk. Integet, hangosan rikoltozik, nevet ha meglátja a testvéreit.
Imád bemászni a bútorok alá, villanyt-kapcsolgatni, drótot rángatni, konnektort babrálni. Kis "elektrik-men".
"Ba-ba-ba" "pa-pa-pa" "ma-ma-ma" - kántálja egész nap, hol férfias, hol cérnavékony hangon.
Őkelme nem cérnavékony. 9,3 kg, hurkás, combos, potrohos kis micimackó.
Hatfogú, és szinte kizárólag anyatejen él. (ő sem fogad el semmilyen pépet, mint anno Sárika)
Az (nem)alvásáról hosszasan tudnék értekezni, de inkább magamat sem fárasztanám ezzel.
Most éjjelente velem alszik, rengetegszer ébred... keressük az üdvözítő megoldást... (és várjuk, hogy a nehéz hónapok gyorsan elröppenjenek - mint a mesében (annakönyv))
Gyakran feszegeti a türelmem határait, de az a mázlija, hogy oda meg vissza vagyok érte...
Pont.
Íme.
Egyre mozgékonyabb.
Már követ minket a lakás különböző pontjaiba. Egyelőre laposkúszásban közlekedik, de a bal lábát újabban maga alá gyűri.
Belénk, vagy a bútorokba kapaszkodva feltérdel, és térdelésből kiül. Kicsit még bizonytalanul, dülöngélve ücsörög, és nagyon büszke magára. Persze mi is rá.
Már tudatosan kommunikál velünk. Integet, hangosan rikoltozik, nevet ha meglátja a testvéreit.
Imád bemászni a bútorok alá, villanyt-kapcsolgatni, drótot rángatni, konnektort babrálni. Kis "elektrik-men".
"Ba-ba-ba" "pa-pa-pa" "ma-ma-ma" - kántálja egész nap, hol férfias, hol cérnavékony hangon.
Őkelme nem cérnavékony. 9,3 kg, hurkás, combos, potrohos kis micimackó.
Hatfogú, és szinte kizárólag anyatejen él. (ő sem fogad el semmilyen pépet, mint anno Sárika)
Az (nem)alvásáról hosszasan tudnék értekezni, de inkább magamat sem fárasztanám ezzel.
Most éjjelente velem alszik, rengetegszer ébred... keressük az üdvözítő megoldást... (és várjuk, hogy a nehéz hónapok gyorsan elröppenjenek - mint a mesében (annakönyv))
Gyakran feszegeti a türelmem határait, de az a mázlija, hogy oda meg vissza vagyok érte...
Pont.
2011. január 20., csütörtök
BOLDOG NÉVNAPOT!
Édes, kicsi copfoskám, januártizenkilencedikén.

Olyan jó, hogy szerény vagy és mindennek tudsz örülni.
Mindig úgy érzem, hogy vehetnék Neked/Nektek nagyobb és több ajándékot (mondjuk egy toronyórát lánccal), de újra és újra rádöbbenek, hogy a gyerekeknek tényleg nem ez a fontos.
Maradj sokáig ilyen, "Sára asszony, édesem".
Olyan jó, hogy szerény vagy és mindennek tudsz örülni.
Mindig úgy érzem, hogy vehetnék Neked/Nektek nagyobb és több ajándékot (mondjuk egy toronyórát lánccal), de újra és újra rádöbbenek, hogy a gyerekeknek tényleg nem ez a fontos.
Maradj sokáig ilyen, "Sára asszony, édesem".
2011. január 18., kedd
SZENTENDRE
Pár hete csakis egy irányba mutatnak a JELEK.
Mi pedig úgy döntöttünk nem harcolunk a sors ellen.:)
Irány Szentendre... Mandula utca!
Még felfoghatatlan, még sok víz lefolyik addig a Dunán...
de remélem Samu első születésnapját már az új otthonunkban tölthetjük. :)))))
Mi pedig úgy döntöttünk nem harcolunk a sors ellen.:)
Irány Szentendre... Mandula utca!
Még felfoghatatlan, még sok víz lefolyik addig a Dunán...
de remélem Samu első születésnapját már az új otthonunkban tölthetjük. :)))))
2011. január 14., péntek
T.T.T.
Tornászós Tavasz-Tündér.
Ezzel a névvel illeti mostanában magát Sárikánk.
Ezelőtt volt ugye a királyfi-s korszak, de mostanra nagyon is tudatára ébredt annak, hogy ő lány. (mégpedig micsoda lány, bájos-bújós kiscica)
Nagyon melegszívű és érzékeny más bajára.
Például aggódik értem, ha fáj a fejem, helyet készít nekem a cipős szekrényen, hogy levehessem a csizmám, sokat vigasztalja az öccsét, Hannáért rajong (de azért határozottan megvan a saját véleménye vele szemben), az apja elé (akit néha apuskának szólít) őszinte örömmel rohan nap, mint nap ...
Amúgy sem vagyok egy szigorú anya, de amikor Sára rám néz azokkal a bársonyos barna szemeivel, hát elég könnyen elolvadok...
Szerencsés természete van, és szerencsés mindenki akit ő megszeret.
Kajla, bolondos, csetlő botló kis őzike, akire ha csak rágondolok már nevetek is.
"Felhúzom a zoknimat, mert ez egy vekkeróra." - mondja egyik reggel öltözködés közben.
A napokban pedig spontán közölte velem:
"Anya ... pont szeretlek!"
Hát én is ... pont, kicsi Tündérem.
2011. január 12., szerda
EGYÜTT
Játszik a három gyerek.
Nem tudtam lefotózni, de szeretnék róla írni.
Mert most valahogy tényleg együtt vannak, hárman, és ez tök jó!
A lányok bunkert építettek az étkező asztal alatt és habtapival "puhították ki".
Behurcoltak 84 plüss-állatot, a párnájukat, paplanjukat valamint a kulacsokat is.
Az étkező kezdi felvenni az este 6 órás káosz-szintet, pedig még csak de. 10 óra körül jár.
Samut is betettem az asztal alá és most boldogan kurjongat, kúszik körbe-körbe és mindent megtesz, hogy ízekre szedje a habtapi szőnyeget.
A lányok előbb kedves arccal nézik-tűrik, majd egyre hangosabb az: "Anya, vidd el a Samut!" kiáltozás.
De az a 3 perc idill, amíg együtt játszottak, most sokat adott nekem, és talán előrevetítette "a boldog jövőt". :)
Nem tudtam lefotózni, de szeretnék róla írni.
Mert most valahogy tényleg együtt vannak, hárman, és ez tök jó!
A lányok bunkert építettek az étkező asztal alatt és habtapival "puhították ki".
Behurcoltak 84 plüss-állatot, a párnájukat, paplanjukat valamint a kulacsokat is.
Az étkező kezdi felvenni az este 6 órás káosz-szintet, pedig még csak de. 10 óra körül jár.
Samut is betettem az asztal alá és most boldogan kurjongat, kúszik körbe-körbe és mindent megtesz, hogy ízekre szedje a habtapi szőnyeget.
A lányok előbb kedves arccal nézik-tűrik, majd egyre hangosabb az: "Anya, vidd el a Samut!" kiáltozás.
De az a 3 perc idill, amíg együtt játszottak, most sokat adott nekem, és talán előrevetítette "a boldog jövőt". :)
2011. január 11., kedd
EZ A VONAT...
...ha elindult, hadd menjen.

A mi kis vonatunkról lesz szó.
Most kezdjük jobban megismerni.
Samu igen vehemens és akaratos gyermeknek tűnik. :)
Izgága, nem fér a bőrébe, sokat ordít nem sokat van nyugton.
És nem hagy sok nyugtot a családjának sem. Folyton ölbe kéredzkedik, de amikor felvesszük, szinte kifeszíti magát a karjainkból, hogy tegyük le.
Négykézláb ringatózik, kúszik és próbálja belénk vagy a bútorokba kapaszkodva felhúzni magát. Persze mindent egyszerre szeretne csinálni, és azonnal... ha pedig valami nem úgy jön össze, ahogyan szeretné akkor megsértődik és kiabál... :)
Milyen más mint Sári volt egykoron.
Persze mondják, hiszen fiú. De én nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű.
Minden gyerek más és más.
A teljes képhez, az is hozzátartozik, hogy Samu talán a legmosolygósabb gyerekünk. Nagy Kópé.
Hálás vagyok, hogy megismerhetem, és igyekszem jól megtanulni a Samu-világot. :)))
A mi kis vonatunkról lesz szó.
Most kezdjük jobban megismerni.
Samu igen vehemens és akaratos gyermeknek tűnik. :)
Izgága, nem fér a bőrébe, sokat ordít nem sokat van nyugton.
És nem hagy sok nyugtot a családjának sem. Folyton ölbe kéredzkedik, de amikor felvesszük, szinte kifeszíti magát a karjainkból, hogy tegyük le.
Négykézláb ringatózik, kúszik és próbálja belénk vagy a bútorokba kapaszkodva felhúzni magát. Persze mindent egyszerre szeretne csinálni, és azonnal... ha pedig valami nem úgy jön össze, ahogyan szeretné akkor megsértődik és kiabál... :)
Milyen más mint Sári volt egykoron.
Persze mondják, hiszen fiú. De én nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű.
Minden gyerek más és más.
A teljes képhez, az is hozzátartozik, hogy Samu talán a legmosolygósabb gyerekünk. Nagy Kópé.
Hálás vagyok, hogy megismerhetem, és igyekszem jól megtanulni a Samu-világot. :)))
2011. január 8., szombat
2011. január 6., csütörtök
2011. január 4., kedd
SZILVESZTER
A szilveszterünk igazán jól sikerült. (pedig a szilveszterektől általában nem várok túl sokat)
A négy gyerek és a négy felnőtt nagyon sokat nevetett, sokat evett és keveset aludt.



BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
A négy gyerek és a négy felnőtt nagyon sokat nevetett, sokat evett és keveset aludt.
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
2011. január 3., hétfő
KARÁCSONYI KÉPEK
Azt hiszem ez az idei volt eddigi életünk legfárasztóbb karácsonya.
Ugyanakkor valódi Ünnep is volt. (legalábbis bennem megtörtént az átváltozás)
24.-én hajnali fél kettőkor tértünk nyugovóra a feldíszített fával egy szobában és 7 órakor már a ébresztettek is a (csillogószemű) lányok.
Délelőtt mézeskalácsot sütöttünk, estére pedig libamájat és rántott camembert.
A lányok babaházat kaptak, mi étkezőasztalt székekkel.
Samu pedig a csomagolópapírokat hajkurászta... :)
Szép volt. Igazi nagycsaládos, hangos, kissé kaotikus... :)
A tizenegyedik karácsonyunk Ákossal közösen, és az utolsó karácsonyunk itt a K... utcában.



Ugyanakkor valódi Ünnep is volt. (legalábbis bennem megtörtént az átváltozás)
24.-én hajnali fél kettőkor tértünk nyugovóra a feldíszített fával egy szobában és 7 órakor már a ébresztettek is a (csillogószemű) lányok.
Délelőtt mézeskalácsot sütöttünk, estére pedig libamájat és rántott camembert.
A lányok babaházat kaptak, mi étkezőasztalt székekkel.
Samu pedig a csomagolópapírokat hajkurászta... :)
Szép volt. Igazi nagycsaládos, hangos, kissé kaotikus... :)
A tizenegyedik karácsonyunk Ákossal közösen, és az utolsó karácsonyunk itt a K... utcában.
