A mi kis vonatunkról lesz szó.
Most kezdjük jobban megismerni.
Samu igen vehemens és akaratos gyermeknek tűnik. :)
Izgága, nem fér a bőrébe, sokat ordít nem sokat van nyugton.
És nem hagy sok nyugtot a családjának sem. Folyton ölbe kéredzkedik, de amikor felvesszük, szinte kifeszíti magát a karjainkból, hogy tegyük le.
Négykézláb ringatózik, kúszik és próbálja belénk vagy a bútorokba kapaszkodva felhúzni magát. Persze mindent egyszerre szeretne csinálni, és azonnal... ha pedig valami nem úgy jön össze, ahogyan szeretné akkor megsértődik és kiabál... :)
Milyen más mint Sári volt egykoron.
Persze mondják, hiszen fiú. De én nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű.
Minden gyerek más és más.
A teljes képhez, az is hozzátartozik, hogy Samu talán a legmosolygósabb gyerekünk. Nagy Kópé.
Hálás vagyok, hogy megismerhetem, és igyekszem jól megtanulni a Samu-világot. :)))
1 megjegyzés:
Egy tündéri pofa a Samu az írásaidból nekem ez jön le :)
Anna, Máté és Móni
Megjegyzés küldése