OVIS-ZSÁK

Az ovisok legnagyobb büszkesége, AZ OVIS ZSÁK is elkészült végre.
(egy kedves péceli varrónő segytségével)

Ilyen sokzsebes, hattyús csodában tároljuk majd az oviban Hanna váltó ruháit... :)
Ahoz képest, hogy egy héttel ezelőttig mégcsak nem is hallottam erről a nagyszerű találmányról, szerintem jól sikerült. :)
Hankának legelábbis tetszik.

PÓTNYÁR

Hanka nevezte el így ezt a kifejezetten meleg, napfényes szeptembert.

Nagyon jól sikerült, élményekben gazdag hétvégék vannak mögöttünk...
Szeretnék pár fénykép erejéig megemlékezni a kisvasutas kirándulásunkról, és a Veresegyházi medveparkról.

Séta a Jánoshegyen:






Medvepark:

ELSŐ NAPOK

Tegnap, azaz csütörtökön mentünk először oviba.

Első nap 8-tól fél 10-ig maradtunk.
Azt hiszem, én jobban izgultam, mint Hanka.
Pedig az első napunk nagyon szerencsésen, és szépen alakult.
Hanka rögtön az első 10 percben összeismerkedett a négy és fél éves Barackkal (mint utólag kiderült a csoport egyik meghatározó egyéniségével) és úgy eljátszottak két órán keresztül, mintha mindig is ezt csinálták volna...
Mondta is az egyik óvónő (Kata), hogy ilyen még nem volt... Mármint, hogy egy gyerek ennyire gyorsan és könnyen beilleszkedett volna az ovi életébe.
Nagyon örültem, megnyugodtam, és természetesen büszke voltam a lányomra.

Ma reggel, azaz pénteken, Hanka már magabiztosan nyitotta ki az óvoda kapuját.
Először festett egy kicsit, majd mikor megérkezett Barack boldogan rohant elé.
De Baracknak ma nem volt jó napja. Kifejezetten undok volt szegény kis Hankával.
(valószínűleg zavarta, hogy Hanna kisebb nála és nagyon ragaszkodna hozzá, ezért ő minden erejével azon volt, hogy lepattintsa a kisebbet)
Minden tiszteletem viszont Johannáé.
Őszintén csodáltam a viselkedését.
Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott, de csak megvonta a vállát és már szaladt is, hogy másnál próbálkozzon. Természetesen csakis a nagyobb és legvagányabb lányoknál, fiúknál.
Jó pár kudarc után (a nagyok megpróbálták kiközösíteni) azért már inkább az ölembe kívánkozott.
Majdnem megszakadt érte a szívem, de ahogy azt korábban megbeszéltük, otthagytam egy órára a mély vízben. (egyáltalán nem akart visszatartani, sőt inkább ő maga küldött el, szerintem szégyellte magát előttem)

Mikor 10 óra körül érte jöttem, éppen szalvétákat hajtogatott két nagy lánnyal, mivel a tízóraira készülődtek.
Semmiképp nem akart hazajönni, ezért még egy játékban részt vehetett, aztán egy nagy hiszti után (biztosan itt adta ki magából az egész nap feszültségét) csak-csak sikerült elindulnunk.
A fél órás sétánk alatt jó pár dolgot mesélt.
"A Barack azt mondta nekem, hogy nem szeret. Csak azt nem értem, hogy tegnap miért volt kedves, most pedig miért akar nekem rosszat?"
"A nagyok miért bántják a kicsiket, mikor nekik kéne a kicsiket segíteni?"
"Anya én mindenkivel kedves voltam."

Olyan édes, és nagyon bátor. (igazi vagány kis griffendéles csajszi)
Bízom benne, hogy sikerül megvívnia a saját harcát a nagyok kegyeiért, és hamarosan megtalálja a helyét a csoportban.

KÉT CSÍK

Most még felfoghatatlan, hogy május végén egy újabb gyerekkel bővül a családunk.

Hogy mikor fogtam először gyanút?

Talán akkor, amikor megkívántam a már két éve a spájzban porosodó paradicsom levet, vagy mikor tegnap előtt éjfélkor olajbogyót faltam...

Ma hajnalban minden estre egy halvány csík formájában bizonyosságot öltött az érzés.

Úgy tűnik jönni akar hozzánk egy újabb élet, és bár nagyon fáradt vagyok, és nagyon félek a jövőtől, kis Hármaska mégis erőt ad.

Muszáj erősnek lenni, kicsit átgondolni az életünket, megszokni a gondolatot, felkészülni... és elsősorban BOLDOGNAK lenni... :)

OVI

Hanka előreláthatólag október elején kezdi majd az óvodát. (ha szép simán beszoknak a sorban előtte lévő új csemeték)
Végül is a Manófalva nevű waldorf oviba fog járni.

Igaz, hogy ez az ovi kicsit messzebb van, mint a körzetes ovink (2 megállónyi buszozás, vagy 20 perc séta) viszont teljesen más légkörű, szellemiségű, mint a körzetes Csicsergő óvoda. (már korábban írtam róla, hogy milyen problémáim akadtak az ottani vezetéssel, dióhéjban annyi, hogy ott sajnos a gyerek igényeit, szempontjai veszik figyelembe utolsósorban)

Sok minden tetszik nekem a Manófalva óvodában.
Nagyon családias. Összesen 25 vegyes életkorú gyerek jár ide.
Egy patak parton lévő kertes családi házba, amiről sugárzik, hogy az óvónők mennyi odafigyeléssel és szeretettel (nem pénzzel!) rendezték be.
A gyerekek szigorú és folyamatosan ismétlődő napirend és heti-rend szerint élnek itt.
A hétfő a rajzolás, a kedd a méhviasz-gyurma, a szerda az euritmia, a csütörtök a kenyérsütés, a péntek a festés jegyében telik.

Minden nap ugyanabban a ritmusban zajlik. (az oviból egyébként du. 1 óra körül kell elhozni a gyerekeket)
A nap során a kötöttebb programokat mindig valami lazább tevékenység váltja fel.
Minden nap kapnak a gyerekek idénygyümölcsöket, valamint az adott napnak megfelelő gabona féleségből készült meleg ételt.

Nagy hangsúlyt fektetnek az óvónénik az ünnepekre és közösségformálásra.
A gyerekeket abszolút önálló személyiséggel rendelkező egyéniségeknek tekintik, akik nem a nagy betűs életre készülnek, hanem most élnek.
Próbálják a gyerkőcök összes érzékszervét egyidejűleg fejleszteni, (a mai világban sajnálatos módon eltompultak érzékszerveink) komplex és kreatív gondolkodásmódra ösztökélnek.

Ez így elméletben tényleg nagyon szimpatikusnak hangzik, őszintén kíváncsi leszek a gyakorlatra.
Mondjuk, nekem az éppen megfelelne, ha Hanka jól érezné magát a Manófalva óvodában.

A jele hattyú lesz.
Olyan édes volt, annyira megörült neki.
"Jaj, de jó, hogy hattyú leszek, úgyis annyira szeretnék repülni!"

A kis Hattyú:
(Hanka szerint béka, szerintem mackó, az apja szerint tündér)

INDIÁN-NYÁR

Szeptember első hetét Ákos itthon töltötte velünk.
Nagyon jó volt így négyesben. Amikor szép idő volt napjainkat Pócsmegyer és Szigetmonostor vonzás-körzetében töltöttük. Egyre inkább rabul ejt bennünket ez a sziget. :) A Dunával, a tavakkal, erdőkkel, zártsorú parasztházaival, és csodálatos Pilisre néző panorámájával.
Jó kis zárt, saját hangulattal bíró, külön(ös) világ ez.
Távol a város zajától, és mégis viszonylag közel van Budapest és Szentendre.

Többször is volt olyan, hogy csak a miénk volt az egész TÓ.
És bár nem nudista strandról van szó, a gyerekek egész nap pucéran rohangáltak, homokoztak, pancsoltak.
A szakács csak nekünk főzött a tó parti étteremben, Hanka kapott egy citromfejű emberkét a rántott sajtja mellé, miközben mi jég hideg sörünket kortyolgattuk, és egyre inkább erősödött bennünk a vágy, hogy sziget-lakók legyünk. :)

14 HÓNAPOS

Már 14 hónapos az én második! lányom. Közhelyes, de tényleg rohan ez az idő...

Lássuk, milyen drága Sárikánk, így szeptember elején.

A legnagyobb változás, hogy jár. Csak és kizárólag. A mászós korszaknak vége.
Napról napra ügyesebb, gyorsabb, magabiztosabb.

Az éjszakák ezzel egy időben egyre inkább az alvásról szólnak. Már olyan is volt, hogy Sári egészen hajnali hatig húzta a lóbőrt. Erre, azt hiszem már mondhatjuk, hogy ÁTALUDTA a teljes éjszakát.
Este fél kilenc körül tér egyébként nyugovóra és nappal most már csak egyszer alszik, úgy fél kettőtől háromig.
Nagyon büszke vagyok rá, és magunkra is, hogy már itt tartunk. Jó párszor meginogtam, kitaláltam, hogy majd én megtanítom ezt a büdös kölyköt aludni. Felőlem sírhat, én be nem megyek, na jó bemegyek, de meg nem szoptatom, stb... Aztán a fenyegetőzésekből persze nem lett semmi, és láss csodát Sára mégis megtanult aludni. Magától. (vagyis jó úton járunk:))

Még mindig sokat szopik és kevés "igazi kaját" eszik. Már ezen sem görcsölök annyit.
Megnyúlt, kezdi elveszíteni hurkáit, pocakja soha nem is volt igazán...
Könnyen lehet, hogy ő akkor is ilyen gyengén evő, nyulánkabb kisgyerek lenne, ha már nem szoptatnám.

Vakmerő és huncut. A csúszdára már teljesen önállóan felmászik, és a rugós játékokat is egyedül (és igen vadul) használja, sőt elkezdett motorozni. Már a legnagyobb méretű motorral is lökdösi magát előre, és édesen brümmög hozzá.

Nem nagyon beszél. Inkább madár hangon "nyökög", mutogat. (ez is nagyon édes, de ha nem értjük meg mit akar, akkor rendesen begurul)
Három szót használ rendszeresen és tudatosan, de mivel mindhármat elég hasonlóan mondja, ebből is adódnak félreértések.
Első szavai:
"Anna" (Hanna) "Ana" (anya) "Ata" (apa)
És a hangutánzók: (szintén elég hasonló hangsorokkal:))
"maaa" (mély hangon = tehén) "mááá" (magas hangon = cica)
"ma-ma" (madár)
"vava" (rekedt mély hangon = kutya)

Hát ilyen ő:

DÉDI EMLÉKÉRE

Augusztus 31.én meghalt Sári és Hanka dédnagymamája, az én nagymamám, anyu anyukája.
Az Ő emlékére ide másolom egyik kedvenc könyvem Alessandro Baricco: Tengeróceán című regényének pár sorát.

"Hát nem tudom. Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ.
De neki megérezni a hiányát. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb volna. Lehet, hogy ez a bolygó meg az egész mindenség csak azért marad a levegőben, mert van egy seregnyi ember, aki tartja. A maga könnyed módján. Nem hősies pózban. Egyszerűen tartják az egész kócerájt. Ilyen fából faragták őket."