A 10 HÓNAPOS ÉS A TÖBBIEK

Samu 10 hónapos szülinapja alakalmából, elhatároztam, hogy megörökítem egy tipikus napunk történéseit. Ez a nap azért más volt mint a többi, hiszen egész nap ott zakatolt a fejemben, hogy már 10 hónapos a legkisebb... nézzünk oda...

Pontban 5 óra 18-kor ébresztett a fiam. Gyors szopi, majd közös ágyban alvás reggel fél nyolcig.
Nyolc körül megreggeliztünk. Samu joghurtot kanalazott, a lányok túrókrémet ettek és kakaót ittak hozzá.
Sárika persze lelökte a poharát (ami ugye rutinosan műanyag, így legalább nem tört össze) és a kakaó gyakorlatilag beborította a konyhát. Átöltöztettem Sárit (aki üvöltött, mint a sakál, legszívesebben én is ezt tettem volna), majd letörölgettem és felmostam a kakaót. (persze kétszer is fel kellett felmosni, mert minden ragadt)
Megfőztem az ebédet (paradicsom leves, tejberizs) eközben a gyerekek játszottak. (azaz a gyerekszoba minden négyzetcentiméterét egyenletesen beborították a játékaikkal)
Ezután jött a nap legnehezebb része.
Összeszedtük magunkat a sétához... Röpke háromnegyed óra és mindenkit felöltöztettem és megfésültem (beleértve a lányok babáit is akiket feltétlenül vinni kel magunkkal) , bepakoltam a tízórait, a homokozócuccot, majd egyik kezemben Samut tartva, másik kezemmel Sári kezét szorongatva lebaktattunk a földszintre.
Onnan én lementem a pincébe (na nem vajat csipegetni) Hanka bicajáért, majd a babakocsiért, végül ki a kertkapun, és irány a Duna!
A Duna parttal kapcsolatban nem tudok újat mondani, (pedig minden nap annyira más) szeretem, szeretjük nagyon. :)
Van ott egy fahajó, na azt soha nem lehet kihagyni... a lányok, ma ott is tizenegy-óraiztak, sőt a kis vadembert is felvittem közéjük.
Ezután elmentünk a kis játszótérre, Samu elaludt, a lányok hintáztak, homokoztak, hajókat néztek. Miután Samek felébredt ő is hintázott egy nagyot, majd hazavánszorgott a fáradt és éhes csapat.

Otthon gyorsan bedobtam egy mosást és kinyitottam a konyhaablakot. (bár egyiket se tettem volna) A hűs dunai szél, belökte az ablakot és lerepült három szerencsétlen virág. Nagy öröm volt a konyha újra-felporszívózása, és újra-felmosása, és még boldogabb voltam, amikor kinyitottam a mosógép ajtaját és kiderült, hogy gondosan kimostam pár papírzsepit is... (dupla munka, dupla öröm)

Hiába, ez nem az én napom volt, persze nem is én lettem 10 hónapos...

Vonulunk:

A fahajón:


Játszótéren:

ALTATÓ

Ma éjszaka jubilálunk.
Azaz, kereken egy hete nemek szerint elkülönülve alszunk.
Ákos altatja Samut, és ő kel hozzá éjjelente, én pedig nem megyek át akárhogy üvölt és akárhányszor is ébred. (mármint Samu)
A javulás egyértelmű, de a siker még nem teljes, hogy őszinte legyek...
Talán ha kibújtak azok a fránya fogak.
Mindenesetre Ákos egy hős... én meg ahelyett, hogy kipihenném magam a blogot írom, úgyhogy gyorsan megyek is a lány-szobába. :) :(

Két vers Varró Danitól
(talán egyszer majd nevetni is tudunk rajtuk :)))

Altató apukáknak /ezt egyre kétségbeesettebben kell mondogatni/

Ej, kicsi fiam, te pöttöm,
aludj el most már, de rögtön.

Ajj, kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.

Fejezd be már a rinyádat,
hagyjad aludni anyádat.

Itt van apád, ki karon visz,
hogy nem ejt le, abban nagyon bizz,
és ne bömbölj már, na ne bömbizz.

Meg kéne téged böfögtetni,
vagy a bölcsődbe lefektetni?

Borús és deprimált apádnak
egyetlen drága csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.

Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apa,
aludj el szépen, kisbaba.

Ordítasz, adta kölke, mi?
Nem hagyod apádat költeni?

Megírta Ady Endre is, mi van:
aludj, mikor az apád altat.
Most apád altat, kisfiam.

*********************

Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.

:) És akkor még egy ráadás:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

VIDÁM TAVASZI NAPOK

Jól sikerült a hosszú hétvégénk.
Az idő is jó volt, mi pedig spontán, (viszonylag nyugodt) napokat töltöttünk el ötösben.
Szombaton a Hajógyári szigeten élveztük a tavasz első napsugarait.
A lányok persze kikönyörögték az idei első (és remélem utolsó) vattacukor adagjukat, Samu pedig narancsért rimánkodott... és győzött.
Vasárnap a lányok Borosjenőn játszótereztek Emma-unokatesóval.
Hétfőn a Római parton ebédeltünk, a szabad ég alatt... egyesek kabát, mások sapka nélkül. :) (volt aki parázott, de szerencsére senki nem fázott meg)
Kedden pedig Szigetmonostorra kirándultunk (a tervezett dunabogdányi pisztrángozás helyett) és olyan jó helyen ebédeltünk, hogy biztosan visszatérünk ide majd máskor is.
A horányi Duna-part tavasszal is gyönyörű, a lánykák itt is jól eljátszottak a "semmivel" (fára-másztak, tüzet raktak, botokat, kavicsokat gyűjtöttek) Samu itt is vidáman bámulta a Dunát, és minket is átjárt a szokásos vízparti nyugalom... na, ehhez volna jó hozzászokni... :)

DUNAPART

Tényleg pont olyan jó érzés a Duna-parton lakni, mint ahogyan azt elképzeltem, és mint gyerekkoromból emlékszem rá.
Hiába van még MINDIG hideg... a március, azért március, és a parton (mikor pár percig kaptam levegőt a náthámtól) mintha a tavasz illatát éreztem volna.

A lányok órákig eljátszottak itt (kavicsot dobáltak, homokoztak, főztek, vizes kővel rajzoltak stb), Samu pedig áhítatos arccal bámulta a kacsákat.
Én pedig szép csendben azért imádkoztam, hogy valahogy bele ne csússzanak a jeges vízbe... mármint a lánykák, Samek babakocsiját azért befékeztem... :)

MÁRCIUS

"Milyen egyenes a füst
fénylik mint a színezüst
tetők fölött utazik
hull rá a hó - havazik

Bugyborékol már az üst
tekergő lesz fönn a füst
víg muzsika rotyogós
kinn a fagy még kopogós

Kéményből a füst leszáll
csöndes eső rászitál
érződik a fű szaga
tavaszt hoz az éjszaka

Télből elég már a juss
ne késlekedj március
meleg széllel ide fuss
kívánom hogy messze juss! "

(Nagy Gáspár)