Pontban 5 óra 18-kor ébresztett a fiam. Gyors szopi, majd közös ágyban alvás reggel fél nyolcig.
Nyolc körül megreggeliztünk. Samu joghurtot kanalazott, a lányok túrókrémet ettek és kakaót ittak hozzá.
Sárika persze lelökte a poharát (ami ugye rutinosan műanyag, így legalább nem tört össze) és a kakaó gyakorlatilag beborította a konyhát. Átöltöztettem Sárit (aki üvöltött, mint a sakál, legszívesebben én is ezt tettem volna), majd letörölgettem és felmostam a kakaót. (persze kétszer is fel kellett felmosni, mert minden ragadt)
Megfőztem az ebédet (paradicsom leves, tejberizs) eközben a gyerekek játszottak. (azaz a gyerekszoba minden négyzetcentiméterét egyenletesen beborították a játékaikkal)
Ezután jött a nap legnehezebb része.
Összeszedtük magunkat a sétához... Röpke háromnegyed óra és mindenkit felöltöztettem és megfésültem (beleértve a lányok babáit is akiket feltétlenül vinni kel magunkkal) , bepakoltam a tízórait, a homokozócuccot, majd egyik kezemben Samut tartva, másik kezemmel Sári kezét szorongatva lebaktattunk a földszintre.
Onnan én lementem a pincébe (na nem vajat csipegetni) Hanka bicajáért, majd a babakocsiért, végül ki a kertkapun, és irány a Duna!
A Duna parttal kapcsolatban nem tudok újat mondani, (pedig minden nap annyira más) szeretem, szeretjük nagyon. :)
Van ott egy fahajó, na azt soha nem lehet kihagyni... a lányok, ma ott is tizenegy-óraiztak, sőt a kis vadembert is felvittem közéjük.
Ezután elmentünk a kis játszótérre, Samu elaludt, a lányok hintáztak, homokoztak, hajókat néztek. Miután Samek felébredt ő is hintázott egy nagyot, majd hazavánszorgott a fáradt és éhes csapat.
Otthon gyorsan bedobtam egy mosást és kinyitottam a konyhaablakot. (bár egyiket se tettem volna) A hűs dunai szél, belökte az ablakot és lerepült három szerencsétlen virág. Nagy öröm volt a konyha újra-felporszívózása, és újra-felmosása, és még boldogabb voltam, amikor kinyitottam a mosógép ajtaját és kiderült, hogy gondosan kimostam pár papírzsepit is... (dupla munka, dupla öröm)
Hiába, ez nem az én napom volt, persze nem is én lettem 10 hónapos...
Vonulunk:
A fahajón:
Játszótéren:
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Már rég írtunk, de higgyétek el, a leghűségesebb olvasóitok közé tartozunk. :-) Ahányszor csak megnyitjuk a miénket, mindig jövünk hozzátok is... és nagy várakozással és csodálattal - legfőképp anya iránt :-) - olvasunk benneteket.
Reméljük, szépen rendeződnek a dolgaitok a "megálmodott" otthonnal kapcsolatban is. Szorítunk! :-)
Boldog hófordulót, kis Samu!
Megjegyzés küldése