HANNA ÉS AZOVI

Szerintem, Hanka jól érzi magát az óvodában.
Kezdi megtalálni a helyét, a barátait(Panka, Szonja), az óvónénikkel közvetlen, barátságos, mindenben szívesen részt vesz.

Ennek ellenére még korántsem "szokott be", még nem mozog teljesen otthonosan az oviban.
Ehhez idő kell, az óvónők szerint is legalább fél év.

"Hanka jól érezted magad az oviban?" - kérdeztem tőle az első napokban.
"Igen." - hangzott a kicsit bizonytalan válasz.
"Tényleg?" - kérdeztem vissza.
"Nem!" - válaszolta az ovis. :)

A fiúk közül gyakran emlegeti Ádámot és Árpit.
Ádám tényleg nagyon helyes, Árpit még nem ismerem. Kérdeztem tőle, hogy hogyan néz ki a titokzatos nagy fiú.
"Háát olyan barna pólója van." - válaszolta a lányom.
"És milyen színű a haja?" - kérdeztem, hogy egy kicsit közelebbit is megtudjak.
"Arra már nem emlékszem." :)
Hát ilyen az "ovis-szerelem", kérem szépen.

Kukorelly Endre: Ren

Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak, nem játszanak
velem, mind szerelmes belém, van,
amelyik nem belém.
Hanem mit tudom én, kibe.
Honnan tudjam?
Üvöltenek, mint a vadállat, mint a fába szorult fészek,
nincs eszük, sokszor nem is tudom,
melyikbe legyek szerelmes.
Melyikbe nem.
Melyik melyik.

SÁRA BESZÉD

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel.
Kicsit elfáradtam.
Talán azért mert nagyon ősz van. (kicsit tél)

Sárika később kezdett el beszélni, mint Hanka.
Viszont szinte szalad és az ágyon ugrálással is elmélyülten próbálkozik.
Első szavai (anya, Hanna, apa) után kissé meglepődtem, mikor egy biofarmon sétálva, határozottan mutatott "a piros járműre", eképpen: "TAKTÓ" (azaz traktor)
Ezt követte a "TÓTA" (torta). Mostanában minden ebéd után csillogó szemmel skandálja... (és bármilyen finomsággal: túrórudi, keksz stb. megelégszik)
Aztán egy csapásra beindult és következett az AUTÓ, AJTÓ, ALMA, NÉNÉ (néni), BABA, PAPA, MAMA...

Most ennyi jut az eszembe. :)

Csak egy dolgot nem tudunk neki megtanítani, hogy a "Vau" nem cicát jelent... :)

CSÖPP

Tegnap megvolt az első uh vizsgálat.
A doktornő most hamarabb "rátalált" harmadik gyerekünkre, mint két éve Sárikára.
Pedig még nagyon pici.
3 mm-es Őkelme, ami kb. egy rizsszem méretének fele meg, és a doktornő szerint 5 hetes.
Szerintünk inkább 6 hetes.
A lényeg, hogy már dobogott a szíve.
A szoptatást nyugodtan folytathatom (bár nem vártam orvosi megerősítésre ebben a kérdésben, de azért jól esett, hogy manapság ez már ennyire egyértelmű) csak mindenképp szedjek valami vitamint.
És ebben az influenzás időszakban még napi 500 mg C vitamint is ajánlott.
Hiszen vigyázni kell egy ilyen csöpp emberkére. :)

OVIS-ZSÁK

Az ovisok legnagyobb büszkesége, AZ OVIS ZSÁK is elkészült végre.
(egy kedves péceli varrónő segytségével)

Ilyen sokzsebes, hattyús csodában tároljuk majd az oviban Hanna váltó ruháit... :)
Ahoz képest, hogy egy héttel ezelőttig mégcsak nem is hallottam erről a nagyszerű találmányról, szerintem jól sikerült. :)
Hankának legelábbis tetszik.

PÓTNYÁR

Hanka nevezte el így ezt a kifejezetten meleg, napfényes szeptembert.

Nagyon jól sikerült, élményekben gazdag hétvégék vannak mögöttünk...
Szeretnék pár fénykép erejéig megemlékezni a kisvasutas kirándulásunkról, és a Veresegyházi medveparkról.

Séta a Jánoshegyen:






Medvepark:

ELSŐ NAPOK

Tegnap, azaz csütörtökön mentünk először oviba.

Első nap 8-tól fél 10-ig maradtunk.
Azt hiszem, én jobban izgultam, mint Hanka.
Pedig az első napunk nagyon szerencsésen, és szépen alakult.
Hanka rögtön az első 10 percben összeismerkedett a négy és fél éves Barackkal (mint utólag kiderült a csoport egyik meghatározó egyéniségével) és úgy eljátszottak két órán keresztül, mintha mindig is ezt csinálták volna...
Mondta is az egyik óvónő (Kata), hogy ilyen még nem volt... Mármint, hogy egy gyerek ennyire gyorsan és könnyen beilleszkedett volna az ovi életébe.
Nagyon örültem, megnyugodtam, és természetesen büszke voltam a lányomra.

Ma reggel, azaz pénteken, Hanka már magabiztosan nyitotta ki az óvoda kapuját.
Először festett egy kicsit, majd mikor megérkezett Barack boldogan rohant elé.
De Baracknak ma nem volt jó napja. Kifejezetten undok volt szegény kis Hankával.
(valószínűleg zavarta, hogy Hanna kisebb nála és nagyon ragaszkodna hozzá, ezért ő minden erejével azon volt, hogy lepattintsa a kisebbet)
Minden tiszteletem viszont Johannáé.
Őszintén csodáltam a viselkedését.
Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott, de csak megvonta a vállát és már szaladt is, hogy másnál próbálkozzon. Természetesen csakis a nagyobb és legvagányabb lányoknál, fiúknál.
Jó pár kudarc után (a nagyok megpróbálták kiközösíteni) azért már inkább az ölembe kívánkozott.
Majdnem megszakadt érte a szívem, de ahogy azt korábban megbeszéltük, otthagytam egy órára a mély vízben. (egyáltalán nem akart visszatartani, sőt inkább ő maga küldött el, szerintem szégyellte magát előttem)

Mikor 10 óra körül érte jöttem, éppen szalvétákat hajtogatott két nagy lánnyal, mivel a tízóraira készülődtek.
Semmiképp nem akart hazajönni, ezért még egy játékban részt vehetett, aztán egy nagy hiszti után (biztosan itt adta ki magából az egész nap feszültségét) csak-csak sikerült elindulnunk.
A fél órás sétánk alatt jó pár dolgot mesélt.
"A Barack azt mondta nekem, hogy nem szeret. Csak azt nem értem, hogy tegnap miért volt kedves, most pedig miért akar nekem rosszat?"
"A nagyok miért bántják a kicsiket, mikor nekik kéne a kicsiket segíteni?"
"Anya én mindenkivel kedves voltam."

Olyan édes, és nagyon bátor. (igazi vagány kis griffendéles csajszi)
Bízom benne, hogy sikerül megvívnia a saját harcát a nagyok kegyeiért, és hamarosan megtalálja a helyét a csoportban.

KÉT CSÍK

Most még felfoghatatlan, hogy május végén egy újabb gyerekkel bővül a családunk.

Hogy mikor fogtam először gyanút?

Talán akkor, amikor megkívántam a már két éve a spájzban porosodó paradicsom levet, vagy mikor tegnap előtt éjfélkor olajbogyót faltam...

Ma hajnalban minden estre egy halvány csík formájában bizonyosságot öltött az érzés.

Úgy tűnik jönni akar hozzánk egy újabb élet, és bár nagyon fáradt vagyok, és nagyon félek a jövőtől, kis Hármaska mégis erőt ad.

Muszáj erősnek lenni, kicsit átgondolni az életünket, megszokni a gondolatot, felkészülni... és elsősorban BOLDOGNAK lenni... :)

OVI

Hanka előreláthatólag október elején kezdi majd az óvodát. (ha szép simán beszoknak a sorban előtte lévő új csemeték)
Végül is a Manófalva nevű waldorf oviba fog járni.

Igaz, hogy ez az ovi kicsit messzebb van, mint a körzetes ovink (2 megállónyi buszozás, vagy 20 perc séta) viszont teljesen más légkörű, szellemiségű, mint a körzetes Csicsergő óvoda. (már korábban írtam róla, hogy milyen problémáim akadtak az ottani vezetéssel, dióhéjban annyi, hogy ott sajnos a gyerek igényeit, szempontjai veszik figyelembe utolsósorban)

Sok minden tetszik nekem a Manófalva óvodában.
Nagyon családias. Összesen 25 vegyes életkorú gyerek jár ide.
Egy patak parton lévő kertes családi házba, amiről sugárzik, hogy az óvónők mennyi odafigyeléssel és szeretettel (nem pénzzel!) rendezték be.
A gyerekek szigorú és folyamatosan ismétlődő napirend és heti-rend szerint élnek itt.
A hétfő a rajzolás, a kedd a méhviasz-gyurma, a szerda az euritmia, a csütörtök a kenyérsütés, a péntek a festés jegyében telik.

Minden nap ugyanabban a ritmusban zajlik. (az oviból egyébként du. 1 óra körül kell elhozni a gyerekeket)
A nap során a kötöttebb programokat mindig valami lazább tevékenység váltja fel.
Minden nap kapnak a gyerekek idénygyümölcsöket, valamint az adott napnak megfelelő gabona féleségből készült meleg ételt.

Nagy hangsúlyt fektetnek az óvónénik az ünnepekre és közösségformálásra.
A gyerekeket abszolút önálló személyiséggel rendelkező egyéniségeknek tekintik, akik nem a nagy betűs életre készülnek, hanem most élnek.
Próbálják a gyerkőcök összes érzékszervét egyidejűleg fejleszteni, (a mai világban sajnálatos módon eltompultak érzékszerveink) komplex és kreatív gondolkodásmódra ösztökélnek.

Ez így elméletben tényleg nagyon szimpatikusnak hangzik, őszintén kíváncsi leszek a gyakorlatra.
Mondjuk, nekem az éppen megfelelne, ha Hanka jól érezné magát a Manófalva óvodában.

A jele hattyú lesz.
Olyan édes volt, annyira megörült neki.
"Jaj, de jó, hogy hattyú leszek, úgyis annyira szeretnék repülni!"

A kis Hattyú:
(Hanka szerint béka, szerintem mackó, az apja szerint tündér)

INDIÁN-NYÁR

Szeptember első hetét Ákos itthon töltötte velünk.
Nagyon jó volt így négyesben. Amikor szép idő volt napjainkat Pócsmegyer és Szigetmonostor vonzás-körzetében töltöttük. Egyre inkább rabul ejt bennünket ez a sziget. :) A Dunával, a tavakkal, erdőkkel, zártsorú parasztházaival, és csodálatos Pilisre néző panorámájával.
Jó kis zárt, saját hangulattal bíró, külön(ös) világ ez.
Távol a város zajától, és mégis viszonylag közel van Budapest és Szentendre.

Többször is volt olyan, hogy csak a miénk volt az egész TÓ.
És bár nem nudista strandról van szó, a gyerekek egész nap pucéran rohangáltak, homokoztak, pancsoltak.
A szakács csak nekünk főzött a tó parti étteremben, Hanka kapott egy citromfejű emberkét a rántott sajtja mellé, miközben mi jég hideg sörünket kortyolgattuk, és egyre inkább erősödött bennünk a vágy, hogy sziget-lakók legyünk. :)

14 HÓNAPOS

Már 14 hónapos az én második! lányom. Közhelyes, de tényleg rohan ez az idő...

Lássuk, milyen drága Sárikánk, így szeptember elején.

A legnagyobb változás, hogy jár. Csak és kizárólag. A mászós korszaknak vége.
Napról napra ügyesebb, gyorsabb, magabiztosabb.

Az éjszakák ezzel egy időben egyre inkább az alvásról szólnak. Már olyan is volt, hogy Sári egészen hajnali hatig húzta a lóbőrt. Erre, azt hiszem már mondhatjuk, hogy ÁTALUDTA a teljes éjszakát.
Este fél kilenc körül tér egyébként nyugovóra és nappal most már csak egyszer alszik, úgy fél kettőtől háromig.
Nagyon büszke vagyok rá, és magunkra is, hogy már itt tartunk. Jó párszor meginogtam, kitaláltam, hogy majd én megtanítom ezt a büdös kölyköt aludni. Felőlem sírhat, én be nem megyek, na jó bemegyek, de meg nem szoptatom, stb... Aztán a fenyegetőzésekből persze nem lett semmi, és láss csodát Sára mégis megtanult aludni. Magától. (vagyis jó úton járunk:))

Még mindig sokat szopik és kevés "igazi kaját" eszik. Már ezen sem görcsölök annyit.
Megnyúlt, kezdi elveszíteni hurkáit, pocakja soha nem is volt igazán...
Könnyen lehet, hogy ő akkor is ilyen gyengén evő, nyulánkabb kisgyerek lenne, ha már nem szoptatnám.

Vakmerő és huncut. A csúszdára már teljesen önállóan felmászik, és a rugós játékokat is egyedül (és igen vadul) használja, sőt elkezdett motorozni. Már a legnagyobb méretű motorral is lökdösi magát előre, és édesen brümmög hozzá.

Nem nagyon beszél. Inkább madár hangon "nyökög", mutogat. (ez is nagyon édes, de ha nem értjük meg mit akar, akkor rendesen begurul)
Három szót használ rendszeresen és tudatosan, de mivel mindhármat elég hasonlóan mondja, ebből is adódnak félreértések.
Első szavai:
"Anna" (Hanna) "Ana" (anya) "Ata" (apa)
És a hangutánzók: (szintén elég hasonló hangsorokkal:))
"maaa" (mély hangon = tehén) "mááá" (magas hangon = cica)
"ma-ma" (madár)
"vava" (rekedt mély hangon = kutya)

Hát ilyen ő:

DÉDI EMLÉKÉRE

Augusztus 31.én meghalt Sári és Hanka dédnagymamája, az én nagymamám, anyu anyukája.
Az Ő emlékére ide másolom egyik kedvenc könyvem Alessandro Baricco: Tengeróceán című regényének pár sorát.

"Hát nem tudom. Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ.
De neki megérezni a hiányát. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb volna. Lehet, hogy ez a bolygó meg az egész mindenség csak azért marad a levegőben, mert van egy seregnyi ember, aki tartja. A maga könnyed módján. Nem hősies pózban. Egyszerűen tartják az egész kócerájt. Ilyen fából faragták őket."

BARÁTOK

Az alábbi kép a "csakhintás" játszin készült, és Hanka legjobb játszóteres barátai mosolyognak a telefon "kamerájába". Balról jobbra haladva Lina, Levi, Hanna, Sári, Bendegúz és Virág.(csak Eszti maradt le a fotóról, mivel éppen nyaraltak)
Olyan jó kis csapat kovácsolódott itt össze, és annyira sajnálom, hogy szinte mindegyik gyerkőc más oviba megy majd... Pedig ezekkel a gyerekekkel találkozott Johanna nap mint nap egy éves kora óta.
Hamarosan szeptember elseje, és ezeknek a vidám bandázós délelőttöknek vége...
Furcsa ez és egy kicsit szomorú.



Ma este lesz egyébként az első szülői a Manófalva óvodában.
Végül is úgy döntöttünk, hogy Hanka Waldorf oviba fog járni. Ha este lesz erőm akkor leírom a benyomásaimat...
Akárhogy is egy új életforma kezdődik hamarosan Hanka és az egész család számára, de előbb még süttetjük egy kicsit a hasunkat a Balaton parton.

FÉNYBENÜLÉS

Nagyon megszerettük idén nyáron a pócsmegyeri tavat.


Hétvégenként, jó időben többnyire itt strandoltunk.
Sári általában homokozott a tó szélén, és csak ritkán merészkedett a vízbe. Azt kifejezetten utálta, ha mi bevittük magunkkal.
Hanna pedig nem nagyon akart kijönni a szárazföldre. Így álatlában kettévált a családunk egy vízi (Ákos-Hanka) és egy szárazföldi (Sári-Bori) különítményre.
Ha valaki lejött velünk a partra akkor kettesben is tudtunk úszni Ákossal, ami kifejezetten felüdítő, ideg-nyugtató élmény volt.
Egyre inkább érik bennünk az elhatározás, hogy vízparton szeretnénk élni...

Itt is volt jó sok fényben ülés:




Nagyival, Papával:

JÁR A BABA

Sára 13 hónaposan és 4 naposan tette meg élete első önálló lépéseit. :)
Már pár nappal korábban is próbálkozott Velencén, a medenceparton, csakhogy a csúszós vizes talaj nem bizonyult a legjobb választásnak a járás gyakorlásához.
A sok fenékre huppanás szerencsére nem vette el a kedvét az önálló próbálkozástól... :)

Azóta eltelt két hét, de Sárika csak ritkán lépeget... csakis akkor ha teljes biztonságban érzi magát. Mondjuk a gyerekszoba puha szőnyegén feltéve, ha anya ölelő karjai várják.
Ő ilyen. Kedvesen, nyugodtan, mosolyogva, görcsös akarás nélkül tanul járni.
Valószinűleg érzi, hogy nincsenek sürgető elvárásaink felé ezen a téren sem. A második gyerekeknek ez is könnyebb.
Hanka azért jelent némi nehezítést, főleg ha rossz kedvében van. Fellöki, elállja az útját, elveszi a biztonságos kapaszkodót.
Sára ezt is szem rebbenés nélkül tűri. Hamar megtanulta, ha Hanna elvesz tőle valamit, gyorsan keres helyette egy másik dolgot.
Egyébként sem sírós típus. Sokszor csodálkozva figyelem, hogy egy-egy komolyabb baleset után (ráesik egy szék, elcsúszik a kádban) milyen keveset, vagy akár egyáltalán nem sír.

Az éjszakák is nyugodtabban telnek mostanság. Sári átlagosan kétszer ébred, és az első ébredése jóval éjfél utánra esik.
Sokkal kipihentebbnek érzem így magam, ismét hajlandó vagyok szóba állni a harmadik gyerek gondolatával... :)

Sára továbbra is nagy lelkesedéssel szopizik. Reggel, délelőtt, ebéd után, este és éjszaka kétszer.
Néha sajnálom magam emiatt, és aggodalmaskodom, hogy hogyan lesz ennek vége... de aztán gyorsan megnyugszom.
Ha ennyire igényli a szopit, annak biztosan megvan az oka.
Ő még elsősorban anyatejen él. Nem igazán reggelizik és vacsorázik (két-három falat vajas kenyér csúszik le) ebédre is jelentéktelen mennyiségeket eszik. (Gyümölcsből viszont hatalmas adagokat eltüntet a pocakjában. Mostanában a szőlő és a dinnye a kedvence.)
Érthető módon nagyon igényli a kettesben töltött időt, az összebújást, hiszen neki ebből jóval kevesebb jut, mint anno Hannának.
És mivel nem cumizik és az ujját sem szopja, a szoptatás számára az egyetlen vigasz, megnyugvási lehetőség.
Tulajdonképpen én is nagyon szeretek szoptatni, talán az esti elalvás előtti összebújást élvezem a legjobban. A besötétített szobában, egy édes, illatos kisgyerek szuszog a karjaimban.
Ilyenkor tudok én is megnyugodni, tervezni, gondolkodni, álmodozni...

Sárika fejenáll:)

MEZÍTLÁB A PARKBAN

Muszáj megemlékeznem pár szó erejéig a tabajdi Mezítlábas Parkról is.
Hiszen Hanna számára az itt eltöltött délelőtt volt a nyár egyik fénypontja.
Nagyon boldogan és felszabadultan szedegedte kis mezítlábas csülkeit a park különbözö anyagokkal (toboz, kukorica, homok, bazalt, faháncs stb.) borított ösvényein.


Azóta is nagy lelkesedéssel emlegeti A Parkot, és akárháynszor szóba kerül valami program-lehetőség, ő egyre csak mezítlábazni vágyik.
Szerintem hamarosan újra ellátogatunk Tabajdra.
Pláne, hogy időközben Sárika is el kezdett önállóan lépegetni...
(de ez jeles esemény megérdemel egy önálló bejegyzést)

VELENCE 2.0

Idén ismét ellátogattunk baráti családokkal a Velencei tó partján fekvő Kerekes "House"-ba.
Sajnos a kisgyerekes barátok nagy része betegség miatt igazoltan távol maradt.
Azért az a "kis maroknyi csapat" (12 felnőtt és 3 gyermek) igyekezett jól érezni magát, bár Koktél-apu kétségtelenül hiányzott mindenkinek. Nem is beszélve Adáról, Benedekről és Lencsi babáról...

Legfrappánsabban talán Lovassy András szavaival tudnám jellemezni négy napos kis nyaralásunk történetét.

"Fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés
Napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés
Elaluvás felébredés kertben ülés növénynövés
Hátradõlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"

És ebben a pár sorban tényleg minden benne van.
Esetleg még külön említést érdemel a házi kolbászos lecsó, és az éjfélig grilleződő (de megérte mert finom lett) fokhagymás, mustáros tarja.

Azon gondolkodom, hogy jövőre vajon hány kisgyerek lesz majd itt(?) a közös nyaraláson, ha mindenki el tud jönni?
Az már biztos, hogy Zsófiék Áronjával karácsony körül bővül a csapat. :)

MESÉK

Hanna már régóta nagy barátja a könyveknek, lehet neki mesélni akár órákig is...
Kedvenc meséi mostanában: a Grimm mesék.
Én is szerettem a Hófehérkét, meg a Hét kecskegidát gyerekkoromban, de most felnőtt fejjel igencsak elborzadok a történetek olvasása közben.

Nézzük csak a Jancsi és Juliskát.
Először az édesapa (igaz, hogy a mostoha hatására, de azért mégis) otthagyja gyermekeit a rengeteg erdőben. Akik nagyon félnek, eltévednek, már-már összeesnek a fáradtságtól... Ekkor találják meg a mézeskalács házikót, ami sajnálatos módon egy csapda, és a benne lakó gonosz banya egyetlen vágya, hogy fölfalja a kis Jancsit. A testvérek azonban túl járnak a gonosz eszén és megsütik a boszit. Hazamennek és újra boldogan élnek édesapjukkal, hiszen időközben a mostoha is meghalt...

Hanka is fennakad egy-két nehezen emészthető részleten, de valahogy ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra és újra elolvassuk valamelyik kedvenc rémtörténetet. (a magyar népmesék is sokszor felérnek egy lájtos horror-ral)
Olvastam, hogy a gyerekek (és nem csak ők) a mesék segítségével tudják feldolgozni rejtett szorongásikat, ki nem mondott félelmeiket.
Johanna ráadásul (igazi kis szereplésmániás primadonnaként) el is akarja játszani az aktuális kedvencét. Ő Juliska, Sára a kis Jancsi, ő a királylány, Sári a kis (csillagszemű) Juhászka, máskor Hanna Hófehérke vagy Csipkerózsika bőrébe bújik.
Az a durva, hogy hosszasan szóról-szóra játszuk el a meséket, naponta akár többször is és ilyenkor természetesen jelmezbe is öltözünk.

Sárika is szépen és finoman lapozgatja a mesekönyveket akár 15 percen keresztül, szépen hangsúlyozott és teljesen értelmetlen hangaláfestéssel.
Tényleg lenyűgöz a kitartása.
És akkor a képek a kis könyvmolyokról:)

CSAK KÉPEK

Pancsoló kislányok:



Sári nyaral:




Hanna nyaral:




Családi idill: