móka és kacagás az életünk.
A júliust csendben agonizáltam végig.
Annyit voltam orvosnál mint az elmúlt tíz évben összesen. Szerencsére semmi komoly, csak igen nehezen tudok kilábalni banális betegségekből is, a szövődményekről nem is beszélve.
Valaki mondta, hogy betegnek is kell néha lenni. Biztosan így üzen valamit a szerevezetünk.
Hát jó, megértettem az üzenetet, többet kellene foglalkoznom szegény elhanyagolt fizikai valómmal is.
Bár talán értettem volna kevesebből is, ahogy Pluche atya mondaná...
De az is lehet, hogy tévedek.
