móka és kacagás az életünk.
A júliust csendben agonizáltam végig.
Annyit voltam orvosnál mint az elmúlt tíz évben összesen. Szerencsére semmi komoly, csak igen nehezen tudok kilábalni banális betegségekből is, a szövődményekről nem is beszélve.
Valaki mondta, hogy betegnek is kell néha lenni. Biztosan így üzen valamit a szerevezetünk.
Hát jó, megértettem az üzenetet, többet kellene foglalkoznom szegény elhanyagolt fizikai valómmal is.
Bár talán értettem volna kevesebből is, ahogy Pluche atya mondaná...
De az is lehet, hogy tévedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése