Visszatekintés - 2013:
Januárban fáztunk sokat.
A február sötét volt és hideg.
Márciusban feltámadt némi tavaszi remény.
Áprilisban építettünk hónyuszit.
Májusban megszületett a gyerekeink szépséges unokahúga, Róza.
Júniusban újabb unokaöcsi érkezett, Ambrus személyében.
Júliusban Sára öt éves lett.
Szeptemberben Hanka megkezdte zeneiskolai tanulmányait (szolfézs, furulya).
Az október csak úgy elmúlt.
Novemberben még fénykép sem készült.
A december volt a legfárasztóbb, betegséges, vásározós, de karácsonyos.
A január, az jobb lesz.
Tudjátok, új év, új élet.:)
Tudatosabban fogunk élni, ugyanakkor lazák leszünk és a kellő pillanatokban felszabadultak.
Korábban kelünk, így talán könnyebben indulnak a reggelek.
Az még jobb lesz, ha majd Samu nem csimpaszkodik minden reggel üvöltve az apja nyakába, hogy ne hagyja az oviban.
Az se volna rossz, ha kevesebbet betegeskednének a gyerekek, mert akkor többször tudnánk vendégeket hívni és mi is gyakrabban mozdulhatnánk ki. (rákapattuk őket a 200 mg-os C-vitaminra, hátha...)
Remélem ezt a hónapot megússzuk kórház nélkül, mert az nagyon le tudja rontani a családi morált, mind fizikailag, mind lelkileg. (decemberben Hankával jártuk meg a Szent Lászlót egy jó kis rotával)
Jó lenne, ha lejutnánk Stornyára, bepótolni a szilvesztert, a karácsonyt, az elmaradt szülinapokat, névnapokat.
Mert tavaly viszonylag komolyan vettük a FOLYAMATOS betegeskedést, igaz akkor még csak napi 75 mg volt a C-vitamin adag...
Egyébként az állandósult kórságok mellett roppant nehéz pénzt keresni (költekezni viszont remekül lehet, a patikában már előre köszönnek), nehéz saját-időt találni, nehéz sportolni, nehéz csak úgy spontán sétálni egyet, nehéz úgy általában megőrizni a töretlen optimizmust...
Azért megpróbáljuk, esetleg majd utólag mindent átkeretezünk...
