NOVEMBERI ELÍZIUM

A lábadozás ideje. Megtorpansz

a kert előtt. Nyugalmas sárga fal

kolostorcsendje háttered. Kezes

szellőcske indul a füvek közűl,

s mintha szentelt olajjal kenegetnék,

érzékeid öt meggyötört sebe

enyhületet érez és gyógyulást.

Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,

gyermekien áttetsző tagjaiddal

a nagyranőtt kendőben és kabátban,

mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

És olyan is, mint ama szelidek,

kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,

oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már

csak ragyogni a novemberi napban,

és illatozni toboz-könnyüen.

Csak melegedni, mint az üdvözültek.

ÖCSI ÉS NŐVÉRKE

VAN ÚGY

Van úgy, hogy a gyerekek egész nap nyűgösek, veszekednek és egymás haját tépik, persze ilyenkor a szülők idegei pattanásig feszülnek. (van hogy el is pattannak)
Van úgy, hogy a túl sok "gyerekbarát program" teszi be a kiskaput, a szülők pedig értetlenül néznek, hiszen ők mindent megtettek, a gyerekek pedig milyen őszintén "hálátlanok"...
Van úgy, hogy a napi rutin (meg a túl rövid éjszakák) úgy lefárasztják a szülőket, hogy nincs kedvük mosolyogni és legszívesebben egy másik bolygóra menekülnének (de legalábbis délig fel sem kelnének).
Nehéz dolog mindig viccesnek, kreatívának és kedvesnek lenni és persze, hogy nem is sikerül...

Még szerencse, hogy az átváltozás lehetősége mindig bennünk van. 

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.