Már öt teljes napja, hogy a három gyerek, esti ima és puszi hegyek után, szülői segítség nélkül teljesen ÖNÁLLÓAN szenderül álomba (ki-ki a saját ágyában) .
Hihetetlen megkönnyebbülés és szabadság-érzés ez szegény megfáradt szülőknek.
Tegnap például még világosban ki tudtunk ülni Ákossal a kertbe, házi koktélt szürcsölgettünk, váltottunk pár értelmes szót, néztük a templomtornyot és nem győztünk betelni az érzéssel, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk...
Nem, egyelőre nincs bennem semmiféle nosztalgia-érzés, a hosszas altatás, szoptatás, végeláthatatlan mesélés és hasonló rítusok után. Szép volt, jó volt, köszönöm egyelőre ennyi elég is volt...
Néhanapján Sári mesél a testvéreinek még elalvás előtt. A bébiőrön keresztül sajnos kivehetetlenek a szavai, viszont másnap előfordul, hogy Hanka velünk is megosztja a nem kicsit tanulságos történeteket.
Íme, egy gyöngyszem:
"Szép békességben éldegélt az erdőben egy mókus és egy süni.
Egész nyáron vidáman tettek-vettek. Az előrelátó mókus gyűjtögetett, készült a hosszú és hideg télre, a sündisznó pedig könnyelműen játszadozott, lustálkodott csak a nyári réten...
Igen ám, de amikor beköszöntött a hideg tél, a süni sem volt már többé olyan vidám. Fázott és élelmet keresett a kopár erdőben, de csak egy szem rohadt szilvát talált.
Akkor kétségbeesetten bekopogtatott barátjához a mókushoz, hogy engedje be magához, és adjon neki valamit enni.
A mókus azonban így válaszolt: "Szívesen beengednélek, de sajnos nem férsz be sok-sok ennivalótól, amit egész nyáron felhalmoztam. Sajnos, egyelőre nincs hely a házamban."
A süni kitartóan várakozott a mókus odúja előtt, várta, hogy mikor eszik annyit a mókus, hogy végre az ő számára is jusson egy kis meleg zug.
A mókus azonban, nem volt elég gyors, a rengeteg sok mogyoró csak nem akart megfogyatkozni, így szegény kis sün megfagyott a "barátja" ajtaja előtt...
Itt a vége, aludjatok szépen gyerekek!"
