Ijesztő dolog a változás, nekem legalábbis. Hogy már semmi sem lesz úgy, ahogy régen. Pedig még csak most kezdek belejönni ebbe az egészbe...
Samu lassan szobatiszta, napjában 15-ször felül a WC-szűkítőre, utána fellépőkéről kezet mos, majd pucéran rohangál egész nap. Feszegeti a határokat, direkt rosszalkodik, sokszor nehezen tudom visszafogni magam, pedig nem szeretek egész nap kiabálni.
Sári oviba megy hamarosan. Kész rejtély ez a csaj. Nem tudom vele mi lesz és hogyan, de nagyon drukkolok, és nem is aggódom igazán, mert az óvónéni (és az egész ovis lékör) nagyon-nagyon szimpatikusnak tűnik. No, majd meglátjuk...
Hanka, na érte aggódom, mert az eddigi ovis karrierje nem volt túl sikeres. Meg hát az iskola, mégis csak iskola. Próbálom edzeni magam arra, hogy semmi sem lehet tökéletes és, hogy ne is várjam ezt el, csak hát nehéz. Ő az első elsősöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése