2008. július 5.-én, szombaton Kaszap Sára megérkezett közénk. :o):o):o)
Nagyon ügyesen és gyorsan (röpke 2,5 óra alatt) tette meg mindezt, és ezzel a szülést olyan szép élménnyé varázsolta, hogy még a szülőágyon felvetette bennem a harmadik gyerkőc gondolatát. :)
(hozzáteszem, hogy a szép és könnyű szülés eddigi tapasztalataim alapján számomra elképzelhetetlen volt...)
Persze mindez nagyban köszönhető Hannának, aki kijárta a hugicája számára az utat.
Íme, Sárikám a SZÜLETÉSED TÖRTÉNETE:
Azt hiszem, az előző napi (pénteki) eseményekkel kezdődött minden...
Péntek délelőtt az éppen aktuális CTG után, megvizsgált a választott orvosom és közölte, hogy 4-5 cm-re nyitva a méhszáj.
Ami azt jelenti, hogy akár burkot is repeszthetne, annak reményében, hogy beindulnak a fájások és estére már a kezemben tarthatom a Babácskámat.
Adott 15 percnyi gondolkodási időt, hogy mérlegeljük a helyzetet.
A kórház udvarán békésen játszott Hanka.
Közben Ákossal megbeszéltük, hogy mivel semmilyen fájást nem érzek, hagyjuk békésen pihengélni második gyermekünket is. Majd jelzi Ő biztosan, ha itt az IDŐ.
Mikor közöltem a doktornővel a döntésünket, kedvesen mosolyogva bíztatott, hogy ő maximálisan megért minket, DE tudnunk kell, hogy hétvégén sajnos nyaralni utazik, így nem tud bejönni egy esetleges szüléshez. Persze lehetséges, hogy nem születik meg hétfőig a kisbabánk, mindenesetre ő bemutatna egy kedves kollégájának, aki adott esetben szívesen levezetné a szülést...
A totális hideg zuhany!!! után gyorsan összeszedtem magam (hiszen muszáj volt) és azon vettem észre magam, hogy egy másik nagyon szimpatikus doktornőnek ecsetelem előző szülésem történetét.
Telve bizonytalansággal (vajon jól döntöttem-e) mentünk haza, és vártuk-vártuk az első jeleket...
Egy nagy fagyizás után Johannát a nagyszülők kivitték magukkal Pécelre, mi meg megpróbáltunk aludni.
SZOMBAT hajnalban (3:20) kipattantak a szemeim... Hihetetlen éhség érzet tört rám. (hűtő-kifosztás):)
Reggel 7 óra körül érkeztek az első bizonytalan 7-8 perces (kissé rendszertelen) fájások.
Gyors hajmosás, zuhanyzás után 9 órára érkeztünk be a kórházba.
A szülészeten nagy volt a csend és a nyugalom.
A fájásaim teljesen elmúltak.
A szülés ennek ellenére egyértelműen beindult, hiszen már 6-7 cm-re nyitva a méhszáj.
Burok-repesztés után elfoglaltuk helyünket az alternatív szülő szobában. (sajnos a kádba nem ülhettem, az enyhén meconiumos magzatvíz miatt)
Közel 2 órán keresztül csak vártuk a fájásokat, melyek egyáltalán nem akartak jönni...
A doktornő és a szülésznő mosolyogva bíztattak, hogy a szülésnek nem muszáj nagyon fájnia. (én közben a könnyeimmel küszködtem, hogy valami biztosan nincs rendben velem)
Szerencsére a méhszáj a gyenge fájások ellenére is eltűnt. (fél 11 körül)
Ekkor kötötték be az oxitocin infúziót, hogy azért én se maradjak ki a jóból.
Végre! :) elborítottak a jól ismert fájdalom-hullámok.
11 óra 16 perckor pedig 3 elemi erejű tolófájással (gátvédelemmel) világra jött gyönyörű szép hercegnőnk, Sára. (3940 g, 56 cm)
Könnyeimmel küszködve percekig csak gyönyörködtem benne és el sem akartam hinni, hogy ekkora csodában lehetett részem...
Az első Apás kép:
(végig velünk volt, mindenben mellettünk állt, köszönjük neki!!!:))
