Sárika érkezése alapjaiban borította fel mindennapjainkat...
Persze nem volt olyan nagy az földrengés. :)
Talán az első két-három itthon töltött nap telt a legzavarosabban.
Sára üvölt... Hanka visít... A mellem kisebesedett a sok szoptatástól... Sára megint szopizna...csillagokat látok...Apa egyfolytában telefonál (Kapolcs szervezése)...legszívesebben én is sírnék... a mellem begyulladt, 39 fokos lázam van a 35 fokos kánikulában...
Közben az én okos Hannám olyan tisztán látja a helyzetet:
"Velem nem foglalkozik senki..." (ez persze csak részben igaz)
"Hmmm, Kicsikém ez nagyon fárasztó" - mondja a sírdogáló testvérének.
"Ez a franc kistesó!" csúszik ki a száján, bűntudatos arccal.
Lassan-lassan összeszedjük magunkat.
Hanka egyre jobban elfogadja az ő Kicsikéjét.
"Nagyon szeretem a Kistesót!" - hangzik el egyre gyakrabban a szájából. (Érdekes módon nagyon ritkán szólítja a nevén Sárit.)
"Ő az én kisbabám!" - simogatja, puszilgatja "kíméletlenül".
Egyre többet babázik a játék babáival.
"Betakarom a Rozi-babát, de nem azzal a kendővel, amit lehányott a Kicsi."
"Hol van a Kicsi???" "Anya, szaladj sír a Kistesó!"
Szeretgetjük, puszilgatjuk Johannát egész nap, Ákos is rengeteget foglalkozik vele, mégis megsínyli az a nagy LELKE.
Tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, tudom, hogy Hanna meg fog erősödni, sőt már látok is rajta rengeteg pozitív változást...de azért tisztában vagyok vele, nem lehet most könnyű neki.
Remélem a következő bejegyzés majd vidámabbra sikerül... :)
Elmélyülten tanulmányozza a Nagy a Kicsit. :o)
3 megjegyzés:
Biztosan minden rendben lesz,hisz Hanka okos nagylány és hatalmas lelke mélyén tudja, hogy Őt és a Tesót is egyformán szeretitek. Napról-napra könnyebb lesz minden, mindenkinek.
Sebes cicire pedig ajánlom az Avent bimbóápoló krémjét, engem 5 nap alatt rendbe tett, s többször jól jött a későbbiekben is.
Millió puszi a 3 gráciának (na meg Apának is hogy ne maradjon ki a jóból;))
Szilvi (meg a pasik)
Nállunk is ez van..:((
Mia nem volt két éves sem,amikor megérkezett közénk Maja,és nagyon szereti,de...
Sokszor látom,mennyire szomorú,és majd megszakad a szivem emiatt...:(((
Mi is még több figyelmet és szeretetet igyekszünk kimutatni Miácska iránt,de többször azt kapjuk meg,hogy HADJ BÉKÉN...:o:(((
2 perc mulva már szalad is hozzám kiabálva,ANYUKÁM,átölel és szeretget,de érzem,nem mindegy neki...:(
Reméljük,hogy a hatalmas szeretetünk a gyerekeink iránt legyőzi majd ezeket az erkerülhetetlen és fájdalmas érzéséket,ahogy Nállatok,úgy nállunk is!:o:)
Sok puszi,kellemes vasárnapot Nektek!!!
:-) belejosztok biztosan. A lenyeg, hogy mar rajott arra, hogy mennyire is szereti a hugicat.
Puszi
Megjegyzés küldése