JÁR A BABA

Sára 13 hónaposan és 4 naposan tette meg élete első önálló lépéseit. :)
Már pár nappal korábban is próbálkozott Velencén, a medenceparton, csakhogy a csúszós vizes talaj nem bizonyult a legjobb választásnak a járás gyakorlásához.
A sok fenékre huppanás szerencsére nem vette el a kedvét az önálló próbálkozástól... :)

Azóta eltelt két hét, de Sárika csak ritkán lépeget... csakis akkor ha teljes biztonságban érzi magát. Mondjuk a gyerekszoba puha szőnyegén feltéve, ha anya ölelő karjai várják.
Ő ilyen. Kedvesen, nyugodtan, mosolyogva, görcsös akarás nélkül tanul járni.
Valószinűleg érzi, hogy nincsenek sürgető elvárásaink felé ezen a téren sem. A második gyerekeknek ez is könnyebb.
Hanka azért jelent némi nehezítést, főleg ha rossz kedvében van. Fellöki, elállja az útját, elveszi a biztonságos kapaszkodót.
Sára ezt is szem rebbenés nélkül tűri. Hamar megtanulta, ha Hanna elvesz tőle valamit, gyorsan keres helyette egy másik dolgot.
Egyébként sem sírós típus. Sokszor csodálkozva figyelem, hogy egy-egy komolyabb baleset után (ráesik egy szék, elcsúszik a kádban) milyen keveset, vagy akár egyáltalán nem sír.

Az éjszakák is nyugodtabban telnek mostanság. Sári átlagosan kétszer ébred, és az első ébredése jóval éjfél utánra esik.
Sokkal kipihentebbnek érzem így magam, ismét hajlandó vagyok szóba állni a harmadik gyerek gondolatával... :)

Sára továbbra is nagy lelkesedéssel szopizik. Reggel, délelőtt, ebéd után, este és éjszaka kétszer.
Néha sajnálom magam emiatt, és aggodalmaskodom, hogy hogyan lesz ennek vége... de aztán gyorsan megnyugszom.
Ha ennyire igényli a szopit, annak biztosan megvan az oka.
Ő még elsősorban anyatejen él. Nem igazán reggelizik és vacsorázik (két-három falat vajas kenyér csúszik le) ebédre is jelentéktelen mennyiségeket eszik. (Gyümölcsből viszont hatalmas adagokat eltüntet a pocakjában. Mostanában a szőlő és a dinnye a kedvence.)
Érthető módon nagyon igényli a kettesben töltött időt, az összebújást, hiszen neki ebből jóval kevesebb jut, mint anno Hannának.
És mivel nem cumizik és az ujját sem szopja, a szoptatás számára az egyetlen vigasz, megnyugvási lehetőség.
Tulajdonképpen én is nagyon szeretek szoptatni, talán az esti elalvás előtti összebújást élvezem a legjobban. A besötétített szobában, egy édes, illatos kisgyerek szuszog a karjaimban.
Ilyenkor tudok én is megnyugodni, tervezni, gondolkodni, álmodozni...

Sárika fejenáll:)