Ezeket a szavakat mondja alig 10 hónaposan: (rettentő büszkék vagyunk rá)
Hanna, Anya, Apa, Beji (Bori), deje (gyere), nem-nem-nem, pá-pá, vau-vau, hápi, hapa (hapci), Bebe (Bendegúz), baba, hata (hinta), Papa, Nana (Nagyi), Mama
Sári nevét eddig még nem mondta. Egyrészt valóban nehéz kimondani, másrészt vele kissé ambivalens a viszonya. Sír, ha Sárit ölbe veszem, többször megharapta már stb... (Sári is nyúzza őt eleget) Persze azért imádják egymást.
Samu egyébként egy kis vadember.
Már egy teljes polc van tele azokkal a játékokkal, amiket atomjaira szedett.
A könyveket gyűri, eszi a virágföldet, a zsírkrétákat, szétrágott egy szivacsot, és sajnos engem és a testvéreit is harapdálja...
A pelenkázás és az öltözködés felér egy szabadfogású birkózási menettel, és nem is mindig én kerülök ki győztesen...
Villámgyorsan mászik (ha nyitva felejtem a bejárati ajtót, spurizik kifelé), körbe- sétálja bútorokba kapaszkodva a gyerekszobát, egyik nap pedig felmászott egy gyerek szék tetejére, felállt rajta és onnan vigyorgott huncutul. (azóta a kisszékeket is dugdossuk előle)
Kezdem érteni a fiús-anyukák "majd-meglátod mosolyát", mikor örvendezve újságoltam a hírt, hogy nekünk is lesz egy kisfiúnk... :)
Tényleg annyira más, mint a lányok, de persze jól van ez így.
1 megjegyzés:
:):)
Nem is mondok mást :):)
Megjegyzés küldése