Hogy egy sablonos mondattal kezdjem:
Nagyon szalad az idő mifelénk...
Ákos a héten délelőttönként már dolgozik, így én meg a három gyerkőc próbálunk eltengődni NÉLKÜLE.
Hát nem könnyű...
Samu délelőttönként nem igazán alszik.
Ezt úgy kell érteni, hogy 9-12 óráig: nyöszörög, bekakil, szopizik, nyöszörög, átáztatja a ruháját, nyöszörög, szopizik, nézelődik a kiságyából, Sári ágyából, Hanna ágyából, majd a nagy ágyon nyöszörög, szopizik, betrottyant, a földön nézelődik, szopizik... és így tovább...
Én közben reggeliztetek, pakolászok, és ki-be kapcsolgatom a gépeimet (a mosógép szinte egész nap zúg, hiszen a fiatalúr rendszeresen elintézi az ágyneműjét, sőt ma éjszaka a miénket is:))
Öltöztetem a lányokat, pelenkázom Sárit (aki, ha megeszik egy gombóc fagyit, szintén termel jó pár kakis pelust) fésülgetem őket, és közeben egyfolytában ezt hajtogatom:
"Várjál egy kicsit... egy kis türelmet kérek... mindjárt... -társasozunk, -gyurmázunk, -megkeresem Eszter-baba sapkáját, -bekenem a szúnyogcsípéseket... stb...
A lányok pedig hol türelmesek, hol kevésbé, akárcsak az anyjuk.
Ők egymás haját tépik, én pedig a sajátom... :)
Aztán dél körül Samek kidől.
Általában hason alszik el, hosszas tekergés után. (ugye nem lesz hasfájós?)
Egy óra tájban befut Apa, az ebédünkkel. (És a délutánunk innentől már egész "lájtos".)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy ebédre haza tud érni... és persze az is át fut az agyamon, hogy azért ez nem lesz mindig így...
Valahogy így peregnek mostanság a napjaink.
2 megjegyzés:
Épp a minap beszéltem egy kétgyerekes apukával arról, hogy vállaljanak-e harmadikat. (náluk egyébként az igen felé áll a mérleg nyelve, de még hezitálnak :):)) Azt mesélte, hogy egy baráti családban a 11., egy másikban a 8. baba jön hamarosan..... A 8.-at váró mama azzal bíztatta, hogy négy, az nem három, és hét az nem hat :):)
Valahogy így van ez nálunk is, tényleg, három, az nem kettő :):)
Viszont biztosan sokkal könnyebb is lesz. :) Beszél belőlem a remény :):)
Gyorsan és eseménydúsna telnek a délelőttök az biztos. De az nagyon jó,hogy a lányok képesek várni, még ha nem is mindig :) A legjobb pedig, hogy még igy is van időd, hogy pár sort írj ide és követhessünk benneteket.
Anna és Máté
Megjegyzés küldése