HATÁROK

A hideg szelek, a hatalmas esőzések, és a frontok vonulása nem indította be a szülést.

Egyik éjszaka volt egy "mintha" érzésem, de a meleg vizes zuhany hatására teljesen elmúlt. Mindenesetre Samu készülődik. Én pedig próbálom hagyni az eseményeket a saját tempójukban haladni.
Már túl vagyok a lázadós (nem akarok szülni), a túlesni-akarós (most akarok szülni) korszakon. Most éppen a belenyugvásnál tartok. És örülök, hogy a kisfiam ilyen bölcsen megvárta, amíg anyukája lehiggad. Hiszek benne, hogy így tudunk majd legjobban együttműködni, ha eljön az idő.

Estére persze, mikor elfáradok, sokkal sötétebben és nyűgösebben látom a világot.
Nem szeretnék éjszaka, fáradtan szülni, de érdekes módon mindig akkor indulnak a keményedéseim, jóslófájásaim, mikor elcsendesedtek a lányok. úgy látszik ilyenkor tudok kicsit befelé fordulni.
Minden esetre én készen állok. Előkészítve a kiságy, a kis ruhák kivasalva, élükre állítva. Na jó a lakás nem csillog-villog, de valamit szeretnék Ákosra is hagyni...:)

Ákos most rengeteget segít.
Minden este egyedül fekteti le a lánykákat. Ami azért nem kis feladat. Sárika továbbra is dacos, feszegeti a határokat. Ezt Hanna nagyon nehezen tudja tolerálni. Ha a húga visít, ő is sikítani, sírni kezd, és igen nehéz megnyugtatni. Haragszik Sárira, ugyanakkor sajnálja is, és nem tud mit kezdeni ezzel az érzés-kavalkáddal.
Napközben sokat eljátszanak együtt. Hanna már két hete nem jár oviba, bárányhimlő járvány miatt. Kicsit izgultam, hogy nehéz lesz velük itthon, de talán könnyebb, mint ide-oda hurcibálni.
Sokat puszilgatják a hasamat, és kórusban kiabálják: "Samu gyere ki!!!".
Remélem, azért még májusban nagycsalád leszünk.

Képek vegyesen:

Hanna víziója a három gyerekes létünkről:


Az égetni-való dacoska:


Samu-birodalom: