SAMU SZÜLETÉSE

Most, hogy 1 hetes lett a fiatalember, írnék pár sort a születéséről.

Tényleg csak pár sort, hiszen Samu olyan gyorsan született meg, hogy arról nem is lehet hosszasan értekezni...

Tehát,
hétfőn reggel már nagyon izgatottak voltunk Ákossal, hiszen 24.-e volt Samu "hivatalos születésnapja".
Én eléggé tartottam a túlhordástól, egyrészt a lányok miatt (mert a rengeteg orvosi vizsgálat miatt keveset láttam volna őket), másrészt mivel láttam és éreztem, hogy a hasam soha nem látott méreteket ölt, és aggódtam, hogy nehéz lesz megszülni egy óriásbébit.

A lányok már előző este Pécelen aludtak, mert úgy éreztem, hogy csak így tudok eléggé befelé figyelni.
Délelőtt bementünk a szülészetre, mert enyhe vérzést tapasztaltam, és a doktornő javaslatára, csináltattunk egy nst vizsgálatot.
Samuval minden a legnagyobb rendben volt, rengeteget ficánkolt, a ctg csak gyenge méh összehúzódásokat mutatott, méhszáj két ujjnyi, így hazaengedtek minket, azzal a biztatással, hogy valószínűleg estére beindul a szülés.

Furcsa volt otthon tétlenül várakozni, nehezen tudtam elhinni, hogy talán még aznap szülni fogok. Próbáltam pihenni, de igazából csak nyűglődtem egész délután...
Fél hatkor egy erősebb összehúzódás után Ákossal el kezdtük mérni a fájások közti időt.
Egy órán keresztül enyhe 10 perces fájások jöttek. Két összehúzódás között ismét elvesztettem a reményt, hogy itt akármi is beindult.
Hamarosan azonban sűrűsödni és erősödni kezdtek a fájások, már nem volt kedvem viccelődni és beszélgetni, és tudtam, hogy ez jó jel... De még mindig nem voltam biztos magamban.
Az öt perces összehúzódásokat a zuhanyzó alatt vészeltem át. A meleg víz rengeteget enyhített a fájdalmon, ennek ellenére most már éreztem, hogy készülődni kell.
Összepakoltunk mindent, majd Ákos el kezdett vacsorázni.
Na, ekkor éreztem, hogy most már nem várhatunk tovább... A fájások 2-3 percenkét jöttek és közben már Ákosra kellett támaszkodnom.
15 perc alatt értünk be a kórházba. A Nagyvárad téren éreztem meg az első enyhe tolófájást.

A szülészeten gyors vizsgálat során kiderült, hogy a méhszáj 7-8 cm, ha megérkezik a doktornő szülünk. Ekkor volt fél kilenc.
Ismét az alternatív szobába kerültünk. A doktornő 9 óra körül futott be. Megkérdeztem szülehetek- e kádban. Semmi akadálya.
A kádba szép lassan folydogált a víz. Közben kint hatalmas vihar tombolt. Még az ablakot is bevágta a szél, hatalmas csörömpöléssel vert le egy magnót és egy lámpát. Az egész jelenet olyan groteszk volt, hogy két fájás között hagosan nevettünk.
Ekkora már összefolytak a fájások, az idő szinte megállt, és egyre inkább éreztem, hogy Samu elindult lefelé. Kértem Ákost, hogy hívja be a doktornőt, mert úgy érzem nyomnom kell.
BJ nagy nyugalommal besétált, nyomában a szülésznővel, aki már a szüléshez készülődött.
A doktornő csillapította, hogy szerinte még nem szülünk, csak megvizsgál... A vizsgálat után azonban helyesbített... A következő fájásnál nyomhatok is... Ákos mögém ült, és pár perc múlva négy igen intenzív tolófájással, gátvédelemmel megszületett a kisfiúnk. Mi meg csak gyönyörködtünk hatalmas fekete hajában, a lányokhoz annyira hasonló és mégis más arcában, kis csuszamlós hosszúkás testében.

Hát így történt, hogy ismét lemaradtam a kádban szülésről... :))
Viszont a szülés minden percét sokkal tudatosabban éltem át, mint a lányoknál, és nagyon szerencsésenk érzem magam, hogy minden beavatkozás nélkül, háborítatlanul hozhattam világra harmadik gyerekünket.

Samut természetesen tökéletesnek láttam az első pillanattól, viszont sokkal gyengébbnek éreztem magam, mint az előző szüléseknél. Szerencsére sikerült alapítványi szobába kerülnünk, így Ákos velünk töltötte az első éjszakát, ami most igazán nagy segítséget jelentett. Nyugalomban és békességben telt el kis Samu életének első 3 napja, és én is egyre jobban lettem, bár az utolsó napon már minden gondolatom csak a lányok körül forgott.

Azóta eltelt egy hét...
Nagyon hosszú és fárasztó napokon (és éjszakákon) vagyunk túl, és mégis úgy elrepült az idő.
A lánykák körülrajongják a kisembert, de erről majd máskor...

Pár kép az első napokról: