Már a kezdet sem volt egyszerű.
Még Zuglóban...hosszas válogatás után (nem mintha lett volna választásunk) ...Hankát felvették a körzetes oviba... hip-hip-hurrá... majd gyorsan jött a Csalódás... végül a Manófalva Waldorf óvodánál kötöttünk ki.
Sok mindent szerettem Manófalvában, főleg az óvónőket, sokat tanultam is tőlük. Az ovi viszont túl messze volt, két gyerekkel, később Samuval a hasamban túl sok volt a napi kétszer fél óra séta.
Azután elköltöztünk... az átmeneti időszak jobban elhúzódott mint gondoltuk, Johanna egy évig otthon volt velem és a testvéreivel. Amit abszolút nem bántam, csak sokszor éreztem úgy, hogy ez nem feltétlenül elég már neki...
Hosszas készülődés után, tele várakozással és lelkesedéssel kezdte meg Hanka a Dósa utcai ovit. Nagyon tetszett mindkettőnknek, csakhogy két nap oviba járás után rajtunk kívül álló okok miatt ismét költöznünk kellett.
A Faluban, ahol most élünk sajnos telített az óvoda.
Végül ismét hosszas szervezkedés után, régi ismerősök segítségével Hanka nagy nehezen Ákos munkahelyéhez közeli oviba jutott be. Minden nap autózik kétszer háromnegyed órát, viszont így talán közelebb kerülnek egymáshoz Ákossal.
Egyelőre úgy tűnik, jól érzi magát. Persze küzdelmes egy összeszokott társaságba bele csöppenni... Ma sírdogált is egy órát, amiért nem játszanak vele az újdonsült "barátnői". Annyira sajnálom szegényt, de segíteni nem nagyon tudok, pedig szeretnék... de ez most az ő harca...
Nem irigylem szegény Hannát ezért a hányatott ovis időszakért. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült megtapasztalni az állandóság adta biztonságot, hogy nem mozog magabiztosan és otthonosan az ovis közegben... és csak remélni tudom, hogy az állandóan változó életünkből is előnyt is tud magának kovácsolni...
És azt is nagyon remélem, hogy az iskola-kérdés majd szerencsésebben és
gördülékenyebben alakul.
1 megjegyzés:
Bizony, nem lehet könnyú Hanjának. De talán az óvónénik tudnak majd neki segíteni beilleszkedni, vagy legalább is, hogy hamarabb befogadják a társai.
Jó nektek, hogy nagy kertes házba költözhettetek, még ha csak ideiglenesen is. Én is látom, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem egy társasház tetőtéri lakásában laknánk, hanem pl. egy kis kertes családi házban. Ha a szüleimnél vagyunk és jó az idő, már mennek is ki játszani, s szinte egész nap ott vannak. :-)
Egyébként Máténak sem volt könnyű az ovikezdés, de azt hiszem, már túl vagyunk a nehezén.
Lovagolni Virág is imád(na), de idén mi sajnos nem jutottunk el. Egyrészt messze van, másrészt itt legalább is nagyon drága. Versenylovast pedig nem szeretnék nevelni belőle....Inkább úszni járunk.
Puszi nektek!
Megjegyzés küldése