2010. február 17., szerda

MANÓFALVA

Már régóta szeretném megfogalmazni a gondolataimat Hanka óvodájáról.

Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.

Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...

DE...

Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.

Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.

Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.

A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...

Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.

Dorothy Law Holtz:

Egy élet a kezedben


Ha gyerekek kritizálva élnek,

Megtanulják milyen megbélyegezettnek élni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösek lenni.


Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.


3 megjegyzés:

Móni írta...

Túl sokat nem nagyon tudok a waldorf ovi /iskolákról. De biztosan jó! Örülök, hogy Hanna egyre jobban szereti az ovit! És mi van a többiekkel? Sárival és a legapróbbal? Van már neve? Vagy még titok?
Anna és Máté

Virágszál és Máté írta...

Mennyire igaz ez a kis versike. Jó, hogy Hanka megszerette az ovit és már szerelme is van-Virágnak is-! Én sem tudok túl sokat a waldorf nevelési módszerekről, de ezek után biztosan nem lehet rossz.
Szép hétvégét nektek!
Pusza!Tündianyu és a gyerekek!

Annyira jók ezek a fekete-fehér fotók!

? írta...

Örülünk, hogy hallunk felőletek.

Waldorf ovival kapcsolatban kettősség él bennem, bár nagyon sok minden tetszik belőle. A játékok, a nevelési módszer. A kérdésem és problémám csak annyi, hogyan fog alkalmazkodni a gyerek a társadalomhoz. Mikor veszed ki az ideális közösségből? Iskolás korban vagy gimi végén?
Beszélgettünk igazi lelkes Waldorfosokkal, de nem jutottunk dűlőre.
Nem bántásból írtam le. Ahogy megismertelek titeket, Hankát, szerintem tökéletes választás neki, úgy gondolom tényleg jó ovit választottatok neki :).

Homeopátia pedig jó dolog. Én csak azzal gyógyítok. Nem vagyok hajlandó gyógyszert adni a gyerkőcöknek, kivéve: láz és fájdalomcsillapító. Hiszek benne és rengetegszer bizonyított nálunk :). És most már rengeteget is olvastam utána, kicsit jobban belelátok :). (A hoemeopátia nálunk azért érdekes, mert azóta hiszek jobban benne, mióta az Urammal vagyok, aki pedig orvos...talán éppen ezért :).

Reméljük a kis srác is jól érzi magát :).

RJMLP