ÖRDÖGFIÓKA...

...barátom, felvidít ahányszor látom...
(éjszaka nem vagyok túl vidám, igaz akkor nem is nagyon látom, csak hallom, óránként)

Hogyan is fogalmazzak finoman...
Samu, minden alkalmat megragad és könyörtelenül kihasznál, hogy (felnőtt szemmel nézve) rosszalkodjon.
Azaz, magára rántja az asztal szélére helyezett teli locsolókannát,
porrá zúzza a töltött paprikámat tányérostul, utána paradicsomos tenyérlenyomatokkal díszíti a konyha falát,
kiszór egy zacskó száraz spagettit és gondosan összetördeli két centis darabokra,
az gőzölgő fürdőkádba dobálja a papucsomat, egy BogyóésBabócát és a telefonomat majdnem,
mindennap lelegel pár zöld paradicsomot az erkélyen lévő ültetvényemből,
megszereli a mosdó szifonját, rendszeresen átprogramozza a mosógépet (hogy ezen miért nincs gyerekzár?), és könyékig turkál a WC-ben, ha véletlenül nyitva marad az ajtó...
Kíváncsi és fáradhatatlan.
Már egyedül lecsúszik olyan csúszdákon, aminek Sárika még csak a közelébe se néz, imád a magasban csimpaszkodni, lejtőn lerohanni, pocsolyákban dagonyázni, Dunába belesétálni.
Legújabb szavai: "hepülölő" (repülő), "brrrrr" (autó), moto (motor), takto (traktor)
Vagány és nagyon fiús, rendben is van ez így, ha egy picit jobban aludna még könnyebb lenne az életünk. Ezt azért muszáj hozzátennem.