4 ÉVES

Igaz, adós vagyok még Samu két éves összefoglalójával,  csakhogy időközben  Sárika is hirtelen négy éves lett...
Négy éves.
Még mindig egy igazi Tündér.
Tényleg nem tudok Rá jobb szót.
Különben is, ha Sárára gondolok, mindig egy halvány mosoly fut át rajtam, akárhol is vagyok.
Nyugodt, kedves és derűs. Nagyon könnyű őt szeretni.
Tényleg nem szeretnék vele kivételezni, de annyival könnyebb eset, mint a testvérei.
Halk-szavú, ölelgetős és többnyire szót is fogad.
Bájos, kedves, már-már észrevehetetlen.
Pedig nagyon is jelen van. A maga finom szelídségével tűnik ki.
Akárhova megyünk, mindenki szeretettel figyeli. És nem csak azért, mert úgy is néz ki, mint egy igazi tündér. A kisugárzása teszi szerethetővé.
Kicsit magányos. Saját kis világokban él. Beszélget a tárgyakkal, a könyvek szereplőivel, gyakran mesél magának hangosan (félhangosan).
Ugribugri,  egyre kecsesebben mozgó, pöszén-pösze, pálcika-lábú kislány.
Bohókás, elvont művész-lélek. Sokat és igen jól rajzol.
Nem is technikailag, (bár hihetetlen elmélyült és aprólékos), sokkal inkább a fantáziája, az önállósága és a felszabadultsága kivételes. Szerintem.
Nagyon jó volna, ha megőrizné ezt a nem e világi lényét, mindemellett jól érezné magát ebben a világban is.
Hajrá Sári, én nagyon drukkolok Neked!

ÚJ HÁZ

Fogasra akasztva a szárnyak és
cipellők, használt kellékeink csak
halmozódnak, majd rendet rakunk, holnap,
ma még feledhetetlen a repülés,
fárasztóbb nem is lehet. Szédültél
eleget, cammogva közelíted a
voltad, lesztelenül lopakodva,
ma még lehet, majd rendet rakunk, ne félj.
Nem félek, mondod. Szédülök, mondom.
Akkor repülj. Kellékek nélkül. Úgyis
a földet érésed számít. Valaki
egyszer úgy lép közénk, mintha otthon
lehetne máris. Csak kibírjuk addig
valahogy. Majd rendet rakunk akkor..

(Miklya Zsolt: Kulcs nem tűnik el (részlet))

Még nagyon új nekünk ez a több mint száz éves ház.
Még nagyon fárasztóak a nappalok, még nehéz elfogadni, hogy nem lehet egy nap alatt (de még egy év alatt sem) rendet rakni, otthont teremteni, kertet rendezni.
Mindenesetre úgy tűnik a következő években sem fogunk belehalni az unalomba...
Úgyis mindig a lego ház megépítését szerettem legjobban az egész legózásban.

HOLNAP

...költözünk.

Ákossal ez a hatodik költözködésünk, a gyerekekkel együtt pedig a negyedik.
És még mindig nem jöttünk  bele...
Olyan nehéz volt az elmúlt egy év, és most mégis legalább annyira nehéz itthagyni ez a házat, a helyet ami annyi mindennek tanúja volt már. Látta sok örömünket, bánatunkat.
Itt töltöttem gyerekként a nyarakat, később is gyakran nyaraltunk itt a barátainkkal, a családunkkal, és itt buliztunk az esküvőnk napján is. Sokat jártunk ide fiatal házasként, majd 1, 2 , 3 gyerekkel.
És persze jövünk is majd még sokat.
A gyerekek is nagyon megszerették a nagy kertet, a virágokat, a madarakat, a Dunát, sőt a szomszéd bácsit is. Olyannyira, hogy Hanna meg is könnyezte a búcsút, és kérte, hogy vigyük őt is magunkkal.
Jó, hogy nem kell örökre búcsúzni, mert azt nem szeretek...

Holnaptól pedig valóra válik egy nagyon régi álmunk, és tényleg szentendrei lakosok leszünk.

Folyt. köv. amint lesz internetünk és energiám...

SÁRA

Amolyan igazi kis művészpalánta.
Hihetetlen felszabadultan rajzol, fest, kivág, ragaszt... pl. vattacukrot eszegető szamarat, megbilincselt sárkányt vagy akár katica-szemű kislányt.
Egyik délután a csendes pihenő keretében igazi performance-t rendeztek nővérkéjével teljes egyetértésben.
Anyaszült meztelenre vetkőztek és tetőtől talpig kipingálták egymást és magukat pár filctoll segítségével a szivárvány minden színére.
Mikor megláttam őket nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... (ráadásul csupa filc lett az ágyneműnk is)
Megbeszéltük, hogy a testfestés ilyetén formájában nálunk tilos. Bűnbánóan pislogott is nagyokat a két pucér indián-lányka, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy másnap Sárika pólójára rajzoljanak (egy egyébként tényleg szép) koronás halat.
Azt hiszem mindenképpen keresünk nekik valami jó fajta rajzszakkört, ahol bátran kiélhetik művész-hajlamaikat.

MÉRLEGHINTA

Volt egy mélypont, és kisebb holtpontok.
Nem volt könnyű az elmúlt időszak, nem szeretném szépíteni és nem szeretném elfelejteni sem.

Azt sem, hogy mennyien és milyen sokat segítettek. Nélkülük tényleg nem sikerült volna.

Most egyre inkább látszik annak a bizonyos alagútnak a vége.
Még gyorsan kifestünk, befejezzük a fürdőt és a konyhát, azután két hét múlva jöhet a burkoló, majd pedig  mi magunk.
És amit közben nem szabad elfelejteni, a ház csak egy burok, a bennük élők, mindig fontosabbak, mint maga az épület.
Ilyen bölcs dolgokat is tanultam egyszer régen, az építész karon.

VENDÉGJÁRÁS

Amióta bizonytalan és átmeneti helyeken lebegünk a térben, (de mindig közel a Dunához).... a bútoraink és személyes tárgyaink pedig még távolabb lebegnek tőlünk, szóval ebben a több, mint 1 éve tartó káosz feletti kis lebegésben, talán az volt a legnehezebb, hogy jóval kevesebbet találkoztunk a barátainkkal, mint korábban.
Merthogy nem volt elég helyünk, tányérunk és időnk a vendégek fogadásához.
Pedig mi szeretjük a vendégjárást. Szeretünk együtt sörözni, borozni, szörpözni, bográcsolni, beszélgetni, játszani...mert az olyan kedves dolog...
És szeretnénk, ha gyerekeink jóban lennének a barátaink gyerekeivel, mert ők is igazán kedvesek.
Tehát, nagyon várjuk végre a beköltözés napját, a hosszú nyarat, a kertünket és tárt karokkal régenlátott barátainkat, szeretteinket.
Olyan otthont képzelünk magunknak, ahova bármikor be lehet esni, ott is lehet aludni... ahonnan nehéz hazamenni...:)
Bár, még nem lakunk Szentendrén,  viszont megkezdtük a szezont...
Lángosoztunk P. Eszterékkel, grilleztünk Gáborékkal, bográcsoztunk Veráékkal.
És jó volt. Olyan békebeli dézsávű...

HANNÁRÓL...

...régen írtam már.
Nehezen szánom rá magam egy hosszabb bejegyzésre, egyrészt mert nincs sok időm, másrészt fáradt vagyok gondolkodni. Pedig néha azért nem árt. :)
Szóval, Hanka...
Mostanában (két-három hete) hullámvölgyben van. Nincs semmi komoly gond Vele, csak éppen nincs jó szériája. Sokat veszekszik a húgával és az öccsével egyaránt, nem fogad szót, ha rászólók a képembe nevet, szurkálódik-piszkálódik mindenkivel eleget. Kedvenc válasza újabban mindennemű fegyelmezési kísérletre: "És az kit érdekel?!" (édes pici pufók Hanka baba, hol vagy? - kérdezem ilyenkor magamtól)
Közben persze látom és érzem, hogy mennyire nem jó Neki így.
Egy hónapja nem volt oviban. Mióta Ákos ritkábban jár Pécelre egyszerűen nem tudjuk megoldani a fuvarozását. Emellett gyerekorvos unokatestvérem javaslatára próbáljuk távol tartani egy ideig a közösségi vírusforrásoktól, legalábbis míg újra felépül a bélflórája. (húsvét óta nem hányt, kopp-kopp)
Hanka ma megkérdezte mikor megy legközelebb oviba. Eddig úgy gondoltuk, hogy ezt a hátralévő hónapot már elblicceljük, de lehet, hogy Neki hiányérzete van?
Szeptemberben mindenesetre új, izgalmas korszak kezdődik. A szentendrei Rákóczi F. iskola 1/c osztályának lelkes tanulója lesz.
Addig pedig türelem, türelem és türelem, extra odafigyelés, önbizalom növelés, sok szeretgetés.
Jobbat nem tudok, remélem elég lesz...