Fogasra akasztva a szárnyak és
cipellők, használt kellékeink csak
halmozódnak, majd rendet rakunk, holnap,
ma még feledhetetlen a repülés,
fárasztóbb nem is lehet. Szédültél
eleget, cammogva közelíted a
voltad, lesztelenül lopakodva,
ma még lehet, majd rendet rakunk, ne félj.
Nem félek, mondod. Szédülök, mondom.
Akkor repülj. Kellékek nélkül. Úgyis
a földet érésed számít. Valaki
egyszer úgy lép közénk, mintha otthon
lehetne máris. Csak kibírjuk addig
valahogy. Majd rendet rakunk akkor..
(Miklya Zsolt: Kulcs nem tűnik el (részlet))
Még nagyon új nekünk ez a több mint száz éves ház.
Még nagyon fárasztóak a nappalok, még nehéz elfogadni, hogy nem lehet egy nap alatt (de még egy év alatt sem) rendet rakni, otthont teremteni, kertet rendezni.
Mindenesetre úgy tűnik a következő években sem fogunk belehalni az unalomba...
Úgyis mindig a lego ház megépítését szerettem legjobban az egész legózásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése