Nem volt könnyű az elmúlt időszak, nem szeretném szépíteni és nem szeretném elfelejteni sem.
Azt sem, hogy mennyien és milyen sokat segítettek. Nélkülük tényleg nem sikerült volna.
Most egyre inkább látszik annak a bizonyos alagútnak a vége.
Még gyorsan kifestünk, befejezzük a fürdőt és a konyhát, azután két hét múlva jöhet a burkoló, majd pedig mi magunk.
És amit közben nem szabad elfelejteni, a ház csak egy burok, a bennük élők, mindig fontosabbak, mint maga az épület.
Ilyen bölcs dolgokat is tanultam egyszer régen, az építész karon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése