VENDÉGJÁRÁS

Amióta bizonytalan és átmeneti helyeken lebegünk a térben, (de mindig közel a Dunához).... a bútoraink és személyes tárgyaink pedig még távolabb lebegnek tőlünk, szóval ebben a több, mint 1 éve tartó káosz feletti kis lebegésben, talán az volt a legnehezebb, hogy jóval kevesebbet találkoztunk a barátainkkal, mint korábban.
Merthogy nem volt elég helyünk, tányérunk és időnk a vendégek fogadásához.
Pedig mi szeretjük a vendégjárást. Szeretünk együtt sörözni, borozni, szörpözni, bográcsolni, beszélgetni, játszani...mert az olyan kedves dolog...
És szeretnénk, ha gyerekeink jóban lennének a barátaink gyerekeivel, mert ők is igazán kedvesek.
Tehát, nagyon várjuk végre a beköltözés napját, a hosszú nyarat, a kertünket és tárt karokkal régenlátott barátainkat, szeretteinket.
Olyan otthont képzelünk magunknak, ahova bármikor be lehet esni, ott is lehet aludni... ahonnan nehéz hazamenni...:)
Bár, még nem lakunk Szentendrén,  viszont megkezdtük a szezont...
Lángosoztunk P. Eszterékkel, grilleztünk Gáborékkal, bográcsoztunk Veráékkal.
És jó volt. Olyan békebeli dézsávű...