MEDVE

Szegény Hanka tegnap délután megint sírva ébredt.
Rosszat álmodott.
Ha megkérdezem, hogy miről, mindig ugyanazt válaszolja. "A Medvéről." (esetleg krokodilról)
Utánaolvasgattam a neten, hogyan tudnám feloldani a félelmeit, amikor ezt találtam:

Ranschburg Jenő: Éjszakai felriadás

Apu, te mondtad egyszer, hogy az álom az kép csupán, a fejemben csinálom.
De azt is mondtad, emlékszel, tavaly, hogy mindig ott leszel, ha jön a baj.
Azt álmodtam: egy medve elkapott...
Magamba voltam, szörnyen elhagyott.
Hogy menthetsz meg, ha én nem ébredek fel
És te nem vagy ott?

Aztán medvéket festettünk. Piciket, aranyosakat, vicceseket.
Hátha segít.

A művésznő alkotás közben:




És az alkotás: (szerintem zseniális kis medve-bedve :))



Valamint az én művem, a kis érzékeny lelkűről:

SÁRA ÉS A SÍELÉS

Hogy Sárika bátor vagy félénk lesz, azt még nem tudom.
Minden esetre ő felült a motoros szánra. :) (igaz, hogy nem volt más választása)
A hóval egyelőre csak távolról ismerkedett. A jó levegőn békésen pislogott kifelé a hordozójából vagy éppen szunyókált a mei taiban.
Bezzeg éjszaka nem volt ám béke és szunyókálás. A friss hegyi levegőt ő is figyelmen kívül hagyta... Köztünk aludt és engem minimum óránként ébresztett. (ennyit a pihenésről :))

Valószínűleg a két hónappal idősebb Emma unokatesó hatására el kezdett "beszélni". És rengeteget. Jelenlegi szókincse: "bababababa, mamamama, és apapapapa" (ez utóbbi zene apa füleinek) Nagyon úgy tűnik, lesz még egy cserfes lánykánk. :)

Az étvágyára viszont jó hatással voltak az alpesi szelek. Szépen ráérzett a kanalazásra. Evett már krumplit, sütőtököt, sárgarépát, cukkinit. (nagy lelkesedéssel és nagy mennyiségben :))
Szerintem ő is jól érezte magát. Élvezte a jó társaságot, tovább szocializálódott, és sokat-sokat mosolygott.
Csak a hat órás autókázást bírta nehezen. (de hát ki nem?)

Kis eszkimó lányunk:

HANNA ÉS A SÍELÉS

Hanka nem egy vakmerő típus.
Soha nem száguldozott féktelenül a kismotorjával, sokáig fogni kellett a kezét a csúszdán, egyedül csak bokáig ment be a vízbe stb...
Az 1,6 méter magas hóval is nehezen kötött barátságot.
A motoros szánra egyáltalán nem akart felülni, a piros bobbal az első borulásig volt hajlandó utazni, a sílécet pedig talán 5 egész percig tűrte meg a lábán.
Legszívesebben a saját popsiján csúszkált és mindenféle segédeszköz nélkül hempergett, gurult a hóban.
A házunkat úgy belepte a hó, hogy a tetőre is könnyen fel lehetett mászni, Hanna onnan csúszkált le a legszívesebben. (érdekes módon a tetőgerinc közelében csak engem kerülgetett a frász)
Szerintem, nagyon jól érezte magát, bár a friss hegyi levegő dacára sem aludt többet mint itthon, és a szája sem fagyott be egy percre sem... :):):)
Jól összebarátkozott Pedro-val (akit Pedi-nek szólít :)) és sokat játszott Emmával (akit pedig következetesen Emmikének hív).
Ami még nagyon meglepett, hogy nagyon szívesen gyalogolt a mély hóban hegynek fel, egyetlen zokszó nélkül.

Kép-dömping:

SÍSZÜNET

Holnap reggel Ausztriába utazunk. :)
Hanka síelni tanul, Sárika szánkózni, Ákos síedzővé lép elő, én pedig pihenni fogok... (de jó is lenne:)
Egy hét múlva jövök a havas képekkel, élményekkel...

KÖNYVBARÁTSÁG, BLOGBARÁTSÁG

Nagyon szeretek olvasni.
Szinte nincs olyan este, hogy ne olvasnék akár csak pár sort elalvás előtt.
Szükségem van egy kis kikapcsolódásra, különben nehezen alszom el, akármilyen fáradt is vagyok. (szegény Ákos pedig általában kénytelen "reflektor fényben" álomba szenderülni)

Még nagy hassal kezdtem el (újra) olvasni Steinbeck: Édentől keletre című könyvét.
Nagy-nagy kedvenc. Gyönyörűen megírt, érdekes, izgalmas (család)regény? a testvér féltékenység jegyében. Akkor még nem sejtettem mennyire aktuális lesz a téma. (a könyv egyik mondanivalója: mindannyian Káin leszármazottjai vagyunk)
Azután újra olvastam Bulgakov: Mester és Margaríta-ját. Újra elvarázsolt. Számomra megunhatatlan. (kb két évente előveszem)
Emellett olvastam Lázár Ervin és Kurt Vonnegut novellákat. (mindkét író a közelmúltban halt meg, de szerintem halhatatlanok)
Sárika születésekor pedig Stanislaw Lem: Solaris-át vittem magammal a kórházba. De a könyv hangulata (nagyon jó kis regény csak rettenetesen nyomasztó) egyáltalán nem illett oda, úgyhogy megkértem anyut, hogy hozzon be pár Agatha Christie krimit. Nem mintha ez jobban illett volna az akkori hangulatomhoz, de ki tudott annyira kapcsolni, hogy tudtam aludni pár órát. (teljesen felzaklatott lélekkel a 35 fokos kórteremben) Korábban Hankával ez egyáltalán nem jött össze.
A Solaris-t azóta elolvastam. Mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a nagyon jól megírt sci-fi-t, és a reménytelen, sohasem múló szerelmet. Legalábbis szeret róla olvasni.

Blog-barátaimnak nagyon köszönöm a baráti ölelést, melyet virtuálisan én is viszonozok.
Világ blog-barátai egyesüljetek! :):):)

DÉLUTÁNI TORNA

Sára alvásigénye igen csekély.
Van olyan nap mikor Hankánál is kevesebbet alszik (napközben).
Tegnap is inkább a tornát választotta, a délutáni alvás helyett. Nagyon szeretne kúszni, mászni, de egyelőre csak a popsiját emeli, a karjaival nem csinál semmit.
Ákos szerint a nagy (nehéz) autók is hátsókerék-hajtásúak... :)
Íme, a mi kis nyolcésfél-kilósunk: (hangosan nevetett miközben ide oda dobálta magát a nagy ágyon)

LABELLO

Johannával összevesztünk tegnap.
Már nem is tudom miért. Biztosan valami csip-csup dolgon. Mindig így kezdődik. Azután addig-addig feszegeti a húrt, míg mérgesen a szobájába nem zavarom.
Tegnap is így történt. Nagy dérrel dúrral rácsaptam a gyerekszoba ajtaját és megmondtam neki, hogy addig ne merészeljen kijönni, amíg le nem higgad.

Ilyenkor persze szívszorongató zokogás következik. Anyaszív-puhító, de az én szívem már nem puhul olyan könnyen...
Ekkor szokta azt kitalálni, hogy beütötte a lábát, vagy nagyon szomjas, esetleg azt hajtogatja, hogy most már jó lesz.
De tegnap elcsukló hangon csak ennyit kiabált: "labello, labello-hoo!" (mint aki egy falat kenyérért könyörög)
Nem akartam hinni a fülemnek.
"Kislányom, te tényleg egy labello-ért kiabálsz?" - kérdeztem tőle döbbenten.
"Igen, mert kiszáradt a száhám."- válaszolta könnyes szemekkel.
Hihetetlen... :):):) (nehezen tudtam megőrizni a komolyságomat)
Aztán kibékültünk. Hanka pedig boldogan kente be a száját.
Labello-val.


A kis Bellisima.