ROSSZ ÁLOM - JÓ ÁLOM

Hanka elalvás előtt, miközben Samut szoptatom mesél:

"Képzeld anya, egyszer nagyon rosszat álmodtam...Mentünk a halálfejes úton a Duna-partra, csak te voltál ott és én... és sötét volt... és az út végén ott volt egy nagy szakadék... és féltem... nem tudtam lemenni a partra... és akkor már egyedül voltam... és örökké éjszaka volt... és a fahajót is lebontották, mert nem tudtak odamenni a gyerekek... és akkor a fa elszáradt... ezért szerelték szét....

Sárika, némán hallgatja, majd ő is mesélni kezd:

"Képzeld anya, elmesélem egy jó álmomat... Mentünk apával az úton...te nem voltál ott mert nagy volt a hasad és kórházban voltál...és ott volt egy nagy szakadék...és nem tudtunk továbbmenni..."
Hanka közbeszól: "És ez egy JÓÓ álom volt?"
Mire Sári: "Igen, ez egy jó álom... csak volt benne egy szakadék..."
Majd folytatja: "Nem tudtunk továbbmenni... és nem tudtunk elmenni a fagyizóba... mert kiszáradt... és nem tudtunk hellokittis jégkrémet enni...
Kis hatásszünet. "Ez volt a jó álom."

Még folytatná a "rossz álommal" is, csak kénytelen vagyok csendre inteni, mert Samu így nem tud elaludni. " Várjál, anya ez nagyon hosszú beszéd lesz..." - vigasztal Sári. (ez nála azt jelenti, hogy nagyon rövid lesz, néha még pontosan az ellentétes értelmében használja a szavakat)
Tehát a rossz álom:
"Megtanultam ugrálni." ?
Rövid hatásszünet után befordul a fal felé és elalszik.

ÚGY LÁTSZIK

a kacsák szeretik, ha énekelnek nekik.
Ez a mai nap tanulsága.
A változatosság kedvéért ma is a Duna parton voltunk. Egyébként a Dunát tényleg nem lehet megunni, elnézném egész életemben...
Samu ismét nyakig merült, a lánykák énekeltek a zsebkendőnyi pokrócon, a kacsák egyre közelebb úsztak, majd a bátrabbak a partra is kitotyogtak . Közben Samut álomba ringattam, fújt a nyári szellő, gyűjtöttünk két vödör kavicsot, átugráltuk a hullámokat, ettünk barackot és észre sem vettük, de az idő úgy elszaladt, hogy haza sem értünk délre, libapecsenyére...

Képek, magamnak, hogy emlékezzek, milyen is egy tökéletes nyári délelőtt:
(voltak persze kevésbé idilli percek is, csak hogy értékelni tudjam a tökéletest, mint egy napóra, most csak a derű perceit számlálom)
Íme:

HURRÁ, ITTON MARADTUNK!

Úgy döntöttünk, hogy három beteg gyerekkel nem megyünk le további nyolc egészséges kisgyerek (köztük a kéthetes Máté-unokatesó) és tizennyolc felnőtt közé, egy hideg vizes medencéjű házba "nyaralni".
Úgyhogy itthon maradtunk...
De azért, hogy ne legyen annyira rossz nekünk, minden napra kitaláltunk valami extra programot.
Csütörtökön Gödöllőn jártunk, ahol egy igazán hangulatos, de abszolút rossz tájolású házat néztünk meg.
Pénteken Kisorosziban voltunk a sziget-csücsöknél, a hely szépsége továbbra is egészen különleges, és kisoroszi vendéglő hűvös tornácán nagyon jól esik az ebéd...
Szombaton az Ikeába mentünk, ahol immár Sárika is bemehetett a játszóházba, amíg mi beszereztünk pár igen hasznos szekrény és fiók zárat (csak hogy ne kellje egész nap Samuval veszekednem).
Vasárnap pedig Máriabesnyőre látogattunk, és lovakkal, szamarakkal, kecskékkel, mangalica malacokkal, és a baromfiudvar lakóival ismerkedtünk. Egyszóval láttunk sok "vau-vau"-t, ahogy Samu mondaná.
Nem unatkoztunk tehát, de azért sajnáljuk Velencét. Talán majd jövőre, még az sem kizárt, hogy ugyanott... pár újabb babával. (előreláthatólag nem a mi családunk fog bővülni :))

Kisorosziban:

A babati tanyán:

NEHEZEN INDUL

Az idei első nyaralásunk...
Az idő remek, a helyszín adott (immár negyedik éve nyaralnánk baráti családokkal cirka 30-an a velencei tó partján) CSAKHOGY a két Nagyobb egész nap a torkát fájlalja és tüsszög, a Legkisebb pedig nyafog megállás nélkül (ami mondjuk az ő esetében nem feltétlenül bír jelentőséggel)
Akkor most csomagoljak, vagy ne csomagoljak?
Ez itt a kérdés.

SÁRA 3 ÉVES

Három éves lett.
Hihetetlenül édes kiscsaj.
Ő a mi jutalom-gyerekünk, ahogy Ákossal szoktuk emlegetni.
Mosolygós, kiegyensúlyozott, derűs, szertelen kis kerge-birka. :)

Pont olyan amilyen kiskorában is volt. Nagyon el tud mélyülni mindenben, fennhangon olvas órákig! magának az ágyában, aztán ha olyanja van lefekszik a párnájára, összekucorodik és már alszik is, akár a legnagyobb hangzavar közepette.
Hosszasan kirakózik (5 éves szintű puzzle-kal), szeret festeni, színezni és bármikor szívesen játszik a nővérével.
Elképesztően édesszájú, alig eszik meg egy két sós kaját, folyton a desszertért kuncsorog. És be kell valljam, hogy eléggé ellenállhatatlan a stílusa... A sok csoki-evés dacára továbbra is pálcika-karú és pipaszár-lábú. Szerencsés alkat. És nem csak külsőre...

Halk-szavú, finom és bájos.
Egyáltalán nem féltékeny típus. Őszinte csodálattal tudja nézni Johanna ruháit, vagy a hosszú haját, és gyakran meg is dicséri a nővérét. Sőt a kis Vademberrel is kedves, pedig Samu aztán nem kíméli őt.
Ha valaki rászól, vagy Hanka hangosabban rádörren, legtöbbször ellágyult arccal közli: "Nagyon szeretlek Apa/Anya/Hanna!" és szelíden mosolyog hozzá.
Ha fáradt, akkor pedig sírva fakad, és elképesztő hangosan bömböl a legenyhébb fegyelmezési kísérlet hatására is... Úgyhogy vele tényleg lehetetlen kiabálni, sőt haragudni sem lehet Rá (sokáig).

És hogy ne csak áradozzak Róla...
A mozgásában kicsit ügyetlenebb a kortársainál. Amolyan sete-suta őzike.
Még mindig nem csúszdázik. ("majd ha százéves leszek, anya, akkor lecsúszok a kék csúszdán") Samu szerintem hamarosan leelőzi futásban, és bizonyos szempontból már most erősebb nála...
Ha fésülöm reggelente, egyszerűen nem tart ellen, mindig oda csuklik a feje, amerre húzom a haját. Ez egyébként nagyon jellemző rá. Hogy nem fejt ki ellenállást.

Holdkóros. Az út közepén motorozik, elmereng minden egyes fűszálon, csigán, énekel, beszél magában.
Emiatt persze egy percig sem aggódok, mert ugyanakkor nagyon is megtalálta a helyét a világban, a családban, és úgy érzem biztonságban érzi itt magát.

Szerencsések vagyunk, hogy pont Te érkeztél hozzánk három évvel ezelőtt.
Szeretünk, kicsi Sára.

ALTATÓ-ÚJRA

Tegnap éjszaka kitaláltam, hogy megtanítom aludni a Legkisebbet.
Nem is tudom. Valószínűleg nem volt sok értelme.
Merthogy éjféltől fél kettőig szinte egyfolytában csak üvöltött. Nem vagyok egy szőrös-szívű (sem süket) típus, úgyhogy gyakran bementem vigasztalni, de nem igazán hagyta magát. Aztán fél négykor az éktelen hangos szarka-cserregésre ébredtünk, és mivel ekkor már világos volt (és hullafáradt voltam) persze megszoptattam, majd átvittem a mi (az én) hálónkba (az ottani kiságyát sokkal jobban szereti), majd fél hatkor végül magam mellé vettem a mi, azaz az én ágyamba.
Még nem tudom, hogy ma éjjel mi lesz. Nyolckor fektettem le, már fél tízkor egyszer felsírt, de viszonylag gyorsan visszaringattam. Persze most ezerrel durrog valahol a közelünkben a tűzijáték (viszont a szarkák talán nyugovóra tértek). Lassan én is lefekszem, mert nagyon elfáradtam ma és ilyenkor a kedvem sem a legrózsásabb.
Pedig milyen érdekes lenne egyszer a változatosság kedvéért egy éjszakát végigaludni...

13 HÓNAPOS

Egyik nap miközben folyamatosan (de tényleg) nyűglődött, valami ilyesmit találtam gondolni Róla:
"Egy perc nyugtom sincs ettől az ebadta kölyöktől... Nem hagy aludni, enni, még a WC ajtón is dörömböl, ha eltűnök egy percre..." (és ez a cenzúrázott verzió volt)

Tény. Samu a legnehezebb eset a Három közül. (persze én is biztos egyre fáradtabb és öregebb vagyok)
Még mindig nagyon! rosszul alszik.
Azt hiszem ez a kardinális probléma.
Az már csak mellékes, hogy körömlakkot szopogat, hogy leszedi a zöld paradicsomokat, hogy szétcincálja a papírzsepiket, az apja pipájával püfföli a komódot, hogy felmászik a konvektor tetejére, hogy beszorul a mosógép mögé stb... Biztosan humorosabban fognám fel a helyzetet, ha egy kicsit kipihentebb lennék...

Sári egykori nem-alvásából okulva, azt hiszem rajtunk csak az idő vasfoga segíthet. Azaz egyszer csak, minden különösebb ok nélkül (talán idegrendszeri érés) megtanul egyhuzamban hosszabb ideig is aludni.
És nem kellek majd két óránként, mint sétálva-éneklő-álomba-ringató-gép. Ez a része a csecsemő korszaknak biztosan nem fog hiányozni...
Az már más kérdés, hogy a reggel mellettem szuszogó, hangos "Boji!!!" kurjantással ébresztő Kisgömböcöt visszasírom-e majd... :)

Mert azért perszehogy imádom. Ez is tény.