Ez a mai nap tanulsága.
A változatosság kedvéért ma is a Duna parton voltunk. Egyébként a Dunát tényleg nem lehet megunni, elnézném egész életemben...
Samu ismét nyakig merült, a lánykák énekeltek a zsebkendőnyi pokrócon, a kacsák egyre közelebb úsztak, majd a bátrabbak a partra is kitotyogtak . Közben Samut álomba ringattam, fújt a nyári szellő, gyűjtöttünk két vödör kavicsot, átugráltuk a hullámokat, ettünk barackot és észre sem vettük, de az idő úgy elszaladt, hogy haza sem értünk délre, libapecsenyére...
Képek, magamnak, hogy emlékezzek, milyen is egy tökéletes nyári délelőtt:
(voltak persze kevésbé idilli percek is, csak hogy értékelni tudjam a tökéletest, mint egy napóra, most csak a derű perceit számlálom)
Íme:
1 megjegyzés:
Mi is felfedeztük a Duna part szépségét és csodáját. mi is hetente 1x biztosan elnézünk és játszunk, köveket gyűjtünk és persze sarazunk :) Anna, Máté és Móni
Megjegyzés küldése