Tegnap éjszaka kitaláltam, hogy megtanítom aludni a Legkisebbet.
Nem is tudom. Valószínűleg nem volt sok értelme.
Merthogy éjféltől fél kettőig szinte egyfolytában csak üvöltött. Nem vagyok egy szőrös-szívű (sem süket) típus, úgyhogy gyakran bementem vigasztalni, de nem igazán hagyta magát. Aztán fél négykor az éktelen hangos szarka-cserregésre ébredtünk, és mivel ekkor már világos volt (és hullafáradt voltam) persze megszoptattam, majd átvittem a mi (az én) hálónkba (az ottani kiságyát sokkal jobban szereti), majd fél hatkor végül magam mellé vettem a mi, azaz az én ágyamba.
Még nem tudom, hogy ma éjjel mi lesz. Nyolckor fektettem le, már fél tízkor egyszer felsírt, de viszonylag gyorsan visszaringattam. Persze most ezerrel durrog valahol a közelünkben a tűzijáték (viszont a szarkák talán nyugovóra tértek). Lassan én is lefekszem, mert nagyon elfáradtam ma és ilyenkor a kedvem sem a legrózsásabb.
Pedig milyen érdekes lenne egyszer a változatosság kedvéért egy éjszakát végigaludni...
1 megjegyzés:
Annak idején, mikor a Virág pár hónapos volt, én is próbálkoztam vele és sikerült. Rákerestem a neten és van egy olyan könyv, hogy a címe: "Aludj jól gyermekem". Már nem emlékszem ki írta. De pont ez a technikája, amit te is tettél. Nem kell üvölteni hagyni, de időnként be kell menni megvigasztalni, megszeretgetni. Azt tudom, hogy ébren kell a kiságyba beletenni, s kedvenc játékai is vele kell legyenek. Én amikor rákerestem, egy olyen fórumot találtam, hogy egy anyuka éppen dióhéjban leírta a könyv és a módszer lényegét, így magát a könyvet nem vettem meg. De azt tudom, hogy percekben van meghatározva, hogy először csak 5 percre hagyod magára, aztán 10 és így tovább. Persze van akinél bejön és van akinél nem. Nekünk bejött és én nagyon hálás voltam érte.
Esetleg érdemes utánanézni. Sok sikert hozzá! Vagy inkább türelmet?
Megjegyzés küldése