Egyik nap miközben folyamatosan (de tényleg) nyűglődött, valami ilyesmit találtam gondolni Róla:
"Egy perc nyugtom sincs ettől az ebadta kölyöktől... Nem hagy aludni, enni, még a WC ajtón is dörömböl, ha eltűnök egy percre..." (és ez a cenzúrázott verzió volt)
Tény. Samu a legnehezebb eset a Három közül. (persze én is biztos egyre fáradtabb és öregebb vagyok)
Még mindig nagyon! rosszul alszik.
Azt hiszem ez a kardinális probléma.
Az már csak mellékes, hogy körömlakkot szopogat, hogy leszedi a zöld paradicsomokat, hogy szétcincálja a papírzsepiket, az apja pipájával püfföli a komódot, hogy felmászik a konvektor tetejére, hogy beszorul a mosógép mögé stb... Biztosan humorosabban fognám fel a helyzetet, ha egy kicsit kipihentebb lennék...
Sári egykori nem-alvásából okulva, azt hiszem rajtunk csak az idő vasfoga segíthet. Azaz egyszer csak, minden különösebb ok nélkül (talán idegrendszeri érés) megtanul egyhuzamban hosszabb ideig is aludni.
És nem kellek majd két óránként, mint sétálva-éneklő-álomba-ringató-gép. Ez a része a csecsemő korszaknak biztosan nem fog hiányozni...
Az már más kérdés, hogy a reggel mellettem szuszogó, hangos "Boji!!!" kurjantással ébresztő Kisgömböcöt visszasírom-e majd... :)
Mert azért perszehogy imádom. Ez is tény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése