AZ UGRÁLÓVÁR

És kisördögei:

32 ÉVES

Lettem én is.
Most nem kesergek ezen túl sokat, egyrészt nincsen rá időm, meg mi értelme is volna... :)
Inkább felköszöntöm magam két ideillő verssel, hagy örüljek egy kicsit, s velem együtt a kedves blogolvasók, sőt talán még Horger Antal úr is...

Varró Dániel: Harminckét éves múltam
- önfelköszöntő költemény -

Harminckét éves múltam el,
csatában mégsem hulltam el,
      sinen
      se nem.

Csak ámulok, hogy jé, nekem
félig lefolyt az életem
      gügye
      ügye.

A volna lettbe billen épp,
létösszegeznem illenék
      emitt.
      De mit?

Harminckét év elslattyogott,
nem történt semmi nagy dolog,
      kis ez,
      kis az.

Van már nejem, van kisfiam,
s jut asztalomra kifli, jam,
      diós
      briós.

De elcsigáz a teperés,
az út, mely csupa hepe, és
      csupa
      hupa,

s ki lát, azt mondja: "Haj, Dani,
nem vagy te már a hajdani!"
      Ez, öcs,
      a göcs!

Hogy újra már nem kezdhetem,
sehogy se rendelkezhetem
      e lett
      felett.

Hogy jaj, a múlt pár passzusát
nem költhetem már basszus át,
      alap
      a lap,

s a jövő sincsen nyitva már,
hogy őszbe fordul itt a nyár.
      Szar ügy,
      farügy!

Mi nem lettem, már nem leszek,
tűzoltó, juhász, pl. ezek,
      sem ács,
      se más.

Nem végzek munkát, kétkezit,
költő vagyok, ha kérdezik:
      badar
      madár.

S habár szemöldököm közét
redőzi az alig közép-

korú
      ború,

bár gyűl a szürke szerteszét,
fejem fölött a kerge-szép
      azúr
      az úr.

Tóth Krisztina: Porhó

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen

egyszercsak majd megérkezem

s ittlétemet
 átlátom ott ?!

SÁRI-BESZÉD

Sári a legédesebb szájú gyerekem.
Mikor megkértem, hogy ugyan már egyen még  három kanál rakott zöldbabot, valódi könnyekkel a szemében,  szemrehányó hangon közölte:
"Anya te ezt nem éjted... én csak az édességet szejetem."

Samuval gyakran összecsapnak.
Egyik reggel (miközben Samut ütögette) így szólt:
"Úgy szejetem a Samut, hogy meg is csapom."

A forró autóba beszállva:
"Szent egek, de meleg van itt!"

KÁNIKULA

Jó dolgunk is van nekünk, főleg így nyáron.
Tíz perc séta után a Duna-parton lógathatjuk a lábunkat a vízbe, nézhetjük a hajókat, és az izmos kajakos fiúkat. Lehet lángost enni és sült-krumplit, hideg meggyes-sört kortyolgatni és fagyizni.
A bátrak térdig mehetnek a vízbe, a kevésbé bátrak a parton homokoznak, a túl bátrakat pedig a babakocsiba szíjazzák.
Az ilyen napokon könnyű csak a mának élni és elengedni a gondokat, ússzanak csak lefelé a Dunán.

MÉG MINDIG

Az újdonság erejével hat rám, hogy Samu annyira más, mint a lányok.
Írhatnám azt is, hogy rosszabb, de ez nem fedné a valóságot teljes mértékben.
Ő csak amolyan temperamentumosabb fajta. :)

Jön, megy izeg mozog egész nap.
Kb. naponta háromszor esik egy nagyobbat (5 perc fülsiketítő sírás) és óránként egy kisebbet (meg se kottyan neki, csak egy újabb lila folt, vagy térdhorzsolás)
Vígan felmászik a fotelbe, onnan át az ideiglenesen a gyerekszobában lévő étkezőszékekre, majd vissza a fotelba, onnan fejest ugrik! (ez nem vicc) Hanka ágyába, majd elégedetten lehuppan a földre. (ebből 10 kör a minimum egy nap)

Ezenkívül jobb napjain bedörömböl a szomszéd taxisofőr ajtaján (és felveri a legszebb délelőtti álmából), ruhavásárlásnál bezuhan az anyja mellett lévő próbafülkébe (ahol egy éltes hölgy kissé feszengve, egy szál melltartóban csak annyit kér, hogy távolítsuk már el ezt a cuki gyereket), letépi a szomszéd néni féltve őrzött kaktuszáról a bimbókat (és megpróbálja megenni), ahogy kilépünk a kapun "rohan" (tényleg gyorsan szedi a kis o-lábait) a kerti csap felé, hogy megnyissa... és még sorolhatnám...

A nővéreit is szekálja eleget.
Sárival szinte folyamatos összetűzésben vannak, csípik, ütik, harapják egymást. És hiába kérem Sárit, hogy ne így rendezzék a konfliktusaikat, azért belátom, hogy sokszor ez a legkézenfekvőbb reakció egy három éves részéről, amikor a harcias kis vadember támad...

A legújabb heppje, hogy kirámolja a szemetest (kiszedi a barack héját, a használt pelusokat és egyéb nyalánkságokat), viszont a helyükre bepakolja a lányoktól elcsent filctollakat és duplo emberkéket. Ja, és meggyőződése, hogy a kék plüssoroszlán a mosógépben lakik.

Sokat nevetünk rajta, mert édes nagyon, de azért le is izzaszt jócskán...
A minap Hanka kiabált, hogy jöjjek, mert Samu az üveg dohányzó-asztalon táncol... és tényleg... (én meg gyorsan lefotóztam, hogy a blog-olvasók is gyönyörködhessenek a mi kis Örödögfiókánk mindenre-elszánt és elégedett arckifejezésében)

ZIVATAR LÁNYKA

Öt és fél éves.
Sokszor úgy érzem hozzá kell a legtöbb türelem.
Tele van belső feszültséggel, sokkal több terhet cipel, mint amennyit kellene.
Igazi nyári zápor (jégesővel), dúl-fúl, majd elcsitul, és amikor kisüt a nap ő a legédesebb nagylány a világon.

Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék

Ha én zápor volnék,

égig érő zápor,

áztatnám a földet

istenigazából.

 

Hogyha napfény volnék,

melengető napfény,

minden sugaramat

széjjel teregetném.

 

Ha én harmat volnék,

minden reggel s este

lábujjhegyen lépnék

bársonyos füvekre.

 

Hogyha szellő volnék

erdőn, mezőn átal

járnék virágok

finom illatával.

 

Kislány vagyok, s ezért

harmat, napfény, zápor

s a vidám szellő is

igaz, jó barátom.

HÓNAPRÓL-HÓNAPRA