MÉG MINDIG

Az újdonság erejével hat rám, hogy Samu annyira más, mint a lányok.
Írhatnám azt is, hogy rosszabb, de ez nem fedné a valóságot teljes mértékben.
Ő csak amolyan temperamentumosabb fajta. :)

Jön, megy izeg mozog egész nap.
Kb. naponta háromszor esik egy nagyobbat (5 perc fülsiketítő sírás) és óránként egy kisebbet (meg se kottyan neki, csak egy újabb lila folt, vagy térdhorzsolás)
Vígan felmászik a fotelbe, onnan át az ideiglenesen a gyerekszobában lévő étkezőszékekre, majd vissza a fotelba, onnan fejest ugrik! (ez nem vicc) Hanka ágyába, majd elégedetten lehuppan a földre. (ebből 10 kör a minimum egy nap)

Ezenkívül jobb napjain bedörömböl a szomszéd taxisofőr ajtaján (és felveri a legszebb délelőtti álmából), ruhavásárlásnál bezuhan az anyja mellett lévő próbafülkébe (ahol egy éltes hölgy kissé feszengve, egy szál melltartóban csak annyit kér, hogy távolítsuk már el ezt a cuki gyereket), letépi a szomszéd néni féltve őrzött kaktuszáról a bimbókat (és megpróbálja megenni), ahogy kilépünk a kapun "rohan" (tényleg gyorsan szedi a kis o-lábait) a kerti csap felé, hogy megnyissa... és még sorolhatnám...

A nővéreit is szekálja eleget.
Sárival szinte folyamatos összetűzésben vannak, csípik, ütik, harapják egymást. És hiába kérem Sárit, hogy ne így rendezzék a konfliktusaikat, azért belátom, hogy sokszor ez a legkézenfekvőbb reakció egy három éves részéről, amikor a harcias kis vadember támad...

A legújabb heppje, hogy kirámolja a szemetest (kiszedi a barack héját, a használt pelusokat és egyéb nyalánkságokat), viszont a helyükre bepakolja a lányoktól elcsent filctollakat és duplo emberkéket. Ja, és meggyőződése, hogy a kék plüssoroszlán a mosógépben lakik.

Sokat nevetünk rajta, mert édes nagyon, de azért le is izzaszt jócskán...
A minap Hanka kiabált, hogy jöjjek, mert Samu az üveg dohányzó-asztalon táncol... és tényleg... (én meg gyorsan lefotóztam, hogy a blog-olvasók is gyönyörködhessenek a mi kis Örödögfiókánk mindenre-elszánt és elégedett arckifejezésében)