Öt és fél éves.
Sokszor úgy érzem hozzá kell a legtöbb türelem.
Tele van belső feszültséggel, sokkal több terhet cipel, mint amennyit kellene.
Igazi nyári zápor (jégesővel), dúl-fúl, majd elcsitul, és amikor kisüt a nap ő a legédesebb nagylány a világon.
Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék
Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.
Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.
Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.
Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék virágok
finom illatával.
Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.
2 megjegyzés:
Gyönyörű ez a "zivatar lányka".
Na meg persze a tavasztündér is ...
... na és az édes kisgömböc is tünemény.
Szóval mindhárom gyermek egy "költemény".
Puszi Nektek
Igen ez tényleg így van, hogy ők viszik a legtöbbet. Ez nálunk is így van és szerintem a legtöbb családba, hogy a legnagyobbtól talán néha többet elvárunk és elfejtjük egy pillanatra, hogy ők még gyerekek. Gyönyörűek!!!!
Anna, Máté és Móni
Megjegyzés küldése