HÚSVÉT

Pár kép erejéig szeretnék megemlékezni az idei Húsvétról.

Írni nem is tudom, mit írjak...
Szép volt, ahogy a besütött a nap az ablakon, aranyos volt Sári, ahogy örült a csingilinges zokninak, meg hogy szinte minden csokit befalt még ebéd előtt...
Hanna kapott egy kisebb bringát, amin két perc alatt megtanult (végre) tekerni.
Samut pedig gömbfejűre nyírtuk, így is édes (nekünk).

SAMU ELINDULT

Brékó, brékó...
Muszáj megszakítanom a kronológiai sorrendet.
Samu ma délután, 11 hónaposan és 2 naposan megtette első önálló lépéseit!
Elég fürge gyermek, szerintem hamarosan gyorsabban fut majd, mint én. :)

ZAJLIK

Az élet, hogyne zajlana.
Nincsenek unalmas napjaink, de unalmas perceink se nagyon.

Samu egyre hosszabban ácsorog kapaszkodás nélkül, lassan nekiindul... nagyon bátor, és továbbra is egy égedelem. Felmászik a lányok ágyára, a dohányzóasztal tetejére és egész nap vigyorog. Nem emlékszem, hogy a lányok ennyire mosolygósak lettek volna.
Sokat visít és sokat esik, a homlokán akad mindig egy újabb lila folt. Az a klasszikus jelenet már megvolt, hogy a wc-csészébe kapaszkodva vidáman lóbálja a feje fölött a wc-kefét. :) A mosógépet rendszeresen megállítja és kipakolja, szóval tényleg nem unatkozunk.
És mintha egyre korábban dőlnék ki éjszakánként, de az is lehet, hogy a tavaszi fáradtság...

Nagyon szép egyébiránt ez a tavasz, minden nap a Duna-parton lógunk.
Lángosozunk, sörözünk, ugrálóvárazunk, dupló-állatokat fürdetünk, ilyenek.
Sárika persze már belepottyant a vízbe, de hamar megszáradt. :)
Én újra egyetemre járok, ettől egy kicsit kitágult a világ, másrészt furcsa érzés is, a büfés se tudja, hogy magázzon vagy tegezzen, furcsa.

Várom a bizonyosságot, szeretném már tudni, hogy hol fogunk lakni, Hanna hol jár ősztől oviba.
Most ennyi.

A MŰVÉSZNŐ

És egy alkotása:


Sári a napokban rajzolta ezeket a "szőlő-virágokat", ahogyan ő nevezte el a lila fürtöskéket.
Meglepődtem, hogy milyen szépen, aprólékosan, finoman rajzol.
Nem hiába állunk meg minden utcasarkon (na jó minden kerítésnél) bámészkodni, és nem hiába tanulmányozza olyan hosszasan és elmélyülten a dolgokat (virágok, hangyák, kövek, csigák).
Úgy tűnik mindemellett örökölt egy jó adag tehetséget. (a családunkban csörgedezik némi művészvér) Jó érzés látni, hogy milyen felszabadultan, és örömmel alkot, lehet tőle tanulni...
Egyébként pedig "bárkiből lehet művész, és bármi lehet művészet" (A. Warhol) - ahogyan ezt a mai művészettörténet előadáson is meghallgathattam. Ugyanis újra hallgató lettem és festékekkel valamint kövekkel játszom, mondhatom jó kis terápia, de tényleg... :)

A LÁNYAINK

Annyira mások.

Hanka beosztja a finom falatokat (pl. a mikulás csokiját a napokban ette meg), Sári rögtön befal mindent,abban a percben amikor megkapja.
Hanka könnyen barátkozik, nagyon szeret(ne) bandázni, Sári egyelőre finoman szólva nem az a barátkozós fajta. (csak pislogok amikor a játszótéren idegen és nagyobb gyerekeknek ront neki, csak mert elvették a vödrét, vagy rossz helyen állnak a kerítésnél)
Hanka nehezen bocsájt meg, sokáig durcáskodik, Sárit csak elég megölelni és már csimpaszkodik a nyakunkba.
Hanka nem szeret bújni, Sári bújós cica, és naponta többször elmondja, hogy mennyire szeret.
Hanka nem szeret/ nem tud sokáig önállóan játszani, Sári akkor is inkább magában játszik/olvas, ha csak kettesben vagyunk itthon.
Hanka makacs, de viszonylag könnyen meggyőzhető, Sári makacs és hajlíthatatlan.
Hanka zaklatottabb, érzékenyebb idegrendszerű, Sári többnyire kiegyensúlyozott, nyugodt.
Hanka sokat forgolódik éjjel, sokszor kell betakarni, Sári gyakorlatilag meg sem mozdul, sokszor abban a pózban ébred, ahogy elaludt.
Egyik sem jobb, minta a másik, kit ebben kit abban kell segítenünk, támogatnunk.

A különbségek ellenére, vagy pontosan emiatt nagyon jól eljátszanak egész nap, sokszor alkotnak egységfrontot ellenem, van, amikor kiküldenek a gyerekszobából, hogy ne zavarjam őket, pusmognak az ágy alatt, bunkert építenek, babáznak nap hosszat.
Pl. Hanka a Vuk, Sári egy kisnyuszi én pedig a simabőrű...
A kisnyuszinak meghaltak a szülei, de nem szomorú emiatt, mert a róka (Vuk) a pót-anyukája és ő vigyáz rá... hallgatom félfüllel és mosolygok... kíváncsi vagyok Samu, hogyan tud majd bekapcsolódni közéjük...

JOHANNA NEVE NAPJA

Megünnepeltük Johanna névnapját is, még március 28.-án.
Tombol a barbie-s és hercegnős korszak, úgyhogy mi mást is kaphatott volna, mint barbie ruhákat. Olyan boldog volt... már hónapok óta erre várt.
Egyébként minden este a barbie-babájával alszik (az atyai tilalom ellenére), és általában mindenhova hurcolja magával a b. babát és teljes ruhatárát... Én eleinte nagyokat nyeltem és sóhajtottam, de mára már túl vagyok ezen is, megértem, hogy neki ez most fontos. Már sokszor írtam, de szerintem nála nőiesebb leányzó kevés van.

BOLDOG NÉVNAPOT DRÁGA JOHANNA!
Nagyon szeretünk te kis ariel-ezüstfátyol-tündér-királylány-belle... :)

SAMU BESZÉL

Dacára, hogy fiú, talán annak köszönhetően, hogy harmadik gyerek.

Ezeket a szavakat mondja alig 10 hónaposan: (rettentő büszkék vagyunk rá)

Hanna, Anya, Apa, Beji (Bori), deje (gyere), nem-nem-nem, pá-pá, vau-vau, hápi, hapa (hapci), Bebe (Bendegúz), baba, hata (hinta), Papa, Nana (Nagyi), Mama

Sári nevét eddig még nem mondta. Egyrészt valóban nehéz kimondani, másrészt vele kissé ambivalens a viszonya. Sír, ha Sárit ölbe veszem, többször megharapta már stb... (Sári is nyúzza őt eleget) Persze azért imádják egymást.

Samu egyébként egy kis vadember.
Már egy teljes polc van tele azokkal a játékokkal, amiket atomjaira szedett.
A könyveket gyűri, eszi a virágföldet, a zsírkrétákat, szétrágott egy szivacsot, és sajnos engem és a testvéreit is harapdálja...
A pelenkázás és az öltözködés felér egy szabadfogású birkózási menettel, és nem is mindig én kerülök ki győztesen...
Villámgyorsan mászik (ha nyitva felejtem a bejárati ajtót, spurizik kifelé), körbe- sétálja bútorokba kapaszkodva a gyerekszobát, egyik nap pedig felmászott egy gyerek szék tetejére, felállt rajta és onnan vigyorgott huncutul. (azóta a kisszékeket is dugdossuk előle)
Kezdem érteni a fiús-anyukák "majd-meglátod mosolyát", mikor örvendezve újságoltam a hírt, hogy nekünk is lesz egy kisfiúnk... :)
Tényleg annyira más, mint a lányok, de persze jól van ez így.