A LÁNYAINK

Annyira mások.

Hanka beosztja a finom falatokat (pl. a mikulás csokiját a napokban ette meg), Sári rögtön befal mindent,abban a percben amikor megkapja.
Hanka könnyen barátkozik, nagyon szeret(ne) bandázni, Sári egyelőre finoman szólva nem az a barátkozós fajta. (csak pislogok amikor a játszótéren idegen és nagyobb gyerekeknek ront neki, csak mert elvették a vödrét, vagy rossz helyen állnak a kerítésnél)
Hanka nehezen bocsájt meg, sokáig durcáskodik, Sárit csak elég megölelni és már csimpaszkodik a nyakunkba.
Hanka nem szeret bújni, Sári bújós cica, és naponta többször elmondja, hogy mennyire szeret.
Hanka nem szeret/ nem tud sokáig önállóan játszani, Sári akkor is inkább magában játszik/olvas, ha csak kettesben vagyunk itthon.
Hanka makacs, de viszonylag könnyen meggyőzhető, Sári makacs és hajlíthatatlan.
Hanka zaklatottabb, érzékenyebb idegrendszerű, Sári többnyire kiegyensúlyozott, nyugodt.
Hanka sokat forgolódik éjjel, sokszor kell betakarni, Sári gyakorlatilag meg sem mozdul, sokszor abban a pózban ébred, ahogy elaludt.
Egyik sem jobb, minta a másik, kit ebben kit abban kell segítenünk, támogatnunk.

A különbségek ellenére, vagy pontosan emiatt nagyon jól eljátszanak egész nap, sokszor alkotnak egységfrontot ellenem, van, amikor kiküldenek a gyerekszobából, hogy ne zavarjam őket, pusmognak az ágy alatt, bunkert építenek, babáznak nap hosszat.
Pl. Hanka a Vuk, Sári egy kisnyuszi én pedig a simabőrű...
A kisnyuszinak meghaltak a szülei, de nem szomorú emiatt, mert a róka (Vuk) a pót-anyukája és ő vigyáz rá... hallgatom félfüllel és mosolygok... kíváncsi vagyok Samu, hogyan tud majd bekapcsolódni közéjük...