Nincsenek unalmas napjaink, de unalmas perceink se nagyon.
Samu egyre hosszabban ácsorog kapaszkodás nélkül, lassan nekiindul... nagyon bátor, és továbbra is egy égedelem. Felmászik a lányok ágyára, a dohányzóasztal tetejére és egész nap vigyorog. Nem emlékszem, hogy a lányok ennyire mosolygósak lettek volna.
Sokat visít és sokat esik, a homlokán akad mindig egy újabb lila folt. Az a klasszikus jelenet már megvolt, hogy a wc-csészébe kapaszkodva vidáman lóbálja a feje fölött a wc-kefét. :) A mosógépet rendszeresen megállítja és kipakolja, szóval tényleg nem unatkozunk.
És mintha egyre korábban dőlnék ki éjszakánként, de az is lehet, hogy a tavaszi fáradtság...
Nagyon szép egyébiránt ez a tavasz, minden nap a Duna-parton lógunk.
Lángosozunk, sörözünk, ugrálóvárazunk, dupló-állatokat fürdetünk, ilyenek.
Sárika persze már belepottyant a vízbe, de hamar megszáradt. :)
Én újra egyetemre járok, ettől egy kicsit kitágult a világ, másrészt furcsa érzés is, a büfés se tudja, hogy magázzon vagy tegezzen, furcsa.
Várom a bizonyosságot, szeretném már tudni, hogy hol fogunk lakni, Hanna hol jár ősztől oviba.
Most ennyi.
1 megjegyzés:
Éljen az iskola!
A lányaid meg hihetetlen, hogy mennyire gyönyörűek!! Persze Samu is, de a csajok elképesztőek! és tényleg nagyon szépek és élethűek azok a szőlővirágok.
Remélem rendeződik a lakáshelyzetetek végre, bár nem vagyok tisztában a részletekkel.
Megjegyzés küldése